A Polgári Demokratikus Forradalom Fejér megyében 1918-1919 - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 1. (Székesfehérvár, 1968)

Farkas Gábor – Kállay István: Fejér megye az első világháború idején

találunk Fejér megyében. Közülük sokan le is telepedtek az uradalmak melletti zsellér falvakban, vagy mint cselédek dolgoztak tovább. Munkaalkalom tehát volt bőven a megyében. Mégis az országosan folyó kivándorlási hullám elérte Fejér megye népét is. 1910-ben 356, 1911-ben 175, 1912-ben 423, 1913-ban 342, 1914-ben pedig 358 fő vándorolt ki Fejér megyéből, akik úti irányukat főképpen az Amerikai Egyesült Államokba vették. Meg kívánjuk jegyezni, hogy a korábbi években még több személy hagyta el e célból a Fejér megyei falvakat: 1907-ben 1130, 1909-ben 614 személy jelentkezett útlevélért az alispáni hivatalban, és ezeknek 95 %-a kivándorlás címén nyújtotta be kérvényét. A kivándorlók zcme törpebirtokos, napszámos és gazdasági cseléd létegből került ki. 1912-ben a kivándorlási láz olyan nagy volt, hogy az uradalmi cselédek 50 %-a felmondott és ki akart vándorolni. Az uradalmak helyükbe alig kaptak munkaerőt. Természetesen a hatóságok a munkaerőt nem akarták elveszteni, ezért a kivándorlást mesterségesen is visszafogták. Ennek ellenére 1913. január 1-én az uradalmak a felmondott cselédek felét még pótolni nem tudták. A birtokosok ennek az okát részben a magas napszámbérekben és a szakmánymunka eltérj édesében látták.

2 8 A háború alatt megtorpant a korábban igen élénk agrárszocialista mozgalom is. A háború alatt cselédsztrájkról alig hallani, de elnémultak az uralkodó osztály ellenes megnyilatkozások is. Igaz nincs is vezetője ezeknek a falvakban. Hivatalosan nem működik a szociáldemokrata párt sem. A munkásmozgalom a tárgyalt néhány év politikai arculatát különösképpen nem határozta meg. A háborúval való nyílt szembenállás 1916 végén jelentkezett és 1917 tavaszán a szegény-népréteg körében általánossá vált, de nem politikai síkon jelentkezett, hanem a szociális oldalról. A legszegényebb néposztály, valamint a hadigondozottak legnagyobb része közellátásra szorult, és a rendszertelen élelmi szerkiutalások miatt ezek sokat éheztek. Nem kaipták meg ugyanis a fejadagot sem. A nehéz testi munkát végzőknek havi 12, a nőknek 10, a gyermekeknek 7 kg volt a havi lisztfejkvóta. Ezt azonban nem kapták meg rendszeresen: a váli járásban pl. 1917 áprilisában csupán 4 kg és 32 dkg lisztet juttattak fejenként, amelynek kétharmada kukoricából Őrölt liszt voH. Mégis legsanyarúbb a helyzete a gazdasági cselédségnek. Ezek általában nagy családdal rendelkezők, akik a liszt kontingenst ha már megették, ígv a következő havi kontingenst nem egy esetben már a hónap közepén követelték. A községi elöljáróságok sok esetben a konvenciós gabonát nem is mérték ki a cselédeknek, ha nz a fejkvótán felüli mennyiséget alkotta. így aztán gyakori eset volt a sírás-rívás, és a kenyér nélkül maradtak a munkaadókat ostromolták előlegért. Csórón az orosz forradalomról úgy beszéltek, hogy az megszabadította a népet a háború keserveitől. Hasonlóképpen vélekedtek Székesfehérvár zsellérei is. Előszálláson, Kalózon, Alapon, Szilfamajorban a cselédek sztrájkoltak vagy erre készültek. Nem egyszer kijelentették, hogy csak addig dolgoznak, ameddig élelmiszerük van. A katonai mozgósítást a megyében 1914. július 26-án rendelték el. Ezt rendkívül gyorsan és szervezetten hajtották végre. Fejér megyéből 45 ezer ember vonult be hadiszolgálatra ez év végéig. Ugyancsak hadimunkára bevonultattak ez idő alatt 1715 főt, 3650 lovat és külön 548 fogatot lovakkal együtt. Ezt a mennyiséget a következő években fokozták: 1915-ben például 3410 embert vittek hadimunkára, 5892 lovat és 1435 fogatot vonultattak be. A munkaerő és lovak kiesése a mezőgazdaságban erősen éreztette hatását. A munkaerőkiesést különböző nemzetiségű hadifoglyoknak az uradalmakba történt kihelyezésével pótolták.