A Polgári Demokratikus Forradalom Fejér megyében 1918-1919 - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 1. (Székesfehérvár, 1968)

Fitz Péter: A Magyar Nemzeti Tanács Fejér megyei Bizottságának tevékenysége

rendszeresen az alispánnak, mint a megye első tisztviselőjének és a székesfehérvári főszolgabírónak a tanács ülésein résztvennie. A Nemzeti Tanács ülésén hozott határozatokat ugyanis csak a közigazgatási tisztviselők tudták végrehajtani. Ezeket nem is tanácsadásképpen, hanem kötelező erővel hozták a jelenlevő tisztviselők tudomására. A lezajlott események a Nemzeti Tanács tagjait józanságra intették: pl. 1918. november 4-én határozat született arról, hogy a harctérről hazatérő katonákat ünnepélyesen fogadják, és élelmezik őket, amíg haza nem térnek. E napon azt határozták, hogy zenekart küldenek a vasútállomásra és több agitátort, és ezzel minden fajta zavargást meg akarnak akadályozni. Természetesen haladéktalanul kirendelik a nemzetőrséget, valamint a karhatalmat is azokba a helységekbe, ahonnan rendzavarásokról érkeztek hírek. így került már november elején karhatalom Cecére, Sárbogárdra, Csákvárra, Kislángra, Kalózra, Pákozdra, Sóskútra stb. A Nemzeti Tanács azonban saját tagjait is kiküldte az egyes községekbe, hogy élő szóval győzzék meg a lakosság szegénysorsú elemeit arról, hogy hagyjanak fel a magántulajdon-ellenes magatartásukkal. Kenessey Gyula azonban sokkal előrelátóbb volt, mintsem kiküldte volna a tanács nagybirtokos, birtokos-paraszt, értelmiségi, vagy tisztviselői tagjait. Már a forradalmi események idején bebizonyosodott, hogy a tömegre a Szociáldemokrata Párt vezetőségének munkásokból álló része tudott leginkább hatni. A Nemzeti Tanács ezt a módszert alkalmazta, és így a falvakba kizárólag a szociáldemokrata tagokat küldték ki. December 10-ig Czák Ignác 10 napot, Fekete József 13, Benkő Ferenc pedig 18 napot töltött a megyei falvakban. Ezek kiszállásait napidíjakkal fedezték, amelyet a megyei számvevőség utalványozott számukra. Egyes falvakban ugyanis újra kezdődtek a mozgalmas események. Jól szemlélteti ezt Kenessey Gyulának, a megyei Nemzeti Tanács elnökének a november 28-i ülésen elhangzott beszéde: „...Tekintettel arra, hogy a szövetséges, győztes hatalmak vezető államférfiai ismételten kijelentették, hogy a béke feltételeiről a legyőzött országok közül csak azokkal tárgyal, amelyekben rendezett viszonyok vannak, és a törvények iránti tisztelet fennáll; tekintettel továbbá arra, hogy a szövetséges hatalmak az országban dúló bolsevik mozgalmak elfojtása és a rend helyreállítása végett Oroszországba hadsereget küldenek; tekintettel végül arra, hogy a vármegye területén, habár kisebb mértékben is, de erőszakoskodások még mindig fordulnak elő, különösen az, hogy a nép nem akar dolgozni, és emiatt sok mezőgazdasági termény megsemmisül, ami véghetetlen károkat okoz, az ország közéielmezését is veszélyezteti, ennélfogva a vármegye népeihez egy felhívás intéztessék; falragaszok útián, melyben figyelmeztessék a közönség a fennforgó veszedelemre, és egyúttal felkérendő, hogy térjen vissza mindenki rendes foglalkozásához, dolgozzék és népköztársasági kormány békeművét és a nép érdekében hazánk üdvös intézkedéseit támogassa." A nagybirtokos érdekek képviselete is gazdára talált a tanácsban. A magas munkabérek és cselédsztrájkok ellen november 18-án Rosenczweig László beszélt a Nemzeti Tanácsban, aki hangoztatta, hogy a gazdasági cselédek a konvención felül napi 20 korona bér kifizetése mellett hajlandók csak dolgozni. Ezt magasnak tartják a munkáltatók, de ha kifizetésére sor kerülne, akkor az a birtokosok tönkremenését jelentené. A határozatot elfogadták, és végrehajtását a tanács szociáldemokrata tagjaira bízták. Egy körút alkalmával Fekete József tapasztalta, hogy a megyében a földreform végrehajtása ügyében nagy méretű agitáció folyik. A lakosság szegény elemei most erre összpontosították erejüket. A földreform melletti agitáció az