A Polgári Demokratikus Forradalom Fejér megyében 1918-1919 - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 1. (Székesfehérvár, 1968)

Fitz Péter: A Magyar Nemzeti Tanács Fejér megyei Bizottságának tevékenysége

uralkodó osztály ellen újabb és most már szervezettebb ellenállási hullámot indított el. A napszámosok, cselédek és törpebirtokosok, városi zsellérek azért nem kívántak dolgozni, mivel a földreformtól várták sorsuk jobbrafordulását. A tanács tagjainak az agrárproletariátussal valósággal küzdelmet kellett folytatni annak érdekében, hogy a kormány álláspontját a földreform kérdésében érvényesíteni tudják. Most már szervezett propagandát fejtenek ki a lakosság körében. Ezért saját kebelükben propaganda-bizottságot alakítottak és tagjait az egyes községekbe és uradalmak majorjaiba küldték ki. A bizottságot Fekete József, Czák Ignác, Benkő Ferenc szociáldemokratákból szervezték meg, s a bizottság tagjainak ingyen vasúti jegyet biztosítottak az utazáshoz. A Nemzeti Tanácsnak Zichy János felajánlotta az autóját is,, még november 14-én, amelyet november végén igénybe is vettek. A propaganda bizottság tudatában volt annak, hogy tevékenységével a birtokos osztály érdekeit szolgálja. Fel is kérték őket, hogy önkéntes pénzadományaikkal munkájukat segítsék. A pénzt röpiratokra és más propaganda eszközök beszerzésére fordították. A röpiratokban általában arról akarták meggyőzni a cselédeket és a szakmánymunkásokat, hogy munkamegtagadásaikkal és bérmozgalmaikkal nemcsak saját érdekeik ellen cselekszenek, hanem az ország létét is veszélyeztetik. „Ez a magatartás okvetlenül éhínséget és nyomorúságot von majd maga után" — olvassuk az egyik röpiraton, Kendszertelenül történt a termékek értékesítése is. Az élelmiszerek ára pedig magasra emelkedett. A megyei Nemzeti Tanács megpróbált radikális módon rendet teremteni, de ez nem járhatott sikerrel. Tovább folytatták a gabona-rekvirálásokat is, és ezzel a városi éhezőkön kívántak segíteni. Engedélyt adtak a boltokban elrejtett áruk felkutatására és kiárusítására is. Ezek az intézkedések azonban alig enyhítettek az éhezőkön. A legnehezebb helyzet Székesfehérváron alakult ki. Itt majdnem összeütközésre került sor a városi Nemzeti Tanács és a Munkás- és Katonatanács között. Erről a Székesfehérvár és Vidéke a Népszava c. szociáldemokrata újság a következőkben tudósított: „A helybeli Munkás- és Katonatanács tegnap este megjelent a Nemzeti Tanács előtt, és szónokaik a legsötétebb elkeseredésből származó szavakkal követelték a leghaladéktslanabb intézkedést a közszükséglet kielégítésére, a tömegnyomor enyhítésére és a városban eddig nem tapasztalható drágaság sürgős megszüntetése érdekében. Kijelentette a Nemzeti Tanács és a városi hatóság előtt a Munkás- és Katonatanács, hogyha a Nemzeti Tanács és a városi hatóság 48 órán belül nem tudják teljesíteni kérésüket, ők fognak rendet teremteni, oly módon és eszközökkel, amelyek csak az indulataik által elragadtatott, fékevesztett, elkeseredett tömeg rendelkezésére állhatnak. Városunk közrendje, élet- és vagyonbiztonságunk erőszakos felháborításának veszélye közvetlenül fenyeget, ezt most csak haladéktalan cselekedetekkel lehet elhárítani. A városi hatóság, a Nemzeti Tanács és a Munkás- és Katonatanács bizottságot választott, amely megkísérli a tömeg önbíráskodásának veszedelmét elhárítani." Ez a tudósítás a városi Nemzeti Tanácsról szólt, de érintette a megyét is. A néphatalom szervei ilyen radikális úton kísérelték meg az élelmiszer-válság megoldását. Az élelmiszer probléma január közepére csak részben oldódott meg. Viszont a szénhiányt egész télen át nem tudták leküzdeni. Hiányos volt a kórház fűtése is. A vidéki iskolák pedig rendszertelenül működtek. Az egyik legnagyobb probléma a városi munkanélküliség volt. A frontról hazatérő katonák és az egyéb okokból munkaalkalom nélkül levők száma Székesfehérváron is igen magas volt. A Nemzeti Tanács próbálta megoldani ezt a kérdést is. Fekete József bizottsági tag javasolta, hogy tekintettel arra, hogy Székesfehérvárott igen sok a munkanélküli építőmunkás és hogy ezeknek munkaalkalma