A Polgári Demokratikus Forradalom Fejér megyében 1918-1919 - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 1. (Székesfehérvár, 1968)

Farkas Gábor: politikai irányzatok és küzdelmek Fejér megyében az őszirózsás forradalom idején

a községet, akkor azt megtámadják és felégetik. A sóskúti állapotokra jellemző volt, hogy november 1 óta december 31-ig 6 gyilkosság történt.

32 A falvak szegényei és a hazatért katonák nemegyszer anarchikusán akartak igazságot tenni. Ezeknek a megmozdulásoknak azonban úgy is véget lehetett volna vetni, hogy a megyei Nemzeti Tanács és más polgári forradalmi szervek maguk állanak az engedetlen néptömeg élére és ezzel — mintegy elismerve a falusi szegénység igazságát — következetesen küzdenek a szervezett formák közti megoldásokért. A forradalom szervei, köztük a megyei és a városi nemzeti tanács azonban nem ezt tették. A forradalom helyi szervei és a polgári közigazgatás emberei között is napirenden voltak a nézeteltérések. Gecse Zsigmond, a dunapentelei Munkástanács elnöke az elöljáróság helyett intézkedett már december elején. Később már azt izeni a jegyzőnek és a községi bírónak, hogy „majd előveszi őket a korábbi dolgokért".''

53 Baracskán december elején Nép tanácsnak nevezett szervezetet hoztak létre a volt katonák, akik a Nemzeti Tanács helyett kezdtek tevékenykedni.

34 Cecén a Nemzeti Tanács az elöljáróságot tette felelőssé több törvénytelenségért, amelyek a háború idején zajlottak le.

35 Pázmándon is a frontról hazaérkezett katonaság váltotta le a november 5-én létrejött Nemzeti Tanácsot, és maguk alakították meg a polgárőrséget is. A Nemzeti Tanácsnak 74, a polgárőrségnek pedig 40 tagja lett.

30 Ezek ekkor már a Munkástanács szerepét töltötték be, mégpedig olyan hatásosan, hogy fegyveres erejük is volt. A megyei Nemzeti Tanács első körlevelében a hazatért katonák érzelmeire akart hatni, amennyiben a háború alatti hősiességükre, bátor cselekedeteikre és vitéz magatartásukra hivatkozott. Ezt kérte tőlük most is, nehogy lerombolják a harcokban szerzett ideálokat magántulajdon ellenes magatartásaikkal.

37 Ezeket a fegyveresen hazatért katonákat pedig igen nehéz volt a mindennapi élet kerékvágásába beleilleszteni. A fegyvereket nem szolgáltatták be, s ezért a nemzetőrség járt házrólházra és szedte össze a katonai felszerelést a falvakban. Kalózon például 54, Székesfehérvár egyik külvárosában, Maroshegyen 72 katonapuskát szedtek össze. Polgárdiba pedig karhatalmat vezényeltek, amelynek feladatául adták, hogy a leszerelt katonák által rettegésben tartott gazdák segítségére legyenek. A kivezényelt karhatalom parancsnoka megjegyezte, hogy itt a katonák még két géppuskát is hoztak haza magukkal.

38 A vértesaljai községekben lakók pedig állandóan hajtóvadászatot tartottak az erdőségekben, sőt Csákváron bemerészkedtek még a kastélyparkkal összefüggésben álló vadaskertbe is.

39 Ezek a katonák nem ismerik el a polgári rend hatalmi szerveit, és nem engedelmeskedtek a Nemzeti Tanácsnak sem. Hazatérésük után űzik el a községek 90(%-ából a vezető jegyzőket és az adóügyi jegyzőket. Ennek oka általában az volt, hogy a háború alatt a hozzátartozók nem rendszeresen kapták a hadisegélyeket, vagy egyes családokat nem is részesítettek hadisegélyben. A közellátás is akadozott, különösen a háború utolsó éveiben volt sanyarú az alsó néprétegek helyzete. A jegyzőket okolták a szigorú rekvirálásokért, vagy ezek sikertelensége esetén a karhatalom erőszakos fellépéseiért is. A katonák külön is szervezkedésbe kezdtek. Kezdeményezésükre jöttek létre a falusi munkástanácsok, de külön nemzeti tanácsokat is alakítottak. Inotán, Verebén, Csákváron pedig a nemzeti tanácsokban kaptak képviseletet és ezzel radikalizálták azokat. Szembeszálltak a munkaadókkal, mindenekelőtt a nagybirtokokon: a bérmozgalmak pedig futótűzként terjedtek a pusztákon. A szilfamajoriak szemébe mondták a nagybirtokosnak, hogy ők vörösgárdisták, és munkájukért becsületes bért kívánnak.

40 A községekben ez a radikalizmus zavart okozott a birtokos