A Polgári Demokratikus Forradalom Fejér megyében 1918-1919 - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 1. (Székesfehérvár, 1968)

Farkas Gábor: politikai irányzatok és küzdelmek Fejér megyében az őszirózsás forradalom idején

is teljes mértékben támogatták a szociáldemokratáknak ezt az indítványát, amely ugyan csak akkor vált határozattá, amikor Steiner Jákó — ekkor már a párt elnöke — kijelenti, hogy a kiváltságos osztályok megdöntésének jött el az ideje, és a párt a néphatalcm megteremtését tűzte ki célul. A városi értekezlet határozatban szögezte le, hogy a Nemzeti Tanácshoz kizárólag a jelenlévő többség akarata miatt csatlakozik a város, ós különösen azért, mert ebben olyan garanciát lát, amellyel a polgárság személy- és vagyonbiztonsága is megvédelmezhető.

19 2. Az „őszirózsás" forradalom eseményei: munkás- és agrármozgalom. A városi Nemzeti Tanács október 31-én délelőtt, még a mozgalmas események előtt jött létre. Tagjai között 6 fő a polgári pártokat, hatan pedig a szociáldemokratákat képviselték. (Bárányi Ákos, Pálinkás Sebő, Velinszky László, Steiner Jákó, Ónodi Ferenc, Kelemen Béla.) A Nemzeti Tanács elnöke a függetlenségi párti Holly Géza lett, de ez nem jelentett a polgári pártoknak semmiféle előnyt.

20 A szociáldemokraták — éppen szervezettségüknél, eszmei szilárdságuknál és célratörő következetességüknél fogva — a Nemzeti Tanácsban irányító szerepet játszottak. Viszont a polgári pártok delegáltjait a szervezetlenség, eszmei következetlenség, a tagok pártszerűtlen viselkedése és az adott kérdések iránti értetlenség jellemezte, amely pozícióikat erősen gyengítette már a Nemzeti Tanács fennállása első napjaiban is. Már itt megemlítem, hogy néhány hét alatt a polgári pártok képviselői a baloldali szervezkedésektől megrémülve a szövetségest nem a szocialista irányzatoknál, hanem a monarchista erőknél keresték. Nem csoda, hogy egyre sűrűbben hangzottak el bíráló megjegyzések a tehetetlen városi Nemzeti Tanács ellen, amely képtelen feladatait ellátni.

21 Ebben a helyzetben a szociáldemokraták a forradalom vezetésének új hatalmi szerveit hozták létre. Ezt szorgalmazták annál inkább is, mivel tapasztalták, hogy a Nemzeti Tanács képtelen a polgári demokratikus forradalom vezetésére. Ez különösen a népmozgalmak idején világlott ki. Székesfehérváron ugyanis a népmozgalom október 31-én este kirobbant. Vezetői katonák és hadifoglyok voltak. A népmozgalmat emiatt sokáig katonai forradalomnak nevezték a városban. Természetesen megtalálhatók soraik között a város szegény rétegéből a napszámosok, a törpebirtokosok, vincellérek és más szegény sorsú városi zsellérek, valamint a . lumpenelemek is. Ezen utóbbiak ellen igen erélyes rendszabályokat adtak ki, bár ezt a Nemzeti Tanácsban különféle módon értelmezték. A polgári elemek mindenkire statáriumot rendeltek volna el, de a szociáldemokraták tudatában voltak annak, hogy a népmozgalom az ügyüket segíti elő, és a szervezett munkásokat arra kérték, hogy ezt a mozgalmat próbálják törvényes keretek közé terelni. A népmozgalom azonban Székesfehérváron is túlment a szociáldemokraták által megszokott látványos tüntetéseken, s a részvevők a polgárság személy- és vagyonbiztonságát veszélyeztették. A Nemzeti Tanács ez esetben már készen állott arra, hogy az indulatokat megfékezze, és a megmozdulást rendbontásnak, zavarkeltésnek és az abban résztvevőket pedig csőcseléknek minősítse. Különösen október 31-éről november 1-ére virradóra volt veszélyes a vagyonos rétegekre nézve ez a néphangulat, s a hullámzó tömeg magatartása megrémítette még a szociáldemokrata vezetőket is. Ezekről az eseményekről úgy emlékezik meg a Dórt sajtója, hogy a tömeg az „orosz recipe" szerint viselkedett, és a Nemzeti Tanács joggal tartott attól, hogy az egész „városon keresztülgázol a legvadabb bolsevizmus". Az eseményeket „bolsevik irányzatú árhoz" hasonlították, amelynek megfékezését éppen a pártvezetőség érdemének tulajdonították.

22 A szociáldemokraták a bolsevizmusról csak mint anarchista irányzatról nyilatkoztak, s ezen a területen a függetlenségiekkel