A Polgári Demokratikus Forradalom Fejér megyében 1918-1919 - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 1. (Székesfehérvár, 1968)
Farkas Gábor: politikai irányzatok és küzdelmek Fejér megyében az őszirózsás forradalom idején
A baloldali megnyilatkozások egyre jobban szaporodtak: még májusban megyei tanítóegyesületi gyűlésen a baloldali magatartású pedagógusok úgy döntöttek, hogy ezek után szabadon szervezkednek, és 1 ennek fényes bizonyítékául csatlakoztak a szociáldemokrata párthoz. 8 Több gyűlést tartott ebben az időben a Feministák Egyesülete is, amelyet Velinszkyné Farády Mária vezetett. A Galilei körnek is volt Székesfehérváron néhány tagja. 3 A rendszerrel szemben mind gyakoribbak lesznek a megmozdulások. Ez tükröződött a május 1-i munkásünnepségen, és a falvak és puszták lakosságának magatartásában. 10 A mezőgazdasági munkások és cselédek gyakorta megtagadták a munkát, s ez elsősorban a rossz közellátási viszonyok következtében egyre fenyegetőbb méreteket öltött. Olyan helységek is voltak, ahol a cselédek az orosz forradalom példáját emlegették, ahol a nép lerázta magáról a háborút. Az élelmiszerrekvirálás a birtokos parasztságot sújtotta a legmesszebbmenőén, de hozzájárult a rendszer elleni hangulat fokozásához a karhatalom önkényeskedése is. Ugyanakkor erőltették a hadikölcsönjegyzést, amelytől a kispolgárság irtózott, hiszen 1918 tavaszáig hét alkalommal jegyeztettek vele háborús kölcsönt. A falvakban rendkívül sok a katonaszökevény, de a hadifoglyok sem oly békések már, mint azt a korábbi években tapasztalták. Sőt az a hír terjedt el, hogy június 1'5-ére az orosz hadifoglyok általános felkelést készítettek volna elő. A kormányzati körök a néptömegek mozgalmától rendkívül tartottak, ezért érzékenyen reagáltelk a szociáldemokraták minden tevékenységére. A párt a titkos választójog kiharcolása ürügyén több alkalommal hívott egybe népgyűlést, de ennek keretében hangot kaptak a legfontosabb társadalmi kérdések is. A szociáldemokrata sajtó 1918 nyarán már nyíltan írt a hatalom megszerzéséről, és az 1903. évi szociáldemokrata program alapján hirdette a termelőeszközök társadalmi tulajdonba vételét. 11 Egyre nyíltabb lett az uralkodó osztály elleni támadás is. Ez erős antiklerikális megnyilatkozásokkal is párosult. A párt az egyházat az uralkodó osztály kérdéseként fogta fel, és az ellene indított harcnak éppen olyan élt adott, mintha azt a földbirtokos osztály ellen vívta volna. Már 1918 tavaszán ateista röplapok jelentek meg Székesfehérváron, 12 a dunántúli katolicizmus egyik fellegvárában. Elsősorban a keresztényszocialista eszmék ellen hadakoznak. Ismeretes, hogy ezeknek egyik fő képviselőjük éppen a székesfehérvári püspök, Prohászka Ottokár volt. Szervezeteik pedig különösen a katolikus kispolgárság körében voltak népszerűek. Vidéken a katolikus legényegyleteket, olvasóköröket, a megyeszékhelyen pedig a katolikus köröket, különösen a paraszti városrészekben lévő szervezeteket és az értelmiség egyesületeit tartották befolyás alatt. A szociáldemokratáknak e keresztényszocialista szervezetek ellen éppúgy küzdeniök kellett, mint az uralkodó oszály pártjai és politikai csoportjai ellen. A szociáldemokraták — miközben elvi harcot folytattak minden polgári párt és csoport ellen — szívósan készültek céljuk megvalósítására, a hatalom megszerzésére is. Ebben a küzdelemben szövetségesüknek tekintettek minden erőt, amely a monarchiával szemben állott. Taktikai lépéseiket a város és a megye politikai vezetésével szemben egy 12 tagú választmány dolgozta ki. Ezek között találjuk Steiner Jákó ügyvédet, Velinszky László tanítót, Wagner József kőművest, Steiner Gézát, a Munkásbiztosító Pénztár igazgatóját, Ónodi Ferenc kereskedősegédet, Kőszegi Ferencet, Kresztics Györgyöt, Hollósi Istvánt, Varga Ferencet, Vintz Ignácot. 1 ® Közülük is messze kiemelkedett Steiner Jákó, aki az eszmei irányítás területén a fő szerepet játszotta. Gyakorlati megvalósításra, a tömegek mozgósítására azonban a fizikai munkások voltak az alkalmasabbak. Steiner Jákó szervezőkészsége az
