A Polgári Demokratikus Forradalom Fejér megyében 1918-1919 - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 1. (Székesfehérvár, 1968)

Farkas Gábor: politikai irányzatok és küzdelmek Fejér megyében az őszirózsás forradalom idején

októberi mozgalmas napokban, de a Tanácsköztársaság előtti hónapokban, különösen kiviláglott. Minden helyzetben felismerte, mi a teendőié; még abban az esetben is, ha csak néhány szociáldemokrata volt jelen egy monarchista többségű gyülekezetben. Steiner javaslatára a szociáldemokraták az első időkben már a városi hatalom birtokosaivá válták azzal, hogy a Nemzeti Tanácsban helyet kaptak. A párt ugyanis jól látta, hogy a háborúval szembenálló erők objektíve a demokratizálás és a forradalom malmára dolgoznak. Ezeknek az erőknek az együttműködését a szociáldemokraták hasznosnak tartották, és ezért harcolták ki maguknak azt, hogy a forradalom szerveiben ott legyenek képviselőik. A háború utolsó heteiben az uralkodó osztály előtt is világossá vált, hogy politikai fordulat következik be az imperialista háború befejeztével. A burzsoázia azonban védelmezni próbálta az osztályrendet, s ehhez a monarchia volt ellenzéki erőit, a megyében és a városban levő politikai csoportjait sorakoztatta fel. 1918. október 12-én a helyi függetlenségi és 48-as kör választmányi ülésén már az új politikai elrendeződés körvonalai bontakoztak ki. Az ülésen megismételték a párt korábbi legfontosabb követeléseit, de különösen kihangsúlyozták a tiszta perszonálunióra, az önálló magyar hadseregre és vámterületre való igényüket. Ugyanakkor szerepelt a programpontok között a magyar közintézmények demokratizálásának követelése is.

14 A városi függetlenségi párt vezetője, Holly Géza ügyvéd volt, aki már évekkel korábban maga köré gyűjtötte az ellenzék legbefolyásosabb egyéniségeit, és ezzel olyan nyomást sikerült alkalmazni a városi vezetőségre, hogy több politikai jellegű eredményt vívtak ki. Ezek közé tartozott Saára Gyula polgármesterré történt megválasztása is. Ezt a politikai tömörülést másnéven „városi párt"-nak is szokták emlegetni. A függetlenségiek a háború elkerülhetetlen bukását már korábban hangoztatták, és ennek megfelelően készültek az új politikai elrendeződésre. Ez azonban nem ment túl a burzsoá osztályrend keretein, s mint a választmányi ülés programpontjai is mutatják, tulajdonképpen a dualizmus lazítását kívánták. A városi pártnak tekintélyes tagja Bilkei Ferenc felsővárosi plébános, Hajós József egyházi lapszerkesztő, Krausz Zsigmond és Csöppenszky Mihály ügyvédek. Október 28-án a városi törvényhatósági bizottság közgyűlésén már erős kihangsólyozást kapott a függetlenségiek követelése,

15 akik a város nagylétszámú kispolgárságát és a birtokos parasztságot képviselték. Ezeknek a rétegeknek a politikai változásra való igényével hozták Összefüggésbe a függetlenségiek a háború utáni új rendet. Persze hajtóerő volt a munkások, a szegényparasztok és mezőgazdasági cselédek forradalmi magatartása is, amely egyre nagyobb méreteket kezdett ölteni a megye falvaiban és az ipartelepeken.

16 A függetlenségiek távolodása az uralkodó körök politikájától tehát kényszer; radikálisabb politikai követelést nem támaszthattak már osztályhelyzetüknél fogva sem. Ezen a közgyűlésen éppen a függetlenségiek részéről hangzott el a bolsevizmus terjedéséről szóló hír, amellyel nyilván nyomást kívántak a közgyűlési tagokra gyakorolni. Egyelőre azonban csak annyit sikerült elérniök. hogy a városban lévő laktanyákról a német nyelvű feliratokat eltávolították.

17 E kétségtelen látványos, de lényeget tekintve semmitérő intézkedés már mutatta, hogy a hatalom birtokosai mindenfajta változtatással szemben kemény ellenállást fognak tanúsítani. Ezek legfőbb képviselője Károlyi József, a megye és a város főispánja, Károlyi Mihály testvére volt, de őt követte még a város, polgármestere és Lipcsey Lajos tanácsnok is. Felszólalásaikból a régi, merev szabályokhoz kötött hivatalnok típus tükröződik, akik másképpen nem is tudták elképzelni a rendszert,