A Polgári Demokratikus Forradalom Fejér megyében 1918-1919 - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 1. (Székesfehérvár, 1968)
Móra Magda: A szociális helyzet Fejér megyében 1917 – 1919 között
A közélelmezési kormánybiztos hangsúlyozza, hogy a közigazgatás vezetői ne csak alsói okú hatóságaikat utasítsák, hanem lépjenek közvetlenül érintkezésbe a közlekedési vállalatokkal, a Haditermény Részvénytársaság illetékes faktoraival, kirendeltségeivel és a bizományosokkal, sőt kötelességükké teszi „társadalmilag is minden tényező közreműködését megnyerni". A közigazgatási szervek mulasztásaival szemben a miniszter külön utasítását hangsúlyozva, súlyos megtorlást helyez kilátásba, hivatkozva arra, hogy „a gigászi küzdelem e legutolsó ostorcsapásával szemben nem lehet megalkuvásnak helye". 21 A szép zárószólam sem tudja feledtetni az egész iratból sugárzó kétségbeesett kapkodást, s hogy a kormány fél az éhes tömegek egyre inkább hangot kapó elégedetlenségétől, amely a fővárosban már egyre nyíltabb, egyre követelőbb. A forradalomtól falvaink elsősorban a lakosságot súlyosan érintő beszolgáltatások megszüntetését várják. Ez nemcsak a nagyobb darab kenyeret — de a szabad értékesítés lehetősége révén — több pénzt is jelentene a falusi háztartásokban. „A novemberi forradalom kitörése következtében az a hír terjedt el, hogy Ú. rekvirálás megszűnt" — írja Hercegfalva község 1919 tavaszán. 22 így a gabonafélék „szabad kézből" való eladása bizonyára nemcsak Hercegfalván történik meg. Viszont az ország és főleg a főváros rossz közellátási viszonyai a Népköztársaság kormányát is sürgetik az októberben be nem szolgáltatott gabona azonnali beszállításának erélyes szorgalmazására. 1918. december 28. keltezéssel a közélelmezési miniszter értesíti Fejér megye alispánját, hogy a vármegye által kivetett kontingens keretében még 1920 vagon búzát és rozsot, 500 vagon árpát és 1200 vagon tengerit állapít meg, s ebből 120 vagon búza és rozs marad a megye területén az alispán rendelkezésére bocsátva. Leszögezi, hogy több lisztkiutalást nem tud a megye számára adni. Hangsúlyozza azt is, hogy „gabonát csak vám ellenében őrölhetnek a malmok, pénzért nem", és mind a gabonavámmal mind a körzeti vagy központi malmokban tárolt gabonával ezután is a Haditermény Részvénytársaság rendelkezik. A készletek sürgős beszállításával kapcsolatban arra kéri a kormánybiztost, hogy a vármegyei és községi nemzeti tanácsok segítségét vegye igénybe. Az egész akció annyira népszerűtlen, hogy azt a községek rokonszenvét élvező nemzeti tanácsok népszerűségével kívánja ellensúlyozni a miniszteri rendelkezés s ezt így fogalmazza meg: „Nekik talán leginkább van módjukban felvilágosítani a gazdaközönséget arról, hogy a feleslegek azonnali beszolgáltatása ennek a sokat szenvedett országnak létérdeke, s aki a kötelességteljesítés alól magát most kivonja, az lényegileg hazaárulást követ el, mely irtózatos bűn megtorlatlanul nem maradhat." 23 A Nemzeti Tanács F'ejér megyei Bizottságához érkező jelentések, amelyeket a községi nemzeti tanácsok küldenek, a helyi nehézségeket őszintén és egyszerűen tárják fel, gyakran saját tehetetlenségüket sem titkolva. így Vájta községből jelentik, hogy területükön annyira homokos a talaj, hogy a legjobb termés esetén sincs annyi gabonájuk, amennyi a lakosság szükségletét fedezni tudná. 4—5 vagon búzát hoznak be évente más községekből. „A nép hangulata itt ma olyan, hogy a helyi bízottság és a községi elöljáróság arra sem' vállalkozhat, hogy a meglévő készleteket összeírja, mert mindennemű élelmiszer-összeírás olyan felzúdulást idézne elő a lakosság, különösen a harctérről hazatért katonák körében, hogy az összeírok könnyen az életükkel fizetnék meg vállalkozásukat." 24 A jenői nemzeti tanács február 9-én arról jelent, hogy az őszi gabonabeszolgáltatás után annyira csak a fejadag maradt, hogy mikor katonáik hazatértek, a szomszédos uradalmakhoz kellett fordulniok segítségért, majd a jövőre nézve megjegyzi:
