A Polgári Demokratikus Forradalom Fejér megyében 1918-1919 - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 1. (Székesfehérvár, 1968)

Móra Magda: A szociális helyzet Fejér megyében 1917 – 1919 között

A közellátás nehézségei akár a háborús éveket, akár a Népköztársaság korát tekintjük, bár szinte egyformán feszítők, mégsem azonosak falun és városon. A város a fejadagok kicsi voltát, az élelmiszer hiányait napról napra érzi. A Magyar Nemzeti Tanács Fejér megyei Bizottságának 1918. december 22-i ülésében felvetődik, hogy kellene kérniök a Hadügyrrűnásztériumból 6 teher- és 2 személygépkocsit, amely hivatva lenne arra is, hogy a vármegyei bizottság és a községi nemzeti tanácsok a közvetlen érintkezést fenntarthassák, de elsősorban a városi közellátást könnyítené meg. A város köx^zetében ugyanis viszonylag könnyebben elérhető, 8—12 km távolságra csak 3 kisközség van, a többi, a nagyobb és gazdagabb községek 22—28 km-nyire vannak. „A hiányos élelmiszerellátás dka a városra nézve az, — írja a jegyzőkönyv, — hogy a városba befutó, helyiérdekű vasutak csak egy héten 3 nap közlekednék, s aki reggel bejön, az csak harmadnap tud visszautazni."

18 A keserves -sorállások a boltok előtt és a piacon a városiakat így jobban nyomorítják, mint a falut, de .azt, ami nincs, előre felhasználni sem lehet. A falusi háztartásokban viszont január végétől kezdenek igazán aggasztón mutatkozni a hiányok. A téli túlfogyasztás élelemben és takarmányban a tél végén, illetve tavasszal jelentkezik. A keserűséget csak növeli a háború idején éppúgy, mint a Népköztársaság hónapjai alatt, hogy az ősszel lefoglalt gabona, tengeri vagy burgonya elszállításra várva tavasszal is ott van a termelő csűrében vagy a közeli malomban, csak éppen nem szabad hozzányúlni. így 1917. február 17-én hat sárszentágotai lakos folyamodik a 30(%-os rekvirálás folyamán lefoglalt tengerijének feloldása végett a sárkeresztúri jegyzőnél. Itt elmondják, hogy nem tudják állataikat etetni, termésük a közepesen jóval alul maradt, így az egész sem lett volna elég, annál kevésbé a megmaradó mennyiség. A főszolgabíró véghatározata szerint a rekvirálás 1916. október havában történt és mivel csak 1917. február 17-én és nem az előírásos 15 napon belül fellebbeztek, a panaszt, „mint elkésettet" hivatalból „visszautasítja" és a „felterjesztést mellőzi."

19 Érdemes idéznünk a bürokrácia embertelenül sematikus intézkedéseinek bemutatására ezen a területen a 70 esztendős Fürész István sárbogárdi lakos esetét is, aki 1917. március 21-én kétségbeesett reménykedéssel kérvényben keresi meg a sárbogárdi elöljáróságot: „...Kezeiket csókolom, hozzájuk folyamodom szíveskednének segedelmemre lenni... énrajtam követelnek 3q kukoricát és 90 kg krumplit, ha beadom, akkor nekem nem marad egy szem se vetni való... Én hetvenéves öreg ember vagyok, nekem nincs se kocsim, se lovam, én nem gazdálkodók, még a kenyerem sem termett meg a magaméból... Szívesen megvettem volna pénzért is, de sehol nem lehet kapni"... Mivel a község a kivetést igazolja, a főszolgabíró hivatkozik a törvényes rendelkezésekre és a későn beadott fellebbezésre: „így kérelmével elutasítandó volt." Bizonyára az elmúlt évek súlyos tavaszainak tapasztalatai alapján a közélelmezési kormánybiztos már 1918. október 2-án óvatos előrelátással kezdi sürgetni országszerte a főispánok, alispánok ós polgármesterek útján: „hogy folyó hó végéig a gabona kontingens esetleg még hiányzó része okvetlenül teljes egészében biztosíttassék, illetve tényleg leszállíttassék, vagy ha ez lehetséges nem volna, legalább raktárba vétessék", és hangsúlyozza, hogy „a tengeri termés minél nagyobb részét is kézbe kell venni a kitűzött időn belül. „...Egyenesen legyőzhetetlenek és kiszámíthatatlanok lehetnek azok a nehézségek, amelyek ennek az actionak végrehajtása elé gördülhetnek, ha az október hónapot erre a célra legintenzívebben, leglelkiismeretesebb és legfeszültebb munkával ki nem használjuk."