A Polgári Demokratikus Forradalom Fejér megyében 1918-1919 - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 1. (Székesfehérvár, 1968)
Móra Magda: A szociális helyzet Fejér megyében 1917 – 1919 között
A gyűlés kéri a gyűjtés jogát a város területén, vigalmi adót minden fajta színház- és mozijegy után, amelyről a színigazgatók és mozitulajdonosok havonta elszámolni tartozzanak a szervezeti pénztárnak. Azt is javasolják, hogy minden gyűjtés, amelyet az érdekeltek számára indítanak, kerüljön szervezeti kezelésbe. Bármely állás betöltésénél vegyék figyelembe a rokkantakat, özvegyeket és árvákat, és ha rátermettek, kerüljenek is be a megfelelő helyre. Fontosnak tartják egy művégtag-javítóműhely felállítását a városban és a szervezet számára egy iroda biztosítását a városházán. „Fent gyűjteni kért pénzek azért volnának sürgősen szükségesek, — hangsúlyozzák a jelentés megszerkesztő! —, mivel a hadirokkantak nagyarányú elhalálozása, orvosi ápolási költségek, ruházkodásaik igen sokszor pénzbeli segítséget vesznek igénybe, mire azonban szövetségünknek tőkéje nincs"... Az irat befejző soraiban utasítást kérnek a kormánybiztostól, hogy minden olyan intézménynél, ahol rokkantak, özvegyek vagy árvák ügyéről van szó, a szövetség elnökségét a tárgyalásba hivatalosan vonják be. lu Ez a hang már az öntudatosodó baloldal hangja, s a szervezet nem 20—30 ember panaszát emlegeti, nem is egy falu elégedetlenkedőinek nevében szól, illetve őket kívánja megnyugtatni, hanem ezrekről beszél, tömegeket érez maga mögött városszerte és megyei viszonylatban. 1918 őszétől komoly problémát jelent falvainkban a hazatérő katonák ellátása. A testileg leromlott, lerongyolódott férfiak jó ideig nem a munkaerők, hanem az ellátatlanok számát szaporítják otthonaikban. Különösen nehéz ez a tél derekán, mikor a fejkvóta szerint szűkre szabott élelmiszer egyre kevesebb, s az új termés még messze van. 1919. január 25-én Sukoró község leszerelt katonái a közélelmezési miniszterhez kérvényt küldenek. A kérvény elején engedélyt kérnek arra, hogy a szomszédos Pákozd községhez tartozó Börgönd pusztai Cziráky uradalomban raktáron álló 150 q gabonát megvásárolhassák és elszállíthassák, vagy ha ez már nem volna meg, 36 q lisztet kérnek „100 fejre, három hónapra" kiutalni, keserűen teszik szóvá: „Három hónap óta itthon vagyunk, de még egy szem lisztet sem kaptunk a törvényesen számunkra kiutalt közélelmezési lisztből. A mai napig tehát családjaink szája elől ettük el a kenyeret. Fejér megye egyik legiterméketlenebb, legkisebb kiterjedésű falujának lakói vagyunk, tehát helybeli rekvirálással gabonaszükségleteinket fedezni nem tudjuk." Hangjuk a panaszkodásban egyre jobban átforrósodik. Szerintük a szomszédos falvak leszerelt katonái megkapták fejadagjukat. „Miért vagyunk mi mostohák? A demokrácia mostohatestvért nem ismer!" — hangzik a keserű felkiáltás. Azért fordulnak közvetlenül a közélelmezési miniszterhez, mert úgy tudják, hogy a kiutalás minden jogát magának tartotta fenn. „Miniszter Űr, ígérettel és nincs, nem adhatunk szóval nem tudunk jóllakni! Három hónapig tűrtük a kenyérnincstelenséget, de tovább nem tűrhetjük"... 87 eredeti aláírást olvashatunk a kérvény alján. Az írás sajátos módon hol kér, hol lázad, ahogy a fogalmazón a nyomorúság tudata vagy a keserűség hatalmasodik el jobban. Ez a hangvétel egyébként nagyon jellemző 1919 három első hónapja folyamán keletkezett kérvényekre vagy panaszokra. Valami megdöbbentő reménytelenség él a lázadó hang mögött, mintha a kérelmező elsősorban ki akarná Mabálni, ami a szívén fekszik, de nem is nagyon bízik abban, hogy segítséget ad vagy adhat, akihez szól. A fenti iratra nézve a miniszter az ügy kivizsgálását kéri február 6-án. A főispán március 1-én utasítja a főszolgabírót, aki március 31-én megnyugtató választ adAugusztus 15-ig ellátták a sukorói katonákat, „akiknek összes száma 129".
