A Polgári Demokratikus Forradalom Fejér megyében 1918-1919 - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 1. (Székesfehérvár, 1968)
Pesti János: A forradalmak előzményei Székesfehérvárott
„Orosz elvtársaink mostani mozgalma tulajdonképpen nem forradalom, nem hadüzenet a zsarnokságnak, hanem önvédelmi harc... A szociáldemokrácia nem csinál kétes kimenetelű forradalmat." 15 És hogyan foglalt állást az adott viszonyok között Székesfehérvár munkássága? Három hónap alatt — szemben az 1900-ban eltávozott 140 fővel — 312 ember vándorolt ki a megyéből. 16 A parasztság egy része pedig „orosz módra" igyekezett érvényt szerezni törekvéseinek: bekapcsolódott az aratómunkások és cselédek sztrájkjába. Velük párhuzamosan szervezkedtek az építőmunkások, akiknek egy hónapig húzódó harcát Pintér Károly készítette elő. Az aratók sztrájkjával foglalkozó írások közül a Köztelek c. lap „Sztrájk, után" c. cikkében magyarázna próbálta, miért csak az ország aránylag csekély részén folytak le az aratómunkások bérharcai. Észrevette viszont, hogy hatásuk az egész országra kiterjedt, ha általában nem is szolgálatmegtagadásban, de az aratók érzelmeiben és törekvéseiben olyan fullánkot helyezett el, amely — ha idejében el nem távolítják — képes lesz gyulladásos sebeket okozni. 17 Mindez: a sztrájkok eredménye! És vele párhuzamosan folyt — a székesfehérvári szempontból sokkal jelentősebb — építőmunkás sztrájk. A gondos előkészület és a siker biztosítása érdekében a munkásság vezetői lehívták Budapestről Pintér Károlyt, a korábbi harcok tapasztalt vezetőjét is, 18 Ha a sztrájk gyökereit kutatjuk, az ipartestülethez január végén benyújtott munkarend javaslathoz jutunk el, amelyet a későbbi hónapok során több alkalommal — apróbb módosításokkal — megfogalmaztak, kielégítő választ azonban nem kaptak rá, noha áprilisban a Közigazgatási Bizottság is „foglalkozott" vele. A munkások és munkaadók harcába a maga speciális eszközeivel az egyház is belekapcsolódott. Püspöki körlevél utasította a papokat, hogy a szociáldemokrata eszme „romboló hatásával" vegyék fel a küzdelmet, és ennek érdekében a korábbinál többet kötelesek „foglalkozni" a néppel. 30 Az adott sztrájkmozgalom szempontjából azonban mit sem ért ez a szózat. A munkások újabb memorandumba foglalták követeléseiket, a békéltető bizottság is összeült már háromszor, de eredmény nélkül fel is oszlott. Különösen a tanulók díjazására vonatkozóan nem tudtak megállapodni, de a munkaadók lényegében a többi pont teljesítését sem fogadták el. Ezekben a napokban kilátásban volt a város csendőrtanosztállyal történő megerősítése. Elhelyezésük ugyan problémát okozott a törvényhatóságnak, de a sajtó sürgetett: a város érdeke kívánja, hogy a csendőrtanosztály Székesfehérvárott maradjon, tehát laktanyáról feltétlenül gondoskodni kell, mert a késedelem veszéllyel járhat. Az építők sztrájkja tartott még a hónap végén is. „Sztrájk országszerte, sztrájk megyeszerte, sztrájk városunkban" — állapította meg az újság — g o és állította, hogy a munkaadók ultimátuma elment már a „végső határig", csak a munkások nem hajlandók közeledni. Erre hivatkozva nem fogadták el végsősoron a munkásság memorandumának valamennyi követelését, és nem törődtek azzal, hogy ennek következtében az építők jelentékeny része kénytelen volt vándorbotot fogni. A szociáldemokrata pártközpont — amely ezekben a napokban paktált le a Bécs abszolutisztikus törekvéseit képviselő kormánnyal — nem támogatta a munkásság harcait, a helyi erők pedig kevésnek bizonyultak.
