A Polgári Demokratikus Forradalom Fejér megyében 1918-1919 - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 1. (Székesfehérvár, 1968)
Pesti János: A forradalmak előzményei Székesfehérvárott
Nem meglepő, hogy az orosz forradalommal — változatlanul — alig vagy egyáltalán nem foglalkozott a város hivatalos élete. Csak egy gúnyolódó hangú glosszában írtak arról, hogy égbekiáltó az a kegyetlenség, amely a szabadságot, a nép egyetlen jogát béklyóba köti. Ha az érte harcolók elvéreznek is a küzdelemben, „...támad nyomukban új, lelkes csapat, mely a megkezdett harcot diadalra fogja vinni". 21 A keresztényszocialisták korábban bejelentett népgyűlése szeptember 10-én zajlott le. A szociáldemokraták a megelőző napon vörös cédulákat osztogattak, pmelveken az állt. hogy minden igaz érzésű munkásnak a szervezett munkássággal kell tartania. Jpvasolták, hogy csak azt a képviselőt engedjék beszélni, akii mePS7on'tás nélkül megszavazza az általános titkos választóiogot, amely a független Régi párt programjában is szerepel. Felhívta a mefielenőket. hogv követeii,ók. • p( x C T-élhe<:'?pn a szociáldemokraták szónoka is, továbbá, hogy nvúithasson be határozati javaslatot. 22 A rendőrség a felhívástól annyira meeiiedt. hogy valamennyi egységét kivezényelte, és felnyergelt lovakkal készenlétben álltak a huszárok is. Bevetésükre azonban nem került sor. A függetlenségi párt támogatásával megszervezett gyűlést — amelvet két-háromszáz ember hallgatott végig — csak a szónoki emel vén v körül elhelyezkedett, ólomsípokkal felszerelt szociáldemokrata munkások zavarták meg. Beleavatkozott a küzdelembe a Székesfehérvár és Vidéke c. lap is. ,.A haza és a szocialisták" c. cikk szerzője elismerte, hogy jelenleg úgy látszik, mintha a szocialisták tartanák kezükben az ország gyeplőjét, a burzsoáziát azonban azzal vigasztalta, hogv a szocialisták is ,,ki fognak forrni, meg fognak érni, s aztán békésen beleilleszkednek majd a korhadó társadalmi osztály és rend kereteibe". 23 Példaként a németeket és a franciákat emlegette. p^v no v radikalizmusa szerinte abban a pillanatban eltűnt, mikor a birodalmi gyűlés küszöbét átlépték, s míg az erfurti program az átkok átkát szórta a militarizmusra, Bebel, Vollmark és a többiek megszavazták a katonai célokra szükséges milliókat. Konklúziója mégis az volt, hogy a „viszonyokat bármi áron nálunk is meg kell változtatni". 24 Tehát bármennyit is írtak a szóval és tollal folyó „izgatások" rovására, azt kénytelenek voltak elismerni, hogy az elhintett magok azért csíráztak ki nálunk, mert a talaj megfelelő volt számukra. Kétségtelen ugyan, hogy a nagyobb méretű tömegmozgalmak a júliusi paktum után, kb. 1905 őszétől lassan visszaszorultaK, nyomaira azonban minduntalan rábukkanunk. Elég erre megemlíteni, hogy november folyamán — az orosz munkások októberi általános politikai sztrájkját és a szovjetek megalakulását követően, de még Lenin Oroszországba érkezése előtt —, újabb két hír érintette a fehérvári sajtóban az első polgári demokratikus forradalom eseményeit, így elmondhatjuk, az 1905. esztendő döntő jelentőségű volt a város történetében. Ezt nem kisebbíti, hogy a keresztényszocialisták a visszalévő hetekben újra soraik erősítésével foglalkoztak. Az új püspök, Prohászka Ottokár személyében jelentős egyéniséget kaptak, a végső győzelem kérdése mégsem lehetett vitás. S ha visszatekintünk a fehérvári munkásság küzdelmeire, megállapíthatjuk, hogy az eszmei fejlődés és a politikai tapasztalatszerzés területén az 1905. évben tovább jutottak. Alapvetően a gazdasági viszonyokból eredő kisipari, kisüzemi összetételük magyarázza, hogy nekik sem sikerült a tőke és a munka ellentétének igazi felismerése. A feltárt események bizonyítják ugyan, hogy az uralkodó rendszer elleni harcuk létükkel kezdődött, de legfontosabb gazdasági célkitűzéseiket csupán szociális reformok
