Ez Van, 2004 (1. évfolyam, 1-9. szám)
2004-07-01 / 5. szám
Címkórsáq Már megint a meghívók, ezek a cudar, gyakran kapott meghívók. Nem tudom máshol hogy is van, de az itt élő újságíróknak - ha esetleg témahiányban szenvednének - csak a postaládájukat kell kinyitniuk, és már nem is kell a legrosszabb érzéstől rettegniük, itt a szövegszerkesztő sötét, üres képernyőjére gondolok. Mostanában sorra kapjuk a témákat, probléma egy szál sem, ahogy mondják ezt pestiesen. Egy újabb meghívó szövege egyedül annyi szórakozást nyújtott, mint egész életemben az eddig kapott összes együttvéve, például a Pesti Izé, Ludas Matyi és többi vicclap sem tudott annyira megröhögtetni, mint a legutóbb kapott Tea-est meghívója. Már az első sorok olvasásakor azt hittem, hogy valami királyi fogadásra hívnak meg. Életemben ugyan már egyszer Svédországban meghívott vendég voltam egy igazi királyi fogadáson, ahol a svéd uralkodó egyik családtagjának esküvőjén a nemzetközi sajtó képviselői is egyenrangú vendégként vehettek részt de ennek a fantasztikus eseménynek a meghívóján sem találkoztam annyi nemessel, báróval, gróffal, lovaggal, herceggel, vitézzel, mint az említett Tea-est meghívóján. Valószínűnek tartom, és hiányos történelemtudásom ellenére bízvást mondhatom, hogy a svéd királyi udvarban rendezett esküvőn azért megfordult egy-két báró, lord. nemes, gróf stb., csak éppen ők nem „kaparták a falat”, hogy előnevük minden körülmények között ki legyen nyomtatva. Elegáns öltönyökben, estélyi ruhákban, hogy úgy mondjam, „civilben" jelentek meg, minden rang, de főleg rangkórság nélkül. A Tea-est meghívóján a különböző fővédnökök, pártolók, rendezők, teremdíszítők között, több mint száz név szerepelt, de elég kevés volt ezek közül akinek csak a vezeték-és keresztnevét tüntették fel. Nekem nincs elő-, utónevem, nincs megkülönböztető jelző, rang a nevem előtt, igya meghívón nem is szerepeltem. De félre az iróniával, bocsánat a DE szócskát lehetőleg nem fogom használni, mert ebben az írásomban az más célra van fenntartva. Ezt a bizonyos DE nemesi rangotjelző - de nem minden esetben bizonyító - szócskát szépszámú vendég neve előtt olvashattuk. Most ne menjünk abba bele, hogy - na hadd nevessenek olvasóim, de Hámori Péter, vagy Hámori de Péter, vagy Peter de Hámori a helyes? Gondoljunk arra, hogy egy norvég királyi Tea-estre kaptunk meghívót és „fjordítva” nyomtattak ki mindent Maradjunk abban, hogy a „de” szócskát előre írjuk. A meghívó egyik oldalának utolsó mondatát átalakítottam: Az eredeti mondat így hangzik: „A névsor nem teljes” általam így módosult: „DE a névsor nem teljes”. Honnan ennyi magyar nemes Amerikában, honnan szerezték be nemesi levelüket, kutyabőrüket, és egyáltalán? Vannak sejtéseim. A New York-i Broadway, nem mondom meg melyik utca sarkán van egy úgynevezett „dilibolt”, ahol előre kinyomtatott vastag cím betűs újságokba behelyezik a delikvens nevét Valami ilyesmiként XY-t fogadta Bush elnök, vagy hogy a témánál maradjak - XY házaspár volt a legelegánsabb díszvendég a spanyol királyi pár fogadásán Madridban. De nem csak itt Amerikában van ilyen nyomda, hanem ezt ugyancsak nem mondom meg, Magyarországon is vannak, akik egy új, kifizetődő üzletággal foglalkoznak; a kutyabőrgyártással, családfa kutatással. Azt, hogy a meghívón szereplő személyek nem mindegyike eredeti nemesi származású, mi sem bizonyítja jobban, minthogy aki valóban az, nem nagyon kérkedik a XXI. században ezzel, s ha valóban nemes is, akkor sem egyezik bele abba, hogy a rangját kinyomtassák, mint ahogy némelyeknél a meghívón két esetben is ez történt Továbbmegyek, a nem sok vezeték-, keresztnévvel jelzett egyéniség között felfedezhettünk néhányat, akikről mindannyian pontosan tudjuk, hogy báró, de nem szenved rangkórságban. Beszéltem olyan meghívottal is, aki fel volt háborodva, hogy neve elé, majd közé „benyomtak” egy kis szócskát ő komolyan haragudott én pedig komolytalanul mulattam. Mindannyian tudjuk, hogy ezek a rangok, címek szülőktől örökölhetők. 2004-ben azokat használni, nem DE, ám DE, hű DE nevetséges! Nem beszélve, aki a „de” előneve elé még tesz egy kis szócskát, valahogy így: ifj. br., vagyis ifjabb báró, vagy dr. gr. ami doktor grófot jelent, vagy dr. de, amit nem tudok mit jelent, valami doktor nemes, vagy ilyesmi. Szegény édesanyám jut eszembe. A Népszínház utca és a József körút sarkán laktunk az akkori Simplon kávéház felett, az első emeleten. Az idősebbek talán még emlékeznek, hogy a Gyenes tánciskola abban a házban volt Minden útbaigazító táblájuk elé egy „in” jelet írtam, és mindenki ingyenes tánciskolának olvasta. (Jó kis stikli volt) Anyukám, aki egyszerű asszony volt és egyedül nevelt, az első hosszúnadrágomat akarta megvásárolni nekem. Na kisfiam - mondta, most veszek neked egy nadrágot, de nem akárhol, hanem a „grófnál”. Nem értettem mit beszél, ő csak kézen fogott és elindultunk a Népszínház utcába, ahol vagy 30-40 rőfös üzlet volt Azt azért megállapítottam, hogy itt a tulajdonosoknak vajmi kevés köze volt a grófokhoz. Hova megyünk? - kérdeztem. Mire ő: Kisfiam, ezekben az üzletekben nem vásárolunk, mondtam, hogy a grófnál veszünk neked nadrágot, csak gyere, menjünk! A Népszínház utca végére érkeztünk, olvasni már tudtam, nem is értettem, hogy maradhatott a gróf Teleki tér tábla a falon. Helyben voltunk, ott ugyanis egy kopszak-pecs, magyarul egy kopott, szakadt pecsétes, használt nadrágot vett anyám egy utcai árustól. így aztán nem mondhatom, hogy nem volt kapcsolatom legalább egy gróffal. Egyébként, a háború alatt igen sokan mély emberségről tettek tanúbizonyságot, sok üldözött ember életét mentették meg grófok, bárók, és én személy szerint is nagyon sokat tisztelek és becsülök közülük. Nem egy név szerepel a jeruzsálemi Jád Vásem múzeum emlékparkjában, ahol nevük és az általuk megmentett emberek számának feltüntetésével fát ültettek a tisztelet jeléül tettük emlékére, ők nem hajtanak mindenáron arra, hogy bárhol is előnevükkel szerepeljenek. Nem említettem még a „von” szócska használatát Abban biztos vagyok, hogy a „von” szócskát nem magyar közegben kell használni. A „von”, ha nem kivon, levon, bevon, vagy más hasonló helyzetben használjuk, hanem nemesi előnévként, akkor csak német nyelvterületen jó, s nem ilyen ősmagyarok között Érdekes, hogy nagyon sokunk kedvence, Habsburg Ottó soha nem használja előneveit, pedig neki van ám. Igen sok tudósításban olvasható, jelen volt Habsburg Ottó, és milyen érdekes mindenki tudja, hogy kiről van szó, előnevei nélkül is. A meghívót olvasván felmerült bennem a gyanú, hogy ha nem is Magyarországra, de ide az emigrációban élő magyarok közé visszajött a Monarchia. Az igazsághoz tartozik, hogy nem valami nagy dologról van szó. A rangkórság ártalmatlan, egy kicsit ugyan ragályos betegség, de könnyen gyógyítható. S, hogy ezeket a beteg embereket kik gyógyítják? Természetesen nem orvosok, hanem azok, akik becsületes úton szerezték meg címüket, rangjukat és határozottan fellépnek a rangkórságban szenvedőkellen. Hirdetésekben, interneten mindanynyian olvashatunk egy most egyre jobban elhatalmasodó üzletágról, a családfa, kutyabőr és nemesi levél készítésével foglalkozó vállalkozókról. Címüket sem titkolják, így manapság igen könnyű hétszilvafás, bocskoros nemessé válni, bár azt hiszem erre senki sem vágyik. Jobban hangzik, és megszerezhető a gróf, báró, nemes, herceg, lovag, von, DE és minden más előnév is, természetesen „eredeti” kivitelben. Az ilyen címekhez hozzájutó rangkórságban szenvedő egyének csak kárt okoznak, és akik valóban eredeti ranggal rendelkeznek szinte „elbújnak”, és csak igaz magyar emberként élnek közöttünk. Amennyiben ez a rangkórság köreinkben elhatalmasodik, akkor legközelebb, talán néhány év múlva, ha egy ilyen Tea-estre meghívót kapunk majd, a javasolt öltözék már nem a black tie lesz, hanem a királyi palást, lovagi páncélruha, rostélyos sisak, de nem árt, ha viszünk magunkkal trónszéket, jogart és koronát is. (h) Mottó: „Sokszor alatt is ki lehet ruln| de a (órsáj gyógyíthatatlan. I* 7. oldal EZ VAN -1. évfolyam 5. szám, 2004.július
