Evangéliumi Világszolgálat, 1954 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1954-05-01 / 5. szám
EVANGÉLIUMI VILÁGSZOLGÁLAT 13 ISTEN RABSÁGÁBAN Amióta a második háború után a vetekedő világnézetek — a nemzetiszociálizmus, a kommunizmus és a demokrácia — közül a nemzetiszociálizmus kiesett, a megmaradt kettő között a harc kérlelhetetlenül folyik. A döntést minden valószínűség szériáit nem fegyverek, hanem a fegyverek mögött álló emberanyag minősége és a gazdasági erők fogják meghozni. A kérdés így nem az, hogy kinek van több atom- vagy hidrogén bombája, hanem, hogy melyik fél képes anyagi javakban többet produkáni és hogy kik azok az emberek, akik ezeket a javakat termelik és használják. Ebből a szempontból kétségtelenül az Egyesült Államok látszanak előnyben lenni. Csak néhány adatot: A múlt évben az Egyesült Államokban 4,000,000 gyermek született, a legtöbb az ország történetében. Az átlagos életkor hatvanon felül van; 1960-ban az ország lakossága körülbelül 180,000,000 lesz. A termelésben pedig 62.000. 000 ember van foglalkoztatva. Ez kerek 17.000. 000-val több, mint 1939-ben. Az ipar állandóan új munkaalkalmakat teremt, amire évienként 10 milliárd (billió) dollárt fordít. A gazdaságok nagy része mechanizálva van. Noha a háború óta hat millió ember vándorolt vidékről a városokba, a mezőgazdasági termelés magasabb, mint valaha. — A munkának csupán 5%-át végzik emberi erővel, 95%-ot gépek végeznek el. A táplálkozás minősége jobb, mint valaha. A tejfogyasztás 18, a tojásfogyasztás 33, a húsfogyasztás 5%-al emelkedett fejenként a háború óta. Az ipar szédületesen fejlődik, az atomenergia gyakorlati alkalmazása már meg van oldva, széeskörű felhasználása az energiatermelésben már nem tudományos, hanem csupán technikai kérdés. A fejlődés szinte korlátlannak látszik, az életszínvonal állandó emelkedésben van. Mindez a háború utáni fejlődés eredménye, amelynek alapjait természetesen az a nemzedék rakta le, amely a háború előtt élt. Mindez szükségtelennek mutatja a kommunizmus elveinek és gyakorlatának bevezetését ebben az országban. Semmi valószínűsége nincs annak, hogy annak módszereivel több termelést, magasabb életszínvonalat és jobb emberanyagot lehetne (produkálni. Talán néhány szociális reformra, mint pl. a jobb egészségügyi ellátás kiterjesztése a tömegekre — ami előbb-utóbb szükségszerűen megjön, — kétségtelenül szükség van, egyébként aki kommunizmust, vagy szigorú szocializmust akarna itt bevezetni, az vagy naív vagy pedig megátalkodott dogmatikus. Ahol minden jó gazdasági szempontból, ott új elvekkel és gyakorlattal kísérletezni ostobaság. Miképpen volt képes az Egyesült Államok népe ezt az eredményt elérni hihetetlen rövid idő, úgyszólván két nemzedék alatt? — A második háború utáni fejlődésre vonatkozóan a kérdés egyszerűnek látszik: azért, mert Amerika a világ vezető államává lett, előtte a kommunizmus által birtokolt területeken kívül, minden világkereskedelmi ajtó nyitva van. Ami pedig a korábbi, a háború előtti alapvetést illeti, arra nézve a felelet az lehet, hogy a gazdasági fejlődést az ország mesés természeti kincsei tették lehetővé. Ez a felelet lehet — legalább is részben — a háborí utáni fejlődésre is. Mindehhez hozzájárul az is, hogy a belföldi piac számára hatalmas, egységes és vámok által nem korlátozott gazdasági terület áll rendelkezésre, amelynek rendkívül nagy vásárló ereje van. — Mindez — és kétségtelenül még sok egyéb is — részben magyarázatát adja a nagy sikernek. Azonban az eredmények okának megértéséhez nem elegendőek. Fel lehet u. i. vetni a kérdést, hogy miért nem sikerült mindez Oroszországnak. Végeredményben úgy a múltban, mint a jelenben mindazok a lehetőségek, amelyek adva voltak és vannak az Egyesült Államok népe számára, nyitva voltak az oroszok előtt is. A tizenkilencedik század végén — amely időbe az amerikai gazdasági fejlődés gyökerei visszanyúlnak, nekik is megvolt már az emberanyaguk, megvoltak a természeti kincseik, megvolt a háborítatlan nagyhatalmi állásuk. Mégsem tudtak odajutni, ahova Amerika jutott. Kétségtelen, hogy a kommunizmus ezen a területen hatalmas erőfeszítéseket végez, hogy az Amerika által megszerzett előnyt behozza, azonban úgy látszik, hogy nem tudja felmutatni azt az eredményt, amit Ámerika. Miért? Talán a gazdasági rendszer miatt? Nem valószínű. A totális rendszerek megfelelő ember és nyersanyag birtokában többet tudnak produkálni, — legalább is bizonyos területeken — mint a szabad versenyt gyakorló társadalmak. A feleletet máshol kell keresni, abban az emberben, aki az amerikai és az oroszországi kommunista termelési rendszer mögött áll és azt mozgatja. Mi a titka az amerikai embernek? — Kétségtelen, hogy ez a nemzet már alapításakor hatalmas előnyben volt az akkori Oroszország előtt. A gyarmatosok a nyugateurópai kultúrát hozták magukkal, lelkűkben és elméjükben ott voltak csírájában mindazok a mozgatóerők, amelyek később úgy Európában, mint Amerikában az ipari fellendülést eredményezték. Oroszország abban az időben még a tatár birodalom egyik tartománya volt, nem hordozta magában sem a kulturális, sem az ipari fejlődés csíráit. Akik ide, az új világba jöttek, végeredményben a nyugatrómai kultúra és civilizáció gyermekei voltak. Ezt a lehetőségeiben pompás emberanyagot, amelyet a különböző nyugateurópai népekből származó bevándorlók még javítottak — az önkéntes kivándorló mindig a hazai lakosság legéletképesebb és legmozgékonyabb egyénei közül szokott jönni, — még életképesebbé, mozgékonyabbá, a gazdasági fejlődés megindítására és előbbre vitelére alkalmasabbá tette az újvilági környezet. E környezetet az u. n. frontier.
