Evangéliumi Világszolgálat, 1954 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1954-05-01 / 5. szám

12 EVANGÉLIUMI VILÁGSZOLGÁLAT Térítés Spanyolországban A Barcelonában megjelenő La Vanguardia Espanola című napilap teljes egészében leközöl­te ez év februárjában Barcelona érseke, Gregoria Modrego által kiadott pásztori levelet. Az érsek óvja híveit “a protestánsok által űzött prozelitiz­­mus” ellen, amiből a következő példákat idézi: “1, Nagymennyiségű nyomtatott közlemé­nyek, melyek cáfolják az eucharistiára, a bűn­­bocsánatra, Szűz Máriára és a pápára vonatkozó katolikus tanokat; 2, szóbeli hívások a katolikus egyház elhagyására és a protestánssá léteire; 3, az ifjak és gyermekek részére felkínált külön­féle szórakozások, kiváltképpen kirándulások és más szabadidei tevékenységek szervezésével; 4, szükségben levő családok részére adott szeretet­­adományok, melyek nem csupán tiszta keresz­tyéni szeretetből, hanem azért vannak, hogy őket a protestantizmushoz vonzzák...” A pásztori levél felsorolja “a Barcelona vá­rosában létező egyházakat, melyek ezek: Metho­­disták, Baptisták, Testvérek, a Spanyolországi Evangéliumi Egyház, a Svájci Református Egy­ház, a Német Lutheránus Egyház, a Hetednapos Adventisták, az Anglikán Egyház, az Evengéli­­kus Egyház, a Presbiteriánus Egyház és a Jeho­va Tanúi; a teljes taglétszámuk körülbelül 2,500, beleszámítva mind a spanyolokat, mind a külföl­dieket.” “Ezt a hittérítő kampányt”, folytatja a levél, “idegenek ihletik és nagyrészt anyagilag támo­gatják... A protestántizmus arra törekszik, hogy életerőt vonjon el magának a katolikus népek­től azért, hogy lábraálljon azokból a sikertelen­ségekből, amelyek a protestáns államokban súj­tották, ahol a kapuk megnyíltak a vallási közöm­bösség, racionalizmus és materializmus valamint a marxizmus és kommunizmus előtt is. Előbb-utóbb a szabad kutatás elve feltétlenül ezt az ered­ményt hozza...” Ezek után Modrego érsek levele tárgyalja a vallási türelem és annak korlátái kérdését. Utal­va a Szent Szék és a spanyol állam között kötött konkordátumba nemrég becikkelyezett “Fuero de los Espanoles” 6.-ik cikkére, hangsúlyozza, hogy a magán úton tartott nem-katolikus isten­tiszteleteket meg lehet tűrni. Azonban nem tűr­hető el semmi olyan propaganda, mely katoliku­soknak a protestáns szektákba való térítésére irányul, mivel ez “meg nem engedett értelmezése lenne a 6.-ik cikknek, amely nem mondja ki az istentiszteleti szabadságot”, hanem csak biztosí­tékot ad arra, hogy “senki sem zavartatik a val­lási hite miatt”. Modrego érsek a katolikusoknak és a szaka­­dároknak a következő direktívákat adja: “A katolikusoknak: ... Ragadjatok meg min­den alkamat arra, hogy hiteteket kinyilvánítsá­tok a szakadárok előtt. Használjátok a törvényt; az az utolsó tekintély, melyhez folyamodhatunk, hogy megelőzzük a tévedések és hitehagyások terjedését. A békességet akaróknak: A türelmes maga­tartás olyan finom tévedés, melynek az a hibá­ja, hogy nem tud világosan különböztetni a he­­rézis és a hitehagyó között... A keresztyéni sze­retet nagy mérvét kell mutatnunk azokkal szem­ben, akik tévedésben élnek, annak érdekében, hogy Jézus Krisztus igazi és teljes megismerésé­re és Krisztus földi helytartója iránt Való enge­delmességre vezessük őket. Azoknak, akik hűtlenekké váltak a katoli­cizmushoz: Hála Istennek, nagyon kevesen hagy­ták el a katolikus hitet, hogy csatlakozzanak a protestáns szektákhoz. Azok, akik ezt megtették, gyakran főképpen gazdasági és politkai okok von­zása alatt cselekedtek... Sürgetjük őket, hogy térjenek vissza az elhagyott hithez és engedel­mességbe... A protestánsokhoz: Figyelmeztetjük azokat, akik jó lelkiismerettel protestánsok, hogy korlá­tozzák magukat a magán istentiszteletekre és tartózkodjanak minden olyan cselekedettől, me­lyet a fennálló törvény tilt, nevezetesen a hitté­rítés és propaganda minden cselekedetétől. Int­jük őket, hogy térjenek vissza hozzánk; tárt ka­rokkal fogjuk üdvözölni őket.” Az ez év február 19-ikén kiadott “Körlevél­ben, mely magadja azokat az utasításokat, ame­lyeket a protestáns propaganda elnyomása érde­kében követni kell”, az érsek a következőket ír­ja: “ ... A gyülekezetek papjainak gondosan őr­ködniük kell a protestánsok által kezdeménye­zett minden törvényellenes tevékenység felett és azok elnyomására megfelelő lépéseket kell ten­niük... Hűséges katolikusainknak jól tájékozó­­dottaknak kell lenniük a protestáns tanok téve­déseit illetően, valamint afelől, hogy miképpen cáfolhatják meg azokat hatékonyan... Ha mind­azok, akik tehetik, gyakorolják a keresztényi sze­reteted ez minden hűséges katolikust megoltal­maz attól, hogy a kísértésnek áldozatáúl esve ö­­rökségüket eladják egy tál lencséért... Valóságos keresztes háború az, amire vállalkoznunk kell”. A keresztes háború gondolata minket nem lelkesít; de az igazság keresésében, a szeretet gyakorlásában, a megváltó örömüzenet hirde­tésében, a tiszta evangéliumi elvek és lelkűiét terjesztésében való verseny annál inkább lelke­sít. Különösen akkor, mikor megtépázott sze­gény magyar nemzetünkre tekintünk, az ilyen keresztyéni versenyt látjuk olyannak, amiben mennyei Atyánk bizonnyal gyönyörködik. Őszin­tén hisszük azt, hogy az egyes emberek, a nem­zetek és az egész emberiség javát azok a dolgok szolgálják, melyekben Ő gyönyörködni tud. És bármilyen sok ellentétes jel próbálja is cáfolni, mégis hisszük azt, hogy éppen magyar életünk­ben kialakulhat a Krisztusban testvérek szere­tetből fakadó és Isten dicsőségét célzó nemes versenye.

Next

/
Thumbnails
Contents