Evangéliumi Világszolgálat, 1954 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1954-05-01 / 5. szám
12 EVANGÉLIUMI VILÁGSZOLGÁLAT Térítés Spanyolországban A Barcelonában megjelenő La Vanguardia Espanola című napilap teljes egészében leközölte ez év februárjában Barcelona érseke, Gregoria Modrego által kiadott pásztori levelet. Az érsek óvja híveit “a protestánsok által űzött prozelitizmus” ellen, amiből a következő példákat idézi: “1, Nagymennyiségű nyomtatott közlemények, melyek cáfolják az eucharistiára, a bűnbocsánatra, Szűz Máriára és a pápára vonatkozó katolikus tanokat; 2, szóbeli hívások a katolikus egyház elhagyására és a protestánssá léteire; 3, az ifjak és gyermekek részére felkínált különféle szórakozások, kiváltképpen kirándulások és más szabadidei tevékenységek szervezésével; 4, szükségben levő családok részére adott szeretetadományok, melyek nem csupán tiszta keresztyéni szeretetből, hanem azért vannak, hogy őket a protestantizmushoz vonzzák...” A pásztori levél felsorolja “a Barcelona városában létező egyházakat, melyek ezek: Methodisták, Baptisták, Testvérek, a Spanyolországi Evangéliumi Egyház, a Svájci Református Egyház, a Német Lutheránus Egyház, a Hetednapos Adventisták, az Anglikán Egyház, az Evengélikus Egyház, a Presbiteriánus Egyház és a Jehova Tanúi; a teljes taglétszámuk körülbelül 2,500, beleszámítva mind a spanyolokat, mind a külföldieket.” “Ezt a hittérítő kampányt”, folytatja a levél, “idegenek ihletik és nagyrészt anyagilag támogatják... A protestántizmus arra törekszik, hogy életerőt vonjon el magának a katolikus népektől azért, hogy lábraálljon azokból a sikertelenségekből, amelyek a protestáns államokban sújtották, ahol a kapuk megnyíltak a vallási közömbösség, racionalizmus és materializmus valamint a marxizmus és kommunizmus előtt is. Előbb-utóbb a szabad kutatás elve feltétlenül ezt az eredményt hozza...” Ezek után Modrego érsek levele tárgyalja a vallási türelem és annak korlátái kérdését. Utalva a Szent Szék és a spanyol állam között kötött konkordátumba nemrég becikkelyezett “Fuero de los Espanoles” 6.-ik cikkére, hangsúlyozza, hogy a magán úton tartott nem-katolikus istentiszteleteket meg lehet tűrni. Azonban nem tűrhető el semmi olyan propaganda, mely katolikusoknak a protestáns szektákba való térítésére irányul, mivel ez “meg nem engedett értelmezése lenne a 6.-ik cikknek, amely nem mondja ki az istentiszteleti szabadságot”, hanem csak biztosítékot ad arra, hogy “senki sem zavartatik a vallási hite miatt”. Modrego érsek a katolikusoknak és a szakadároknak a következő direktívákat adja: “A katolikusoknak: ... Ragadjatok meg minden alkamat arra, hogy hiteteket kinyilvánítsátok a szakadárok előtt. Használjátok a törvényt; az az utolsó tekintély, melyhez folyamodhatunk, hogy megelőzzük a tévedések és hitehagyások terjedését. A békességet akaróknak: A türelmes magatartás olyan finom tévedés, melynek az a hibája, hogy nem tud világosan különböztetni a herézis és a hitehagyó között... A keresztyéni szeretet nagy mérvét kell mutatnunk azokkal szemben, akik tévedésben élnek, annak érdekében, hogy Jézus Krisztus igazi és teljes megismerésére és Krisztus földi helytartója iránt Való engedelmességre vezessük őket. Azoknak, akik hűtlenekké váltak a katolicizmushoz: Hála Istennek, nagyon kevesen hagyták el a katolikus hitet, hogy csatlakozzanak a protestáns szektákhoz. Azok, akik ezt megtették, gyakran főképpen gazdasági és politkai okok vonzása alatt cselekedtek... Sürgetjük őket, hogy térjenek vissza az elhagyott hithez és engedelmességbe... A protestánsokhoz: Figyelmeztetjük azokat, akik jó lelkiismerettel protestánsok, hogy korlátozzák magukat a magán istentiszteletekre és tartózkodjanak minden olyan cselekedettől, melyet a fennálló törvény tilt, nevezetesen a hittérítés és propaganda minden cselekedetétől. Intjük őket, hogy térjenek vissza hozzánk; tárt karokkal fogjuk üdvözölni őket.” Az ez év február 19-ikén kiadott “Körlevélben, mely magadja azokat az utasításokat, amelyeket a protestáns propaganda elnyomása érdekében követni kell”, az érsek a következőket írja: “ ... A gyülekezetek papjainak gondosan őrködniük kell a protestánsok által kezdeményezett minden törvényellenes tevékenység felett és azok elnyomására megfelelő lépéseket kell tenniük... Hűséges katolikusainknak jól tájékozódottaknak kell lenniük a protestáns tanok tévedéseit illetően, valamint afelől, hogy miképpen cáfolhatják meg azokat hatékonyan... Ha mindazok, akik tehetik, gyakorolják a keresztényi szereteted ez minden hűséges katolikust megoltalmaz attól, hogy a kísértésnek áldozatáúl esve örökségüket eladják egy tál lencséért... Valóságos keresztes háború az, amire vállalkoznunk kell”. A keresztes háború gondolata minket nem lelkesít; de az igazság keresésében, a szeretet gyakorlásában, a megváltó örömüzenet hirdetésében, a tiszta evangéliumi elvek és lelkűiét terjesztésében való verseny annál inkább lelkesít. Különösen akkor, mikor megtépázott szegény magyar nemzetünkre tekintünk, az ilyen keresztyéni versenyt látjuk olyannak, amiben mennyei Atyánk bizonnyal gyönyörködik. Őszintén hisszük azt, hogy az egyes emberek, a nemzetek és az egész emberiség javát azok a dolgok szolgálják, melyekben Ő gyönyörködni tud. És bármilyen sok ellentétes jel próbálja is cáfolni, mégis hisszük azt, hogy éppen magyar életünkben kialakulhat a Krisztusban testvérek szeretetből fakadó és Isten dicsőségét célzó nemes versenye.
