Evangéliumi Világszolgálat, 1954 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1954-02-01 / 2. szám

6 EVANGÉLIUMI VILÁGSZOLGÁLAT nem veszi el azét. Fakírokat nevelni, hadd üljön har­minc-negyven évet nyomor köveken a szegleteken? így volt sok esetben otthon. Egy része élt, a másik égett. A béres tizenharmad magával tűrt és tűrt és mivel sem a gazdag, sem a jó Isten segítségére nem jött, gyors lép­tekkel igyekezett a kommunizmus. Megint arra hivat­kozom, ahogyan az embert ismerem, hogy a látszólagosan két semmit nem adó között a kommunizmust választja, mert az még az életben beválthatót ígér, míg Krisztus csak a földöntúli jólétet s megnyugvást. Persze ebből az egyiket, Krisztust azért mondom így, mert a fél-keresz­tyénnek az igazi Krisztus jóformán semmit sem ér. Krisz­tus csak azoknak érték, akik személyes Megváltójuknak fogadták el. Kik vele étkeznek és élnek. Úgy szeretik Őt, mint vőlegény a menyasszonyát. Kik vele sírnak Je­ruzsálem elkövetkező pusztulásán. Kik lelkűkkel értik Őt és nem csak eszükkel, vagy szellemükkel. Kik testü­kön érzik a korbácsütéseket s arcukon gyalázatát. Kik a golgothai gyötrelmeket érettünk való áldozásban odáig jutnak, hogy a kereszt lábánál hagyják bűnterhüket. Kiknek fülét sérti a szennyes beszéd. Kik nem a korcs­mákban keresnek megnyugvást. S nem az eszem-iszom adja az uj erőt, hanem Krisztus, az élet legnagyobb és leghatásosabb REMÉNYSÉGE. Mert Vele a szegény is gazdag, Nélküle a világ leggazdagabb embere is szegény, mert elveszett. Ebből azt láthatjuk, hogy a szóbanforgó reménység: a keresztyén nevelés dolga. A Világtanács uj irányt szabhat e tekintetben, mert a régiek és a jelenlegiek igen gyarlók. Ha így folytatnák, csak imitt-amott lenne só, mely ízesítené ezt az ízetlen világot. Régi dolog, eszmét eszmével, még hozzá jobbal és erősebbel lehet legyőzni. A kommunizmus az az eszme, mely sokat ígér és keveset ad. Legyen a krisztusi uj gon­dolat ugyancsak ígérő, de sokat adó. A németországi és indiai élelem osztogatások megmutatták, hogy melyik a jobb propaganda. És ha ebbe, az elkövetkezendő pro­pagandában magát az Ur Jézust tudják bevinni, akkor kimenetele felől nem lehet kétség. Míg Péter Krisztus nélkül halászott, nem fogott sem­mit. Még Krisztus parancsára is azt mondta, hogy hiába­való dolog magukat továbbra fárasztani, mert egész éj­jel sikertelenek voltak. De amikor engedelmeskedtek, csakugyan szakadozott a háló és majd felborult a csónak. Látjuk, hogy a közvetlen neki szóló utasítás vételekor sem volt reménysége. Ez csak azután jött s így látta be, hogy Krisztussal élni, Vele halászni, igazi reménység. Reméljük, hogy így indulnak el a mai Péterek, kik a Vi­lágtanács gyűlésére igyekeznek. Némethy László A magyar mérnökök és építészek, akik Ma­gyarországon kívül élnek, szervezkedést kezdtek. A szervezkedést megindító felhívást Padányi- Gulyás Jenő, a magyar mérnöki kar egyeteme utolsó szabad választása alkalmával megválasz­tott egyik elnöke irta alá és lapunkon át is arm kéri kartársait, hogy a Magyar Mérnökök és Építészek Világszövetsége szervezési munká­latainak megindítása céljából küldjék be sze­mélyi adataikat (név, születési hely és idő, végzettség, jelenlegi cim, lakhely és elfoglalt­ság) két példányban erre a címre: Mr. Eugene V. Kamarásy, 5789 Chalmers, Detroit 13, Mich., U. S. A. “HÍRADÓ” cimen a Brazíliai Református Keresztyén Egyház belkörü közleményeket je­lentet meg. A “Híradó” 1953-ban második év­folyamában volt. A tájékoztatóból megtudjuk, hogy két magyar lelkésze van a Brazíliai Re­formátus Keresztyén Egyháznak: Apostol János és Báthory László. Az Egyház most hivatalos működése 22-ik esztendejében van. Központi hivatala Sao Pauloban van. Az Egyház meg­lehetősen elkülönülten él a világ más részein levő magyar református egyházaktól. Ezt kü­lönösen akkor látjuk, mikor a “Hiradó”-ból arról olvasunk, hogy magyar egyházi énekes­könyv kiadását tervezi az Egyház azzal az in­doklással, hogy “magyar énekeskönyvet ma már sehol se lehet kapni”, ugyanakkor, mikor az északamerikai magyar református egyházak kö­zösen jó énekeskönyvet jelentettek meg és tar­tanak raktáron is. Ez az egyetlen utalás is rá­mutat arra, hogy az előkészítésben levő Szabad Magyar Reformátusok Világszövetsége milyen szükséges és mily sokirányú összefogó munkát kell majd elvégeznie. — A “Híradó” ezután megjelenő számainak valamelyikéből az Evan­géliumi Világszolgálat át fog venni valamilyen általános érdekű közleményt, hogy ezzel is szolgálja a világ minden részére szétszórt test­véreink együttérzését és egymásról való is­meretét. Becslések szerint Ausztriában még mindig mintegy kétezer protestáns él. Számukra az USA- ba kivándorlási lehetőség, jelentős részüknél, gya­korlatilag nem sokat jelent, mert legnagyobb ré­szük beteg vagy munkaképtelen. Eltekintve né­hány száz kivándoroltatható testvérünktől, ré­szükre emberi sorsot csak úgy lehet teremteni, ha vagy valamelyik állam befogadja őket, mint támogatásra szorultakat, vagy pedig az osztrák szociális segítőlehetőségeket kell részükre hozzá­férhetővé tenni. Pillanatnyi segítség most részük­re leginkább élelmiszer csomagok formájában és nem ruha csomagok formájában nyújtható. É- lelmiszer csomagokat leghelyesebb a Lelkigondo­zói Szolgálat által megadható egyéni címekre kül­deni. Aki ilyen csomagokat akar küldeni, szíves­kedjék címet kérni a Lelkigondozói Szolgálattól, melynek címe: Ung. Ref. Seelsorgedienst, Bel­­rupstrasse 8. II., Bregenz, Austria-Europe. Még ha csak propagandának szánta is a Kremlin azt, ami az orosz orthodox egyházzal történt az utolsó tíz év alatt, a Krisztus egyháza győzelmét kell látnunk a történtekben. Sergius metropolitának Moszkva és e­­gész Oroszország pátriárkájává beiktatása után 1943 szeptember 13-ikán jelent meg az orosz forradalom óta az első egyházi folyóirat, a “Moszkvai Pártiárkátus Újságja”. Az orosz orthodox egyháznak ez a hivatalos lapja nemrég ünnepelte megjelenése tiz éves forduló­ját. Bármi legyen is a bolsevisták számítása az orosz orthodox egyházzal, a történtek világosan mutatják azt, hogy Isten nevét nem lehetett teljesen kiirtaniuk az emberek szivéből.

Next

/
Thumbnails
Contents