Evangéliumi Világszolgálat, 1954 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1954-02-01 / 2. szám
6 EVANGÉLIUMI VILÁGSZOLGÁLAT nem veszi el azét. Fakírokat nevelni, hadd üljön harminc-negyven évet nyomor köveken a szegleteken? így volt sok esetben otthon. Egy része élt, a másik égett. A béres tizenharmad magával tűrt és tűrt és mivel sem a gazdag, sem a jó Isten segítségére nem jött, gyors léptekkel igyekezett a kommunizmus. Megint arra hivatkozom, ahogyan az embert ismerem, hogy a látszólagosan két semmit nem adó között a kommunizmust választja, mert az még az életben beválthatót ígér, míg Krisztus csak a földöntúli jólétet s megnyugvást. Persze ebből az egyiket, Krisztust azért mondom így, mert a fél-keresztyénnek az igazi Krisztus jóformán semmit sem ér. Krisztus csak azoknak érték, akik személyes Megváltójuknak fogadták el. Kik vele étkeznek és élnek. Úgy szeretik Őt, mint vőlegény a menyasszonyát. Kik vele sírnak Jeruzsálem elkövetkező pusztulásán. Kik lelkűkkel értik Őt és nem csak eszükkel, vagy szellemükkel. Kik testükön érzik a korbácsütéseket s arcukon gyalázatát. Kik a golgothai gyötrelmeket érettünk való áldozásban odáig jutnak, hogy a kereszt lábánál hagyják bűnterhüket. Kiknek fülét sérti a szennyes beszéd. Kik nem a korcsmákban keresnek megnyugvást. S nem az eszem-iszom adja az uj erőt, hanem Krisztus, az élet legnagyobb és leghatásosabb REMÉNYSÉGE. Mert Vele a szegény is gazdag, Nélküle a világ leggazdagabb embere is szegény, mert elveszett. Ebből azt láthatjuk, hogy a szóbanforgó reménység: a keresztyén nevelés dolga. A Világtanács uj irányt szabhat e tekintetben, mert a régiek és a jelenlegiek igen gyarlók. Ha így folytatnák, csak imitt-amott lenne só, mely ízesítené ezt az ízetlen világot. Régi dolog, eszmét eszmével, még hozzá jobbal és erősebbel lehet legyőzni. A kommunizmus az az eszme, mely sokat ígér és keveset ad. Legyen a krisztusi uj gondolat ugyancsak ígérő, de sokat adó. A németországi és indiai élelem osztogatások megmutatták, hogy melyik a jobb propaganda. És ha ebbe, az elkövetkezendő propagandában magát az Ur Jézust tudják bevinni, akkor kimenetele felől nem lehet kétség. Míg Péter Krisztus nélkül halászott, nem fogott semmit. Még Krisztus parancsára is azt mondta, hogy hiábavaló dolog magukat továbbra fárasztani, mert egész éjjel sikertelenek voltak. De amikor engedelmeskedtek, csakugyan szakadozott a háló és majd felborult a csónak. Látjuk, hogy a közvetlen neki szóló utasítás vételekor sem volt reménysége. Ez csak azután jött s így látta be, hogy Krisztussal élni, Vele halászni, igazi reménység. Reméljük, hogy így indulnak el a mai Péterek, kik a Világtanács gyűlésére igyekeznek. Némethy László A magyar mérnökök és építészek, akik Magyarországon kívül élnek, szervezkedést kezdtek. A szervezkedést megindító felhívást Padányi- Gulyás Jenő, a magyar mérnöki kar egyeteme utolsó szabad választása alkalmával megválasztott egyik elnöke irta alá és lapunkon át is arm kéri kartársait, hogy a Magyar Mérnökök és Építészek Világszövetsége szervezési munkálatainak megindítása céljából küldjék be személyi adataikat (név, születési hely és idő, végzettség, jelenlegi cim, lakhely és elfoglaltság) két példányban erre a címre: Mr. Eugene V. Kamarásy, 5789 Chalmers, Detroit 13, Mich., U. S. A. “HÍRADÓ” cimen a Brazíliai Református Keresztyén Egyház belkörü közleményeket jelentet meg. A “Híradó” 1953-ban második évfolyamában volt. A tájékoztatóból megtudjuk, hogy két magyar lelkésze van a Brazíliai Református Keresztyén Egyháznak: Apostol János és Báthory László. Az Egyház most hivatalos működése 22-ik esztendejében van. Központi hivatala Sao Pauloban van. Az Egyház meglehetősen elkülönülten él a világ más részein levő magyar református egyházaktól. Ezt különösen akkor látjuk, mikor a “Hiradó”-ból arról olvasunk, hogy magyar egyházi énekeskönyv kiadását tervezi az Egyház azzal az indoklással, hogy “magyar énekeskönyvet ma már sehol se lehet kapni”, ugyanakkor, mikor az északamerikai magyar református egyházak közösen jó énekeskönyvet jelentettek meg és tartanak raktáron is. Ez az egyetlen utalás is rámutat arra, hogy az előkészítésben levő Szabad Magyar Reformátusok Világszövetsége milyen szükséges és mily sokirányú összefogó munkát kell majd elvégeznie. — A “Híradó” ezután megjelenő számainak valamelyikéből az Evangéliumi Világszolgálat át fog venni valamilyen általános érdekű közleményt, hogy ezzel is szolgálja a világ minden részére szétszórt testvéreink együttérzését és egymásról való ismeretét. Becslések szerint Ausztriában még mindig mintegy kétezer protestáns él. Számukra az USA- ba kivándorlási lehetőség, jelentős részüknél, gyakorlatilag nem sokat jelent, mert legnagyobb részük beteg vagy munkaképtelen. Eltekintve néhány száz kivándoroltatható testvérünktől, részükre emberi sorsot csak úgy lehet teremteni, ha vagy valamelyik állam befogadja őket, mint támogatásra szorultakat, vagy pedig az osztrák szociális segítőlehetőségeket kell részükre hozzáférhetővé tenni. Pillanatnyi segítség most részükre leginkább élelmiszer csomagok formájában és nem ruha csomagok formájában nyújtható. É- lelmiszer csomagokat leghelyesebb a Lelkigondozói Szolgálat által megadható egyéni címekre küldeni. Aki ilyen csomagokat akar küldeni, szíveskedjék címet kérni a Lelkigondozói Szolgálattól, melynek címe: Ung. Ref. Seelsorgedienst, Belrupstrasse 8. II., Bregenz, Austria-Europe. Még ha csak propagandának szánta is a Kremlin azt, ami az orosz orthodox egyházzal történt az utolsó tíz év alatt, a Krisztus egyháza győzelmét kell látnunk a történtekben. Sergius metropolitának Moszkva és egész Oroszország pátriárkájává beiktatása után 1943 szeptember 13-ikán jelent meg az orosz forradalom óta az első egyházi folyóirat, a “Moszkvai Pártiárkátus Újságja”. Az orosz orthodox egyháznak ez a hivatalos lapja nemrég ünnepelte megjelenése tiz éves fordulóját. Bármi legyen is a bolsevisták számítása az orosz orthodox egyházzal, a történtek világosan mutatják azt, hogy Isten nevét nem lehetett teljesen kiirtaniuk az emberek szivéből.
