Evangéliumi Világszolgálat, 1954 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1954-02-01 / 2. szám
evangéliumi vilagszolgalat írott istentisztelet (64. szám. Vasárnapra) AKIKET ISTEN HASZNÁL 1. Köszöntés; Kegyelem néktek és békesség Istentől a mi Atyánktól és a mi Urunk Jézus Krisztustól. Ámen. 2. Énekkel dicsérjük Istent: (XXIII. zsoltár dallama). 1. Atya Ur Isten, rólad vallást teszek. Dicséretedre szám és szívem készek. Te vagy az erős, ki tudtál isteni Szóddal semmiből mindent teremteni. Amit fenn s alant szemeink szemlélnek, Általad vannak, mozognak és élnek. — 2. Imádlak Téged, aki teremtettél, Szeretlek mivel atyámmá is lettél. Ha terheltetik szükséggel életem, Bizodalmamat benned helyezhetem. Mert hatalmas vagy engem megtartani, S még nyavalyám is jóra fordítani. 3. Istennek Igéjét hallgassuk meg Pál apostolnak a Korinthusbeliekhez írott első levele tizenkettedik része negyedik versétől a huszonhetedikig terjedő részből: “A kegyelmi ajándékokban pedig különbség van, de ugyanaz a Lélek. A szolgálatokban is különbség van, de ugyanaz az Ur. És különbség van a cselekedetekben is, de ugyanaz az Isten, a ki cselekszi mindezt mindenkiben... De mindezeket egy és ugyanaz a Lélek cselekszi, osztogatván mindenkinek külön, a mint akarja. Mert miképpen a test egy és sok tagja van, az egy testnek tagjai pedig, noha sokan vannak, mind egy test, azonképpen a Krisztus is. Mert hiszen egy Lélek által mi mindnyájan egy testté kereszteltettünk meg, akár zsidók, akár görögök, akár szolgák, akár szabadok; és mindnyájan egy Lélekkel itattattunk meg. Mert a test sem egy tag, hanem sok. Ha ezt mondaná a láb: mivelhogy nem vagyok szem, nem vagyok a testből való; avagy nem a testből való-é azért? Ha az egész test szem, hol a hallás? Ha az egész hallás, hol a szaglás? Most pedig az Isten elhelyezte a tagokat a testben, egyenként mindeniket, a mint akarta. Ha pedig az egész egy tag volna, hol volna a test? így azonban sok tag van ugyan, de egy test. Nem mondhatja pedig a szem a kéznek: Nincs rád szükségem; vagy viszont a fej a lábaknak: Nem kelletek nekem. Sőt sokkal inkább, a melyek a legerőtlenebb tagjainak látszanak, azok igen szükségesek... az Isten szerkesztő egybe a testet, az alábbvalónak nagyobb tisztességet adván. Hogy ne legyen hasonlás a testben, hanem ugyanarról gondoskodjanak egymásról a tagok. És akár szenved egy tag, vele együtt szenvednek a tagok mind, akár tisztességgel illettetik egy tag, vele együtt örülnek a tagok mind. Ti pedig a Krisztus teste vagytok és tagjai rész szerint.” — Isten áldása legyen az Ő Igéjének hallgatóin, befogadóin és megtartóin. Imádkozzunk! 4. Imádság: Isten, Urunk és Atyánk, akinek örökkévaló gondoskodása parancsolt rendet ebben a világmindenségben, magasztalunk, dicsérünk, hálát adunk és könyörgünk a Te szent színed előtt. Hálát adunk mindazért, amit adtál nékünk, de hosszútürésedért és megbocsátó szeretetededért is. Dicsérünk örvendezéssel, hogy A- tyánknak endeged Magad nevezni és magasztalunk teremtésed általunk fel nem fogható csodáiért. — Könyörgünk Hozzád, mutasd meg Magad nekünk. Hogy érezzük jelenléted közöttünk. Nem azt kérjük Tőled, hogy végy ki minket e világból, hanem, hogy erőd mindenkor velünk legyen és a Lélek mondja nekünk, hogy mit kell szólnunk és cselekednünk. — Ez elkövetkező óra I- gédnek erejét és Lelkednek belső bizonyosságát hozza számunkra, amint azt kijelentetted az Ur Jézus Krisztus által. Ő általa kérünk, hallgasd meg imádságunkat és áldd meg tiszteletünket. Ámen. 5. Énekeljünk igehirdetés előtt: Szűkölködünk nagy mértékben, Segedelem nélkül. Reménykedünk, örök Isten, Te légy segítségül. Dicsérhessünk és lehessünk Jézus szava hallgatói, igaz megtartói. 6. Istennek Igéje, melyet most hirdetni kívánok néktek, írva található Mózes első könyvében, a második rész 4., 5. és 7. verseiben, eképpen: “Mikor az Ur Isten a földet és eget teremté, Még semmiféle mezei növény nem vala a földön, s még semmiféle mezei fü nem hajtott ki, mert az Ur Isten még nem bocsátott vala esőt a fődre; és az ember sem vala, ki a földet mívelje... És formálta vala az Ur Isten az embert a földnek porából és lehelle vala az ő orrába életnek lehelletét, így lön az ember élő lélekké.” 7. Igehirdetés. Kedves Atyámfiái, engedjétek meg, hogy személyes dologgal kezdjem. Ne gondoljátok, hogy a lelkipásztor élete szakadatlanul a hit biztonságában folyik le. Valamikor ifjúságában — vagy talán később — felismeri magában erre a szolgálatra való elhívatását, a felismerést elhatározás követi, elmegy szépen a teológiára, azt több-kevesebb tudományos eredménnyel elvégzi, leteszi vizsgáit, káplánkodik, megválasztják, felszentelik és azután hirdeti Isten Igéjét, ameddig ereje engedi. A lelkipásztornak, illetve az arra készülőnek sok és visszatérő harcot kell megvívnia addig, amig hitének^ biztonságát és szilárdságát kivívja magának. És azután is mindig készen kell lennie újabb kétségek legyőzésére, újabb hitbeli gyengeség elleni harcra. Hangsúlyozni szeretném, nem másokkal való harcról van itt szó, hitetlenekkel, pogányokkal való harcról, máshitűeknek maguk hitigazságairól való meggyőződéséről, hanem a lelkipásztornak, teológusnak önmagában, önmagával való hitbeli küzdelmeiről. Nem a mindennapi bűnökkel való küzdelmekről, bár a kettőnek sok
