Evangéliumi Világszolgálat, 1954 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1954-02-01 / 2. szám

4 EVANGÉLIUMI VILÁGSZOLGÁLAT ház felé, de ezen túl emelkedni nem tudott. De az is lehet, hogy a Mindenható bölcs el­rendezése használta fel a kishivatalnok kabzsi­­ságát a magyar református egyház érdekében, hogy megmaradhasson a régi keretekben. A csehszlovák megszállás első húsz évében nem egy Ízben kerültek azok, akik egyházi szol­gálatot vállaltak olyan helyzetbe, amely ellen egész lényük lázadozott. így amikor mint újon­nan megválasztott kerületi főgondnoknak hűség­­fogadalmat kellett tennem a csehszlovák állam iránt, a fogadalom szövegének elmondása köz­ben azt éreztem, hogy a szöveget nem én, ha­nem valaki rajtam kivül eső személy mondja és én csak hallom a más szavait. És bizonyára sok hasonló helyzetbe kerültek a szószéki szol­gálatot végző lelkészek, midőn Masaryk elnök születésnapján vagy a köztársaság alapításának évfordulóin hálaadó imádságot kellett elmonda­niuk. Hallottunk olyan imádságról, amelyben Masaryknak azt kívánta a lelkész, hogy élje túl minden alkotását. De nem mindenki ta­lálta igy fel magát és bizony ezt a szöveget is csak egyszer lehetett elmondani. Lelkészeink évről évre elmondták a republika első húsz esztendejében a kötelező imádságokat, de ezért nem jutott eszébe senkinek őket “becsehelés­­sel” megvádolni, mert egyébként nemzeti ér­dekeink vezették őket, még talán ebbeli tény­kedéseikben is. Az alakoskodást a változott po­litikai viszonyok követelték meg, kitérni előle nem volt lehetséges. Régen foglalkoztat az a kérdés, hogy az otthoni kálvinista egyháznak Isten milyen kü­lönleges rendeltetést adott, hogy a magyar hí­vek lelki szükségleteit megfelelő módon elégít­hesse ki. Nemzetünk rokontalanul éli viszon­tagságteljes életét a Kárpátok övezte Duna- Tisza medencében, közel egy évezred óta küzd­ve a nyugati és a keletről fenyegető hóditási vágyak felülkerekedése ellen. Az évszázados küzdelem mindig a haza védelmében folyt, sok­szor az élet-halál mesgyéjén, de soha sem külső területek meghódítására irányult. így az ott­hon, a haza fogalma a magyar lelkületben egészen különleges jelentőségűvé magasztosult. Nem csak lakhelyet, tájat vagy vidéket jelen­tett, hanem a haza gyűjtőfogalmává lett mind­annak, ami az életet értékessé, sajátosan ma­gyarrá avatta, mert mélyen abban a talajban gyökerezett, amelyből minden sajátosságával ki­sarjadt. A magyar jellem kifejlődésére a ge­nius loci, a lába alatti talaj kisugárzó ereje nem kis mértékben gyakorolt befolyást. Viszont a magyar lelki világban a haza, az otthon nagy szerepet játszik, a Duna-Tiszta táj, a Kárpátok lánca szellemvilágunkat nagy mértékben fog­lalja le. Talán ez magyarázza meg a nemzet politizálási hajlamát, amikor a közéleti kérdé­sekre nagyobb figyelmet fordítunk, mert akkor ösztönösen a haza dolgaival foglalkozunk. Vajon irodalmunk sok értékes termékét nem az teszi-e ránk nézve olyan közvetlenül hatóvá és drá­gává, hogy a honi tájakra vezet vissza, a honi vidékek iránti elolthatalan vágyainkat tolmá­csolja? A hazafiságnak a magyarság szellemi és lelki világában való ilyen mély begyökere­­zettsége a vallási életre sem maradhatott ha­tás nélkül, mert hiszen a mi egyházi életünk akkor lesz igazán a mienk, ha lelki életünk minden vonatkozására kiterjeszti figyelmét és szellemi életünk képzeletvilágát magasabb lel­kiségével gazdagítja meg. A magyar reformá­tus egyház munkájában a hazafias elem min­dig jelentős szerepet játszott és ez a tulajdon­sága tette olyan mélyen gyökerezővé a ma­gyar nemzeti élet minden vonatkozásában, a nemzet minden társadalmi rétegében és élet­szintjén. Magyar kálvinistának lenni életprog­­rammot jelentett és életformát, mely sajátosan különbözött a más felekezeti és nemzetiségi embertársaktól, mert mélyen benne gyökerezett az éltető talajban. Visszatekintve ma a csehszlovákiai magyar református egyház húsz esztendős életére, úgy látom, hogy annak életében a genius loci, az otthoni táj éltető ereje szintén nagy mérték­ben érvényesült. Az idegen uralom alá kény­szerűéit magyar kálvinistaság öntudatos nem­zeti közösséggé fejlődhetett, mert a lélek vi­lága nem emelte ki az otthoni környezet él­tető hatása alól; külső hatalmi tényezők erő­szakoskodásai visszahullottak, mert a lelki kö­zösség hatalmával szemben erőtelenek voltak. Az ősi földön elszenvedett idegen hatalom el­lenséges nyomása a hazaszereteten felül a nem­zeti közösségi érzést fejlesztette ki a magyar­ságban, amely a kálvinista nép lelki életében a testvériség, az egymásért való felelősség ér­zését, az egymás terhének hordozását teremtette meg, vagy legalább ezeknek csiráit ültette el, amelyek az újabb megszállás újabb megpróbál­tatásainak hatása alatt erősödtek meg és vál­tak életerősen teherhordozóvá. Az Isten kegyel­me a csehszlovákiai magyar kálvinistákat igy erősiti a kommunizmus és a pánszlávizmus kettős csapásainak elviselésére. Az egyház egyes képviselői a szükségnek megfelelően viselhet­nek kirakati álarcokat, a közösség egészségesen állja a próbát, lelkében megerősödve az Ige tiszta igazságainak vigasztaló erejével. Hálaadással tekintünk fel Isten megtartó kegyelme felé, amely a magyar lélek hazafi­­ságában adta meg azt a többlet erőt a mi ott­hon vergődő kálvinista népünknek, hogy legyen elég erős az ősi föld hűséges megőrzésére; mert hisszük és tudjuk, hogy az a föld magyar ma­rad, ha híven forgatjuk a reánk bízott tálen­­tumokat. Szilassy Béla.

Next

/
Thumbnails
Contents