Evangéliumi Világszolgálat, 1954 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1954-02-01 / 2. szám
EVANGÉLIUMI VILÁGSZOLGÁLAT 3 dalmi rendszereket, a fajokat, a népeket, a nemzeteket és a nemzetközi viszonyokat illetőleg? Lehet-e az egyes keresztyénnek és a keresztyén egyháznak az egyes lelkek békéje megoldására irányuló törekvéssel kikapcsolnia, vagy az eljövendő “nagy-megoldás” reményében érintetlenül hagynia a betegség-egészség, szegénység-jólét, rabság-szabadság, félelem-nyugodtság, kátyúbanmaradás-haladás és ezer hasonló életbevágó dolog kérdéseit? Vagy pedig neki kell látnia e kérdések gyökeres megoldásához úgy, mintha Krisztus maga a keresztyénekben és a keresztyén egyházban már visszajött volna e földre és általunk akarná felállítani országlását?! Ha az utolsó ítéletről szóló példázatban Jézus azonosítja magát azokkal, akiket “az ő kicsinyeinek” nevez, akik valamilyen formában segítségre szorulnak, akkor nem kell-e úgy venni, hogy az egyház, a hívők közössége valóban a Krisztus teste és ennek a testnek kell az Ország létrehozását elvégeznie? Eszerint Jézus Krisztus visszatérése megkezdődött a keresztyén egyház létrehozásával: Krisztus visszajött és visszajön másodszor minden hívő ember élete és a belőlük alakuló egyház ténye folytán. A Szent Léleknek embereket ujj ászülő és egyházteremtő munkája maga a Krisztus második visszajőve telének a tényéhez tartozik. Mit jelent ez? Hallatlan nagy feladatokat! Az Ur Krisztus feladatait kell elvégezniük az egyes keresztyéneknek és együttesen a keresztyén egyháznak. “Arról a napról és óráról pedig senki sem tud, az ég angyalai sem, hanem csak az én Atyám” (Mt.24:36); addig pedig itt vannak a Krisztus által rendelt feladatok, a reménységeknek ma ható valósággá tétele. A keresztyén reménység tehát rögtöni feladat. De feladat voltában is örökké megmarad reménységnek. Ezt jelenti az, hogy “az Ő uralmának vége nem lesz”. A keresztyén reménység örökkévaló, soha teljességében ki nem meríthető, mert tartalma Isten tetteinek megismerése. Az Ő tetteinek pedig soha sem lesz vége, mert Isten örökkévaló. Ezért Krisztus uralkodása, mely az Ő feltámadásával és a Szent Lélek eljövetelével diadalmasan megkezdődött, szintén végtelenül kiterjedő, vagyis idő nem korlátozhatja. Az időben történik, de örökkévaló. Krisztus országa tehát nem tekinthető úgy, mint egy megkövesedett tökéletesség;nem a végtelenségig álló drágaköves kapuk megmerevült tökélye. Krisztus országlása a törvényszerű változások végtelen sora. A ma élő keresztyén hívő szívvel hiszi és engedelmes élettel gyakorolja azt, hogy Krisztus visszatért, uralkodik. Ugyanakkor a Krisztus igéjére gondolva, mely soha el nem múlik, bár az ég és a föld elmúlnak, — reménysége az örökkévalóságra kiterjed. ELŐFIZETÉSÉT Rév. Alexander Babos, 901 King’s Highway, Bridgeport 5, Conn., U. S. A. címre szíveskedjék küldeni. GONDOLATOK HAZAFELÉ Az Evangéliumi Világszolgálat novemberi száma közölte Dr. Benjamin J. Bush urnák megemlékezését Soos Gézáról. A nagyon szép és mély érzésektől áthatott irás megemlékezik arról, hogy a világon a legnagyobb református egyház a magyar és valahogy mégis ismételten egy sorba állítja azt a csehekkel, mint olyan két népet, amelyek a történelem folyamán nagy szolgálatokat tettek a nyugatnak. Hát a mi történelmünket ismerve, csodálattal olvastam ezt a párhuzamba állítást, mert még a csehszlovák propaganda sem állította eddig a cseh népet Európa védői közé. Lehet azonban, hogy Dr. Bush a Huss János hitújítására célzott és az ennek nyomán jóval később alakult Cseh Testvér Egyházra, amelynek teljesítményei őt csodálatra késztették. Nem ismerem ezen tiszteletreméltó tevékenységet a múltban, csak azt tudom, hogy a magyar református egyház támogatta őket, midőn a Habsburg Ház üldözései a megsemmisülés szélére sodorták a cseh testvéreket a 18-ik században, küldvén nekik magyar lelkipásztorokat és anyagi támogatást. Viszont amikor a magyar református egyház egy része Csehszlovákiába került, a cseh testvérek nem igen emlékeztek vissza a magyarság eme támogatására és habár ők a kormányzat dédelgetett kedvenceiként a napos oldalon sütkéreztek, hagytak minket nehézségeinkben vergődni anélkül, hogy még csak biztató szóval is fordultak volna hozzánk. A csehszlovák államba kényszeritett magyar református egyház a magyarországi történelmi fejlődés alapján államsegélyben részesülő egyház volt. A csehszlovák kormányok ezt használták fel arra, hogy a magyar református egyház kormányzati ügyeibe beleszólhassanak. A zsinati törvények átalakítására és a csehszlovákiai viszonyokhoz való alkalmazására a kormány követelésére zsinatot is kellett tartani, amely elfogadta az előterjesztett javaslatokat, habár a tárgyalások folyamán szenvedélyes ellenzések hangzottak el. A kormány részéről azonban a jóváhagyásra nem került a sor, habár ismételten eljártam a kultusz-kormány illetékes osztályfőnökénél. Tárgyalásaim során ő azzal érvelt, hogy a referensének túlmunkával kell a tervezetet áttanulmányoznia és ezért a magyar református egyháznak kell őt díjaznia. Az egyháznak szűkre szabott költségvetésében ilyen célra fedezet nem volt, igy a csehszlovákiai magyar református egyház a régi magyar zsinati törvények szerint kormányozta magát a visszacsatolás idejéig. A sajátságos az egészben az a körülmény, hogy az említett referens fcuzgó tagja volt a Cseh Testvér Egyháznak, ki jóindulatot mutatott a magyar református egy
