Evangéliumi Világszolgálat, 1954 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1954-02-01 / 2. szám
2 EVANGÉLIUMI VILÁGSZOLGÁLAT Leírja az egyházi értesítő azt, hogy a prágai cikk foglalkozik Kovács Ferenc magyar lelkész életével és munkájával, aki a 18-ik században Bohémiába vándorolt és ott az újjáélesztett Cseh Református Egyház első szuperintendense lett. A közlemény igy folytatódik: “Mikor a 18-ik század második felében a Habsburg uralkodó, II. József, az ‘Aufklärung’ hive jutott trónra, az ellenreformáció elnyomó intézkedései csökkentek és a cseh protestánsok újból szabadon lélekzelhettek. Azonban nagy volt a lelkész hiány. Ezért Magyarországból kértek és kaptak lelkészeket. Ezideig ez a kapcsolat volt a legfontosabb a cseh-magyar viszonyban. Kovács Ferenc egyike volt azoknak a magyar lelkészeknek, kik abban az időben Csehországba költöztek. 1784-ben Velimben szuperintendessé lett, Bohémia kellős közepén. 1788-ban, mivel jövedelem hiánya miatt nagy családját nem tudta fenntartani, visszatért Magyarországra. De néhány év múlva megint visszament a csehekhez. Ez alkalommal Velká Lhotaban kapott parókiát, Morvaországnak a Cseh-Morva-hegysége vidékén. Ebben a városban a református egyház mellett volt lutheránus lelkészség is, melynek lelkésze, Molnár János, Kovács Ferenchez hasonlóan eredetileg Magyarországból jött. Kovács lelkész törekvései nyomán a két gyülekezet között testvéri együttműködés alakult ki. Iskola hiánya miatt 80 református gyermeket a saját parókiáján tanított. Túl sok munka és a szegénység azonban aláásta egészségét és korai halál vitte el.” A cikk megjegyzi még, hogy a cseh lutheránus és református egyház azóta egyesült és a Cseh Testvérek Egyházát képezi. Olvasóink bizonyára emlékeznek még Kur Géza részletes cikkére, melyet lapunkban közöltünk és mely szerint több, mint nyolcvan magyar lelkipásztor adta buzgó szolgálatait a 18-ik században a cseheknek és ugyanakkor Magyarország sok egyházából ment anyagi segítség a cseh misszió fenntartására. Magyar részről erről az áldozatos misszióról volt tudomás. Ahoz, hogy cseh részről is valamelyes mértékben elismerésre jusson ennek a missziónak a ténye, közös sötét árnyékba kellett jutnia a cseh és a magyar népnek. Moszkva árnyéka borítja be őket. Úgy látszik, a börtönben az ellenségek, az irigykedők, a másokról hamisságokat világszerte terjesztők is valamennyire megenyhülnek és békés húrokat pendítenek meg. Mi keresztyén reménységgel óhajtjuk azt, hogy a cseh és a magyar Krisztus-hivők között valóságos testvéri megértés és együttműködés alakuljon ki. Ne legyen az csupán árnyékban nőtt pincevirág, hanem erősödjék zöldelően termő fává akkor is, mikor a két nép kiszabadulhat a közös árnyékból. Magyar részről áldozatos testvéri cselekedetek lefektették az alapot. A magyarokon nem múlott az együttműködés egyik szomszéddal sem. Annyi azonban biztos, hogy a magyarok a napsütésben szeretnék a szomszédokkal a barátságot, még akkor is, ha — mint az 1920—30-as években — a szomszédokra lényegesen több napfény jut, mint reánk. MI TÖRTÉNJÉK ADDIG? Krisztus második eljövetelének kérdését nagy mértékben előtérbe hozta az Egyházak Világtanácsának ez év augusztusára Evanston, Illinois. USA-ben tervezett második közgyűlése, melynek főtárgya ez: “Krisztus a világ reménysége”. Ezzel a kérdéssel kapcsolatosan az Evangéliumi Világszolgálat előző számában “Keresztyén reménység” címen jelenttettük meg első közleményünket, melyhez egy hozzászólást jelen számunkban közlünk. Az első keresztyének egyik legalapvetőbb meggyőződése az volt, hogy az Ur Krisztus egészen hamar, napok, hetek vagy legfennebb néhány éven belül visszajön, ítéletet tart és megkezdődik a földön dicsőséges országlása, melyben része lesz mindazoknak, akik mindvégig állhatatosak maradtak. Ma is sok keresztyénnek ez a hite és váradalma színesen különböző formákban. Ezt a hitüket és váradalmukat számos és sokféle történeti eseménnyel is igazolják és a hit helyességét, igaz voltát ebből a váradalomból következtetik. Mi most az Ur Jézus Krisztus második eljövetelében való hitnek a kérdését alapvetőleg nem kívánjuk vizsgálat tárgyává tenni. A kérdés felemlítésével kapcsolatosan ez alkalommal csupán egy megállapítást kívánunk tenni és egy kérdést akarunk felvetni. Megállapításunk kettős vonatkozású és így fogalmazható meg: Krisztus testi visszajövetelét az első keresztyének hiába várták; sőt mindezideig sem tért vissza, tehát visszajőve teléig még hosszú idők telhetnek el. Ezt a történelmen alapuló megállaptíást követi a kérdés: Mi történjék tehát Krisztus viszszajöveteléig, vagyis mi az egyes keresztyénnek és a keresztyén egyháznak a feladata, teljesítendő munkája ebben a most adott világban? A kérdést részletezhetjük is. Van-e a keresztyén egyháznak kimondottan a mai, modern korra vonatkozó feladata? Vagy feladata csak az, hogy figyelmen kívül hagyva a mai kor adottságait hirdesse az időtlen Igét, mely az Isten és az ember időmegnemhatározta megbékélését illeti? Ha van az egyháznak sajátosan a mai korban és korra vonatkozó hirdetni valója, akkor mi a keresztyén egyház feladata a mai kultúrát, civilizációt, részleteiben a gazdasági életet, a politikát, a tudományokat, a világnézeteket, a társa
