Evangéliumi Világszolgálat, 1953 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1953-01-01 / 1-2. szám
4 EVANGÉLIUMI VILÁGSZOLGÁLAT anyanyelvűk elsődleges és beható ismeretében megtartsák. Egészséges felfogású gyermek számára, megfelelő nevelés mellett, ez játék és élvezet. Természetesen magunk és gyermekeink fegyelmezése, azután hűség és kitartás kell hozzá, ahol ezek megvannak, ott az eredmény sem maradhat el. Mi tehát ne legyünk "a meghátrálás emberei, hogy elveszszünk, hanem hitéi, hogy életet nyerjünk." (Zsid. 10. 38-39.) Hogyan hanyagolhatta úgy el a magyar kormányzat kivándorolt véreinket? Nem bűne, csak telhetetlensége folytán. Ennek az elhanyagolásnak az oka még a “régi jó világba” nyúlik vissza és a volt osztrák-magyar külügyi politikának egy akkor is és mindmáig egyedülállóan hibás alapelvében gyökerezik. Ezt a hires elvet úgy hirdették világgá, hogy a magyar állam lemond a szentkorona országainak határain kívül élő magyarságról s igy más államoktól is hasonló lojálitást vár, a Magyarországon belül élő nemzetiségek tekintetében. — Úgy gondolták ugyanis, hogy ezzel a nemes gesztussal majd példaadóként járnak elől a szláv, román és más irredenta lefékezésére. A “közös” (K.u.k.) külügyi kormányzat ezt nyugodtan megtehette, mert ezzel is csak a magyarságot apasztotta és bénította, miközben a Monarchiában és a környező államok területén élő német települések népét úgyis lélekszám szerint nyilvántartotta, gondozta és intézményeiket bő segélyekkel táplálta a “Külföldi Németeket Nyilvántartó” birodalmi intézet. Odáig ment ennek az elvnek a gyakorlati alkalmazása, hogy pl. az akkor (az 1900. utáni másfél évtizedben) “külmisszióként” tartott óromániai magyar egyházak elemi és középfokú iskoláiba, magyar intézkedés folytán, tilos volt magyar állampolgárságukat elvesztett szülők gyermekeit felvenni, noha akkor a 200-250 ezer főnyi óromániai magyarság 60%-a ebbe a kategóriába tartozott, mert a körülményes és költséges utlevélváltás és — meghosszabbítás tortúráit nem vállalta, viszont még a román állampolgárságot sem nyerte el. Ezt a tragikus elvet a Monarchiától — sok más között — hűségesen átvette a trianoni Csonkamagyarország is és alapjaiban ez vezetett itt az U.S.A.-ban az u. n. “tiffini egyezményre”, amellyel itt az Egyetemes Konvent egyházi főhatósága megszűnt. Más országokban más módokon, de hasonló sorsra jutottak a szórványmagyarság városi kolóniái és vidéki telephelyei. Szellemi erőink széiforgácsolódása miatt bánkódnak és aggódnak sokan, igen veszélyesnek látva a szétszórt magyarság egységének hiányát. Valóban nagy szétszórtsága mellett viszonylag kisszámú népünk a pártoskodásnak, osztálytagozódásnak, felekezeti és világnézeti különbségeknek minden bomlasztó baját magával hozta, sőt megtetézte. Mutatja ezt az a mintegy 250 különböző lap, folyóirat és időközi sajtóorgánum, amely mind olvasótábort igyekszik magának biztosítani s evégből társadalmi szervezeteket alakit, egyesületeket alapit és mozgalmakat indít. Egyszóval mindent megteszünk, hogy amúgy is szétszórt társadalmunk széthullása teljesebbé váljék. Ez a jelenség bizony elég baj, de nem végzetes hiba. Lehet ugyanis sokrétű tagozódásunkat olyan szemszögből is nézni, amely megnyugtat, sőt jóreménységeinket táplálja. Az élet törvénye a szétágazás, differenciálódás és csak egy valóban felsőbb szinten kezdődő uj életben és társadalomban következhetik el a széthúzott és öszszekuszált szálak összefogása, az egységre jutás, a szintézis. Ez tehát csak akkor veheti kezdetét, amikor a nemzetélet kísérletező forrongása már minden lehetséges változatában előhozta azokat a gondolati elemeket és gyakorlati életformákat, amelyekből, az alkalmatlanok selejtezése és a jó elemek kiképzése révén a szintézis összegezheti és felépítheti egy kezdődő uj korszaknak az uj vezető eszményeit és ezek szabályozása alatt elinduló életét. Minél összetettebb, minél mélyebbről fakadó és magasabb ívelésre minél alkalmasabb egy nép élettartalma, annál hosszabban és fájdalmasabban vajúdik, annál szétágazóbbá válik válsága, amelyből jövője uj korszakát előhozza. Nagy lélekzetvételü és százados léptekkel előhaladó magyarságunk ezen okok miatt látszik ma betegnek, ami azonban a boldog és biztos gyógyulás Ígéretét rejti magában, ha mi is úgy akarjuk és mindig készek vagyunk érte imádkozni és cselekedni. Ha pedig valaki mindezeket másként gondolná, az találjon megnyugvást abban, hogy minden ellenkező látszat dacára és mindeneket összevéve, mégis a mi szórványmagyarságunk viseli legerősebb lélekkel és viszonylag legtöbb lelki egységben mai sorsának terheit. Minden más emigrációban több a viszálykodás, széthúzás és gyűlölködés, hol egyik, hol másik dologban s bizony még a délamerikai angol telepek népe is marja és rágalmazza egymást, ahogy csak bírja. Azok ugyan más okokból, minket legalább elvek fütenek, tervek rontanak és a gőg (sumirúl “gig”) feszit, amely a sumir birodalmat is szétforgácsolta. Dehát lehetne okulni is!-ns. CSENDES PERCEK címen a Kanadai Magyar Református Lelkészegyesület napi áhitatos könyvecskét adott ki. Eddig két füzet jelent meg. Az első két hónapi, a második 3 hónapi anyagot tartalmaz. Ára füzetenként 35 cent. Megrendelhető e címen: Rév. László Borsay, Box 186, Delhi, Ont., Canada. — Melegen ajánljuk mindenkinek a könyvek megvételét. A CARACAS, VENEZUELA-I magyar protestánsok a múlt év végén végre lelkipásztort kaptak Pósfay György evangélikus lelkész személyében. Az Evangéliumi Világszolgálat munkatársai szeretettel üdvözlik a caracasi gyülekezetét, veztőit és tagjait egyaránt és munkájukra Isten gazdag áldását kérik. Lapunk következő számában részletes beszámolót közlünk a gyülekezetről. HUNGÁRIA néven a világban szétszórtan élő bélyeggyűjtő magyarok levelező és csereegyesülete van alakulóban. Kérjük az érdeklődőket bővebb felvilágosításért írjanak: A. Bakos, 30, rue St. André des Arts, Paris 6. — France címre. Válasz-coupont mellékeljünk. Az ÚJ MAGYAR ÚT a szabad földön élő magyarság magas színvonalú, egyetemes jellegű, nyomtatott folyóirata. Társadalmi, felekezeti és pártpolitikai ellentéteken felül az egészséges magyar jövőt igyekszik szolgálni. Aki a magyar szellem megbecsüléséért és szolgálatáért felelősséget érez, nem nélkülözheti. 1949. karácsonyától megszakítás nélkül jelenik meg havonta (néhány kettős számmal). Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1801 “P” Street, N. W. (Kossuth Ház) Washington 6, D. C., U. S. A. Előfizetési ár egy évre $5.60, félévre $3.00.
