Evangéliumi Világszolgálat, 1951 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1951-04-15 / 4. szám
12. oldal EVANGÉLIUMI VILÁGSZOLGALAT van az ember is. Isten arra teremtette az embert, hogy szót fogadjon, engedelmeskedjék neki és mellette maradjon. Az embernek az a legjobb, — lehet, hogy ezt sokan nem tudják, de meg is bánják előbbutóbb, — ha Isten mellett van. — Így ha Éva és vele együtt minden asszony, meg Ádám és vele együtt minden férfi, nem kapták volna meg a maguk büntetését, soha eszükbe sem jutott volna Isten és végül a kígyóval együtt Isten szemétdombjára kerültek volna. így azonban, ha egy asszonynak fájdalommal születik a gyermeke, a fájdalomban eszébe jut Isten és visszakivánkozik hozzá, ha pedig egy férfinek nehéz a munkája, sok a gondja, akkor gondolni fog arra. aki teremtette, aki szereti őt, hozzá fordul és imádkozik hozzá a bajban. Ezek a büntetések arra szolgáltak tehát, hogy az emberek, sem az asszoszonyok, sem a férfiak, sem a lányok, sem a fiuk, ne felejtsék el Istent, hanem kívánkozzanak vissza hozzá. Hogy kívánkozzanak és egyszer igazán viszsza is jussanak. Ezért kegyelmesek ezek a büntetések és ezért mutatkozik meg bennük Isten szeretete. Hogy Isten csakugyan még most is szerette az embert, azt mutatja, hogy felöltöztette, mielőtt kiűzte őket Édenből. Ha nem szerette volna, meg is ölhette volna őket. De szerette és ezért gondoskodott róluk, ruhát adott nekik. így gondoskodik rólunk, még ha bűnösök is vagyunk. Igen, mert Isten szeretet és még a büntetései is szeretetből vannak. Aránymoadás: “Az Isten szereltet.” (Ján. I. lev. 4:16). _________________ MENEKÜLTEK EGYENLŐSÉGE A komoly osztrák sajtó örömmel üdvözli az osztrák parlament szociális bizottsága által már elfogadott uj törvénytervezetet, amely szerint a hontalan vagy tisztázatlan állampolgárságú németajkú személyek Ausztriában munkanélküli segély szempontjából ezentúl az osztrák állampolgárokkal egyenlő elbánásban fognak részesülni. Az idézett sajtó helyesli a törvénytervezetet és rámutat arra, hogy végre, öt és fél év után, osztrák törvény is megemlékezik a menekült “Volksdeutsch”-okról s törvényszerű védelmet kíván nyújtani ezeknek a védteleneknek, akik kiváló munkateljesitményükkel ezt mindenképpen meg is érdemlik. Arról is ir a sajtó, hogy ezeket tulajdonképpen helyesebb lenne “Altösterreicher”-eknek nevezni,. A törvénytisztelet valóban örvendetes és tény az is, hogy a Volksdeutsch-ok voltak azok, akik a menekültek közt legtovább voltak jogok nélkül, a más nációhoz tartozó menekültek fokozatosan bejuthattak az IRO védelme és kivándorlási támogatása alá. jog szerint igy fest a dolog, valóban. A gyakorlatban egy kicsit másként. Egyrészt azért, mert bizonyos jogok birtokában vagy anélkül, de az anyanyelv és fajta egyezése folytán a Volksdeutsch-ok minden más menekült előtt jutottak Ausztriában munkához, igen gyakran kitűnő állásokba; kétségtelenül, meg is állták helyüket. Másrészt viszont az IRO-védelemre igénnyel biró más nációju menekültek jelentős csoportja előrehaladott kor vagy valamely betegség miatt soha kivándorlásra nem számíthat, az IRO által Ausztriában való támogatottság pedig éppencsak vegetálást jelent, egy másik igen nagyszámú csoport pedig meg sem kapta az IRO-védettséget, annak ellenére, hogy nem követett el semmi olyat, amiért ne nézhetne nyugodtan mások szemébe. Ezek között sok magyar van, és zokon ne essék, ha nekünk elsősorban ezek sorsa fáj, de vannak szlovákok, románok, horvátok és más nemzetiségek is, akik mind meg tudnák találni valahogy helyüket az osztrák életben. Még az idősebbek és nem tökéletes egészségüek is. Tekintettel arra, hogy mindezek száma igen csekély a Volksdeutsch-okéhez képest, emberség szempontjából igen kívánatos és megnyugtató lett volna, ha ezeket is belefoglalták volna a fentidézett törvénytervezetbe. Enélkül a törvénynek bizonyos erkölcsi szépséghibája van: nem mér egyenlő mértékkel, tehát nem is demokratikus, hiszen a demokráciának alapelve a törvény előtti egyenlőség. Erre pedig nem ellenérv, hogy az sem volt éppen a törvény előtti egyenlőség elvének ragyogó példája, amikor minden nációju menekülttel törődtek, csak éppen a Volksdeutsch-okkal nem, mert egy nemdemakratikusnak vélt magatartást vagy eljárást nem lehet egy másik nem-demokratikussal ellensúlyozni. Ami pedig az “Altösterreicher” meghatározást illeti, erre is lehet pár megjegyzést tenni, —- bár a lényeget nem sokban érinti, legfeljebb az osztrák sajtó közfelfogásának következetlenségére mutat rá. Kérdés persze, hogy a Volksdeutsch miért "Altösterreicher”. Azért-e, mert valamely osztrák tartományból való eredetileg? Ha ezért, akkor hibás az elnevezés, hiszen sem a szepesi szászoknak, sem az erdélyi szászoknak, sem a bánáti vagy bácskai sváboknak s még más délkeleteurópai német népszigetek lakóinak is semmi közük nem volt az osztrák tartományokhoz. Ha viszont azért “Altösterreicher”ek, mert előző lakóhelyük valaha a monarchia területéhez tartozott, akkor miért csak a német anyanyelvű és fajtájú “Altösterreicher”? A magyar vagy a szlovák vagy a horvát, sőt a bosnyák és a galíciai lengyel vagy ukrán miért nem “Altösterreicher”? Nem mintha vágynánk az osztrák nevezetre, csak éppen elgondolkodtató: hol itt az egyenlőség elve? H. A. HOROSZKÓPOK ÉS “MŰVELTSÉG” Egy schweizi közvélemény-kutató intézet eredményei szerint a férfiak 47 százaléka és a nők 58 százaléka olvassa a sajtóban közölt heti horoszkópokat. Több fiatal olvassa, mint idős; 65 éves kor után a horoszkópok egyáltalában nem érdeklik az olvasókat. Arra a kérdésre, hogy a horoszkóp jóslatai “körülbelül megfeleltek-e a valóságnak?”, 13 százalék fenntartás nélküli igen-nel felelt, 23 százalékának csak részben váltak be a jóslatok. 36 százalék felelt nem-mel. A legérdekesebb (ha nem legmegdöbbentőbb), hogy az érettségivel rendelkező horoszkópolvasók arányszáma magasan felülmúlja az alacsonyabb müveltségüekét. A babona ereje tehát áttöri az iskolázottság védelmét. (EPD)
