Evangéliumi Világszolgálat, 1950. augusztus-december (1. évfolyam, 1-5. szám)
1950-08-15 / 1. szám
EVANGÉLIUMI VILÁGSZOLGÁLAT 3. oldal VOLNA... VOLNA... LÁTOMÁS Néha, mikor egy-egy különösen komisz zökkenőhöz érünk ezen a mi •— jaj, de hosszú! — vándor utunkon; mikor a rendesnél is kegyetlenebbül vág nyakon a rideg sors: fel-fel sóhajtunk, kérdezvén, hogy hát miért is mindez? Elcsigázott szemeink ilyenkor pillanatra elborulnak s felrémlik előttünk az elhagyott, az elvesztett otthon. Milyen jól élhetnénk mi ott, ha az az átkozott fordulat nem jött volna, ha az ellenség határainkig nem jutott volna, ha imádságainkat az Úristen kegyesen meghallgatta volna.... és a többi hasonló “volna”. Hiszen mindez jó lett volna, de ha már nem lett, nézzük csak meg kissé, vájjon tényleg minden olyan jó lett volna, ha semmi baj velünk nem esett volna? Elnézem X-et. Ha semmi sem történik s ő otthon marad, ő ma is az olcsó, de mutatós, magyar nyelven irt német képeslap hűséges olvasója maradt volna. Németül ugyan egy szót sem értene ma sem, de esküdne rá, hogy a német a legtökéletesebb faj, ott nincs egyenetlenkedés a nagy kérdésekben, ott mindenki támogatja “néptestvérét ’, ott tökéletesebb a földmivelés, az iskola, kiegyensúlyozottabb a társadalmi élet. De mivel közben megindult alattunk a föld és X barátunkat a kedvező szerencse imádott németjeivel a lehető legközvetlenebb kapcsolatba hozta, nézeteiben csodálatos változás állt be. Hogy rövidek legyünk: X barátunkat ma alig lehet lefékezni, ha nekilódul a németek bírálatának. Alig lehet lecsendesiteni sokirányú felháborodását, hogy talán mégsem olyan sötét a kép, sem az egymást-marás, sem a földmivelés, sem a közerkölcsök tekintetében. Egy bizonyos: ha a következő évtizedekben az ország népe még egyszer hajlandó volna megfeledkezni a versekben is reánk maradt kuruc tapasztalatokról, egy hazánkfia bizonyosan lesz, aki felébreszt álmodozásunkból! X barátunk, amig él, nem fog felejteni! De nem kisebb változás állt be Y barátunk fel - fogásában is. Ő az amerikai ügyek szakértőjének számított otthon és ha semmi sem történt volna, ma is változatlanul állítaná, hogy az Egyesült Államok a nagykapitalisták maradéktalan vadászterülete, ahol mindenki az élére rakja a bankókat, hogy jobban férjenek a páncélszekrényben és ahol az emberek semmi iránt nem érdeklődnek, ami nem üzlet s nem hoz hasznot. Ám beszélj ma Y-nal, elámulsz a kilencven fokos merész elhajláson, mely felfogását jellemzi. Az igaz, hogy közben elkerült North Dakotába egy derék gazdához, akinek a legközelebbi szomszédja negyven mérföldnyire lakik, de tény, hogy megismerkedett egy fajtájával az amerikai életnek, amelyről csodálatos képpen sem az európai lapok nem írnak egy szót sem, de még a new yorkiak is keveset. Megtanulta, hogy a szorgalmas családok százai kemény küzdelmet folytatnak a földdel, a természettel. Igaz, vannak remek szerszámaik, hatalmas szántó, arató és egyéb gépeik, néha remek autóik, sőt olykor még repülőgép is áll a csűrben, ■— de a küzdelem az kemény. És a bankók nem állnak élére rakva a fiókban. Néha átkozottul tud hiányzani öt dollár és minden dollárért meg kell dolgozni. Lön én rajtam az Urnák keze és kivitt engem az Ur lélek által és letett engem a völgynek közepette, mely csontokkal volt rakva. És átvitt engem azok mellett köröskörül és imé, felette sok volt a völgy színén és imé, igen megszáradtak volt. És monda nékem: Embernek fia! Vájjon megélednek-e ezek a tetemek? És mondtam: Uram Isten, te tudod! És monda nékem: Prófétálj e tetemek felől és mondjad nékik: Ti megszáradt tetemek, halljátok meg az Ur beszédét! így szól az Ur Isten ezeknek a tetemeknek: Imé, én bocsátók ti belétek lelket, hogy megéledjetek. És adok reátok inakat és hozok reátok húst és bőrrel beboritlak titeket és adok belétek lelket, hogy megéledjetek és megtudjátok, hogy én vagyok az Ur. És én prófétáltam, amint parancsolva volt nekem. És mikor prófétáltam, lett zugás és imé zörgés és egybe mentek a tetemek, mindenik tetem az ő teteméhez. És láttam és imé, inak voltak rajtok és hús nevekedett és felül bőr borította be őket: de lélek nem volt még bennök. És monda nékem: Prófétálj a léleknek, prófétálj embernek fia és mondjad a léleknek: Ezt mondja az Ur Isten: A négy szelek felől jöjj elő lélek és lehelj ezekbe a megölettekbe, hogy fnegéledjenek! És prófétáltam, amint parancsolta. És beléjök ment a lélek és megéledtek és állottak lábaikra, felette igen nagy sereg. És monda nékem: Embernek fia! Ezek a tetemek az Izráel egész háza. íme, ezt mondják: Elszáradtak a mi csontjaink és elveszett a mi reménységünk; kivágattunk! Annakokáért prófétálj és mondjad nékik: így szól az Ur Isten: Imé, én megnyitom a ti sírjaitokat és kihozlak titeket a ti sírjaitokból, én népem! S beviszlek titeket Izráel földjére. És megtudjátok, hogy én vagyok az Ur, amikor megnyitom sírjaitokat és kihozlak titeket sírjaitokból, én népem! És adom az én lelkemet belétek, hogy megéledjetek és leteszlek titeket a ti földetekre és megtudjátok, hogy én, az Ur, szóltam és megcselekedtem, ezt mondja az Ur Isten. _______________EZÉKIEL PRÓFÉTA (37. rész). Mindezek dacára azt is megtapasztalta, hogy ez a keményen dolgozó nép őszinte és tevékeny érdeklődést mutatott egy minden profit-lehetőséget kizáró ügy iránt is: majd, hogy a lelkűket kiadták azért, hogy pontosan Y barátunk és családja minden szükségeshez hozzájuthasson és magát az uj otthonban minél jobban érezze. És ezt a tapasztalatot Y soha meg nem szerzi, ha a sors korbáccsal ki nem kergeti a meleg vackából. Folytathatnók a sort, mert ez a sor hosszú. Beszélhetnénk a ny. miniszteri tanácsosról, aki soha el nem mulasztja bemutatni, milyen bő lett a nadrágja, —' de elfelejti, hogy ha otthon marad, már régen sírba viszi a cukorbaj. így meg, egy kis nélkülözés jótékony hatására a panaszkodáson kívül semmi baja. Az őrnagy ur is sokat változott. Köztudomás szerint soha életében nem szeretett igazán
