Evangéliumi Világszolgálat, 1950. augusztus-december (1. évfolyam, 1-5. szám)
1950-09-15 / 2. szám
4. oldal EVANGÉLIUMI VILÁGSZOLGÁLAT BÉKEVÁR ez a Kanada mélyén levő magyar református egyház ebben az évben ünnepli fennállásának ötven éves fordulóját. Erre az alkalomra irta szerzője az alábbi verset: AZ UR PERE. ni. Móz. 25:8-23. 23 vers: ‘‘....mert enyém a föld, csak jövevények és zsellérek vagytok nálam." Fújjátok meg az ősi kürtöket, Zengjen ma Jubál minden hangszere, Harsogjanak Sionról harsonák, Peregjen, mint a dob, AZ UR PERE! Peregjen, mint a dob, a nyelvetek. Kiáltsatok az ősiség után, Rázzátok öklötöket igazságtokért S ne nézzetek oly riadtan, sután. Mondjátok, mondjátok hamar a szót, Mig meg nem némul hülő ajkatok: Világ-bűnbakja lettünk magyarok, Vigadnak vérünkön pogány papok. Világ bűnbakja, — vontató rabok.... ....Hátunkon ütés ütésre zuhan.... . ..Verejték-tengeren, könnyeink taván Idegen népek uj yachtja suhan. Idegen népek harc-szekerébe Rőt görög-tüzzel, aranyló-lánggal Dőzsölni futó úri hintóba, Be tudtak fogni eszme-istránggal. Eszme-gyeplővel, élet-korbáccsal Hajtottak Baálnak Bábelt emelni, — S mig falták búzánk, szürcsölték borunk, Oktattak egymást verni, csak verni. Imádni mindent, ami nem magyar.... S mig a bálványtemplom hideg köve Hütötte homlokunk bolydult hitét, — Övék lett apáink szent öröké. Oh, miért is lettünk pelyva a szélben.... Télbe hanyatló bús őszutók.... ....Hazát, hivatást, hitet veszített Világbujdosó, céltalan futók?! Mert idegené lett az ősiség. Yadászterület, hol rabolt és ölt Ötven éve? — Tán egy ezred óta Idegen kezekbe jutott a föld. A föl d.... az ENYÉM! — ma igy szól az Ur, S hiába ring a yacht a könny-tavon, Hiába fognak be baromként vad Vérszopó urak.... ÉN — visszaadom!! A f ö 1 d.... az ENYÉM. És kik művelik, Alkalmas, vagy alkalmatlan időt Nem ismerve: Gondviselést vetnek! Felszentelt papjaim ők! Magvetők! Azok voltatok. Ö t v e n éven át! S ha nem sepert el a Történelem, Azért volt, mert a földdel voltatok, A földdel tartottatok és — VELEM! Mert védtétek virtussal váratok, Érhet-é nyíltan, vagy orvul a vád, Hogy hűtlenek voltatok az ősi Földhöz s felejtettetek otthont s Hazát?! Nem hüség-é az, hogy reggel-este, — Kis kuckótok, szobátok ablakát, — Mint Dániel Jeruzsálem felé, — Tártátok haza, — ö t v e n éven át?! S mikor tán még ablakot sem vágtak Bizonytalan sorsotok üvegén, Magyarok csillagát kerestétek Kanada végtelen, sötét egén. És óh, hányszor áztatta könnyetek Puhává a megszáradt kenyeret, S hányszor a bőségben megakadt a Falat.... hazulról hoztak levelet. Békevár! Bizonyság és Biztatás: Az Űré a föld, minden ősiség, Megtart az Ur, mig hithüség lángja Szivünkben s munkánk ütemében ég! Fújjátok meg az ősi kürtöket, Zengjen ma Jubál minden hangszere, Harsogjanak Sionról harsonák, Győzni fogunk, mert győz AZ UR PERE! Békevár, 1950 julius 20. Balogh Győző. • • • “A VILÁG NEMZETEI — beleértve a miénket is a maga eddig nem létezett gazdagságával és határtalan természeti forrásaival — nem maradhatnak fenn anyagi szempontokból nézve, ha lelkileg rendbe nem jönnek”. Az Amerikai Egyesült Államok elnöke mondotta ezt a baptista világkongresszus kiküldötteinek. Az anyagelvüség nagymérvű elterjedésének világában jó ilyen bizonyságtételt hallani a világ egyik legnagyobb hatalma vezetőjétől. Mivel pedig keresztyén ember keresztyén egyházi vezetőkhöz intézte szavait, az is kétségtelen, hogy a lelki rendbejövetel azt a megváltást jelenti, melyet Krisztus követése hozhat létre. Az elnök kijelentésében benne van a saját országával szemben szóló (határozott Ítélet és figyelmeztetés is. Nem akarjuk elhallgatni azt a meggyőződésünket, hogy az idézett mondat teljes mértékben érvényes a mi népünkre is, csupán nálunk a “gazdagságot” ma "szegénység” szóval kell helyettesíteni. De egyébként: a ma szegény, elnyomott, szétszórt népnek sincs a jövőbe vezető más útja, mint a megváltás, a lelki rendbejövetel útja.
