Evangéliumi Világszolgálat, 1950. augusztus-december (1. évfolyam, 1-5. szám)
1950-09-15 / 2. szám
EVANGÉLIUMI VILÁGSZOLGÁLAT Kiadja a Magyar Evangéliumi Világszolgálat az Evangéliumi és Református Egyház, az Amerikai Független Magyar Református Egyház, az Amerikai Magyar Református Egyesület és a Magyar Evangéliumi Világszolgálat Barátai támogatásával. 2. SZÁM. 1950 SZEPTEMBER 15. 1. ÉVFOLYAM^ VIGASZTALAS “VIGASZTALJÁTOK, vigasztaljátok népemet, igy szól Istenetek! Szóljatok Jeruzsálem szivéhez és hirdessétek néki, hogy vége van nyomorúságának, hogy bűne megbocsáttatott; hiszen kétszeresen sújtotta őt az Ur keze minden bűneiért. Egy szó kiált: A pusztában készítsétek az Urnák útját, ösvényt egyengessetek a kietlenben a mi Istenünknek! Minden völgy felemelkedjék, minden hegy és halom alászálljon és legyen az egyenetlen egyenessé és a bércek rónává. És megjelenik az Ur dicsősége és minden test látni fogja azt; mert az Ur szája szólt. Szózat szólt: Kiálts! és monda: Mit kiáltsak? Minden test fü és minden szépsége, mint a mező virága! Megszáradt a fü, elhult a virág, ha az Urnák szele fuvallt reá; bizony fü a nép. Megszáradt a fü, elhult a virág; de Istenünk beszéde mindörökké megmarad! Magas hegyre menj fel, örömmondó Sión! emeld föl szódat magasan, örömmondó Jeruzsálem! emeld föl, ne félj! mondjad Juda városinak: Imhol Istenetek! .. íme, az Ur Isten jő hatalommal és karja uralkodik! íme, jutalma vele jő és megfizetése ő előtte. Mint pásztor, nyáját úgy legelteti, karjára gyűjti a bárányokat és ölében hordozza, a szoptatósokat szelíden vezeti. Erőt ad a megfáradottnak és az erőtlen erejét megsokasitja. Elfáradnak az ifjak és meglankadnak, megtántorodnak a legkülönbek is; de akik az Urban biznak, erejök megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyük, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el!" Ésaiás 40:1-11, 29-31. • • • EZERSZÁZTIZENNYOLC NYELVRE volt lefordítva a Biblia, egészében vagy részben. 1949 decemberéig. De még legalább ezer nyelv van a Földön, melyre Isten Igéjéből még semmit sem fordítottak le. Az Amerikai Bibliatársulat közlése szerint a misszionárius-forditók fáradhatatlan erőfeszítései lehetővé teszik azt, hogy minden öt hétben egy-egy uj nyelven jelenhessék meg a Szentirás. A FÖLD SZERETETI Valami szorongó érzés fog el akkor, mikor az ez évi junius elsejével keltezett “Magyar Föld Alapítvány’’ alapitó levele szövegét olvassuk. A kérdésről pár sort azért Írunk, mert bízunk abban, hogy akik a levelet szerkesztették, jót akarnak nemzetünk életében. Nekünk valahogyan, kellemetlenül fáj az, hogy egy megpróbált nemzetnek a gyermekeit, “nem téve különbséget magyar és magyar között, sem felekezeti, sem nemzeti szempontból”, — a föld kénytelen összekötni; az a Magyarországról hozott föld, mely mint valami szent ereklye kerül szétosztásra. Mindez “a magyarságnak a magyar rögön keresztül történő összefogására szolgál ”, Ezeket olvasva, feltűnik előttünk nehány, régebben kivándorolt magyar családnak a háza, ahol az otthonról hozott földet ugyanúgy ereklyeként függesztette tartójával a falra a gazdája, de: gyermekei nemhogy semmit sem tudnak magyarul, hanem származásuk népével nem is hajlandók törődni annak nyomorúságában. A föld nem tudta őket megtartani. Ugyanakkor eszünkbe jutnak képek, élmények, mikor láttuk még a huszas és harmincas években is a magyar földmivelők százezreit — föld nélkül, amire pedig annyira vágytak és azt gondoljuk: Miért nem választ a szétszórtságba került magyarokat lelkesíteni és összetartani törekvő mozgalom akkor, amikor az otthonmaradottakkal akarja egységét kifejezni, valami döntő és alapvetőleg elkötelező fogadalmi mondatot, mely a társadalmi igazságosság elkötelező érvényesítését fejezné ki? Szorongásunk és ellenérzésünk legfőbb oka azonban a föld szentséggé tétele és felmagasztalása akkor, amikor egy nép szabadságáról, tehát egyáltalán szabadságról van szó. “Ahol az Urnák Lelke, ott a szabadság”; "Megismeritek az igazságot és az igazság szabadokká tesz titeket”, figyelmeztet a Szentirás. Népünknek vagy bármely népnek tartós szabadságot, igazi szabadságot az ad, ha lakói, vagy a róla származott emberek lelkében, tehát gondolatokban, célkitűzésekben, éppen a legmagasabbra, az Istenre vonatkozó hitükben és az Ő követésében egyek tudnak lenni, mert követik az Igazságot; a földet pedig nem szentséggé teszik, hanem a földre alkalmazzák az igazságot, a földet az Igazság tárgyává és eszközévé teszik.
