Evangéliumi Világszolgálat, 1950. augusztus-december (1. évfolyam, 1-5. szám)
1950-08-15 / 1. szám
2. oldal EVANGÉLIUMI VILÁGSZOLGÁLAT SZÍVBŐL Jövő Hálával köszönjük meg az amerikai magyar Reformátusok Lapjának azt, hogy miután két éven át küldte számait az európai DP táborokba, hónapokon át helyet adott hasábjain az “Evangéliumi Világszolgálat” rovatának és rendelkezésre bocsátott annyi példányszámot, amiből több, mint harminc országba tudtunk szétszórt testvéreinkhez küldeni. Különösen köszönjük a szétszórtak nevében Dr. Tóth Sándornak, a Reformátusok Lapja szerkesztőjének állhatatos fáradozásait, melyekkel a lapküldést megvalósította. — Most az “Evangéliumi Világszolgálat” saját szárnyát próbálja ki, hogy egyfelől a szétszórtságba kerültek lelkipásztorolását inkább szolgálhassa, másfelől, hogy igy a Reformátusok Lapja a sajátos hivatását, az északamerikai magyar reformátusok sajtószolgálatát a szétszórtak kérdéseitől szabadulva jobban elláthassa. KI TART EL? Hétről hétre figyelemmel kisérem az egyik amerikai magyar református egyház templomépitését. A százezer dollárnál többe kerülő templomot munkás emberekből, mintegy háromszáz tagból álló gyülekezet építi, teljesen a saját erejéből. Ugyancsak saját erejéből tarta el lelkészét és tarta fenn a gyülekezet életének sok megnyilatkozását. Az amerikai reformátusok többi gyülekezeteinek templomai, iskolái is nagyjából mind igy épültek. Amikor valahonnan segélyt kapott egyik-másik gyülekezet, az belső egyházi segély volt; az erősebb gyülekezetek adták. Lényegében van valami hasonlatosság az amerikai magyar református templomok, egyházak felépülése és a reformáció korabeli templomépitések és gyülekezet fenntartások között. Ezzel pillanatra sem akarjuk elfelejteni a hiányosságokat, sőt hibákat, melyeket az amerikai magyar református gyülekezetekben itt-ott fel lehet ismerni. Ugyanakkor azt olvassuk az egyik magyarországi református lap ez év júliusi számában, hogy: “Az egyház jelenlegi szervezeti fenntartását voltaképpen az állam anyagi támogatása teszi lehetővé. A református egyház mintegy 20 millió forintos évi államsegélyben részesül,. Az egyház összes dologi és közigazgatási szükségleteinek 75 százalékát az állam fedezi. Az ilyen rendszeres segélyen kívül sokmillió forintos rendkívüli támogatás tette lehetővé a.... tönkrement templomok és egyéb egyházi épületek százainak a helyreállitását”. Nem akarjuk vitatni azt, hogy a mai magyarországi kormányzat mit vett el az elmúlt években egyházainktól és azt sem, hogy milyen megkötések és körülmények gátolhatják otthoni egyházainkat munkájuk és anyagi alapjaik végzésében és megszerzésében. Hangsúlyozni azt akarjuk, hogy a most is nagyrészt állami segélyezésből élő magyarországi egyház 1945 előtt is nagyrészt állami segélyekből élt, nem pedig a tagjai hitének élő tőkéjéből, nem azok állandóan megnyilatkozó adakozásából. Az előbbiek összehasonlítása minket most abból a szempontból érdekel, hogy szétszórtságba került magyar protestáns testvéreink, tehát a magunk életére alapvetően fontos igazságot szögezzünk le: Amennyiben hiszünk az Ige tanításaiban és azok nyomán egyházi életet, tehát a hívek közösségi életét akarjuk élni, annyiban minden egyházi és lelki szükségünk ellátásáról saját magunknak kell gondoskodnunk. Igaz, elvárhatnánk azt, hogy hitben testvérek segítsenek, de elsősorban azt kell elvárnunk magunktól, hogy mi magunk építsük ki a magunk hit- és egyházi életét. Aztán ha a magunk tettei mellett a testvérekben is felébred az őket Isten részéről kötelező segítés lelke, akkor az ő segítségüket valóban jól tudjuk felhasználni a saját meglevő, kifejtett erőnk növelésére. — E pontnál sem akarjuk elfelejteni azt, hogy a szétszórtságba jutott magyar protestánsok legtöbb esetben milyen nehéz helyzetben vannak és még azok is, akiknek viszonylag jól megy dolguk, mennyi kezdeti nehézséggel kénytelenek megküzdeni éveken át. Ennek ellenére elérkezettnek látjuk az időt arra, hogy legelemibb egyházi, gyülekezeti életünk fenntartására saját magunk adjuk meg az anyagi alapot. Lelkészek, vagy részidővel dolgozó lelkigondozók, diakónusok eltartását, az egyházi sajtó termékeinek beszerzését a mindenfelé kialakuló csoportjainknak kell vállalniuk. Ezt azért írjuk, mert hangsúlyozzuk, hogy másoktól ezek fenntartását egyáltalán nem, vagy csak egyes esetekben és részlegesen kaphatjuk meg. Már pedig ha van hitünk és ha ennek a hitnek magunkban és gyermekeink életében állandóan uj táplálékot akarunk biztosítani a gyülekezeti élet és az igehirdetés fenntartása utján, akkor meg kell találnunk a módját mindenütt annak, hogy mint a gyermek először bizonytalanul, de aztán biztosan lábra áll és jár, úgy tudjunk mi is saját erőnkből eltartani, fenntartani gyülekezeteket. Az egyház erejének a hívek hitén és áldozatán kell nyugodnia. B. Sz. GAZDASÁGI MUNKAKÖZÖSSÉGET szervez az Ausztriai Magyar Protestáns Lelkigondozó Szolgálat Gazdasági Osztálya. Istenre emelt tekintettel gyakorlatilag meg akarják valósítani ezt a tételt: “Krisztus a gazdasági életben”. Három főelvük: 1. az alkotó erőknek erkölcsi alapon való megszervezése: 2. azonos célú gazdasági törekvések összefogása a rezsiköltségek csökkentése érdekében és 3. a termelvények értékesítési lehetősége által megengedett mértékben a munka méltányosabb honorálásának biztosítására. — A Gazdasági Osztály segíteni akar a szétszórtságba került testvéreinken úgy, hogy közöttük a gazdasági kapcsolatokat díjtalanul kiépíti. Leveleket Bregenz, Belrup Strasse 8, Austria—Österreich, Europe cimre lehet küldeni, ahonnan bő tájékoztatást adnak. “Van olyan, aki bőven adakozik és annál inkább gazdagodik: és aki megtartóztatja a járandóságot, de ugyan szűkölködik.” Péld. 11:24. “Ti az én barátaim vagytok, ha azokat cselekszitek, amiket én parancsolok néktek.... Ezeket parancsolom néktek, hogy egymást szeressétek.” János 15:14,17.
