Evangéliumi Hírnök, 2004 (96. évfolyam, 1-3. szám)
2004-03-01 / 3. szám
10. oldal KOSSUTH LAJOS AMERIKÁBAN 1802. szeptemberében született Kossuth Lajos, a magyar reform-mozgalom élharcosa, a szabadságjogok világszerte ismert és ünnepelt magyar vezére. Számtalan írás, dokumentum és viszszaemlékezés tanúskodik arról, hogy Kossuth Lajos nimbusza halála után is hosszú ideig élt a magyarságban, nemcsak az Óhazában, hanem az emigrációban élő amerikai magyarok körében is. Kossuth Lajos, a magyar történelem egyik legismertebb alakja Ki volt tulajdonképpen Kossuth Lajos? Kossuthfalvi és udvaréi Kossuth Lajos 1802 szeptemberében született Monokon, Kossuth László és Wéber Karolin gyermekeként. Tanulmányait Sátoraljaújhelyen, Eperjesen és Sárospatakon folytatta, majd Pesten tett sikeres ügyvédi vizsgát. Országgyűlési képviselőként az “Országgyűlési Tudósítások” című újságjának elindításával vált ismertté. Már ekkor feltűnt tehetsége és szembenállása is Bécs politikájával. 1840-ben a Pesti Hírlap főszerkesztőjeként rövid idő alatt a lapot Magyarország legnépszerűbb sajtóorgánumává fejlesztette, amelyet nem nézett jószemmel a Habsburg birodalom vezetése. 1847-től Pest vármegye követe lett az országgyűlésben. Batthyány kormányában pénzügyminiszter, majd a kormány helyébe lépő országos Honvédelmi Bizottmány elnöke. 1849-április 14-én a debreceni Nagytemplomban, mint az ország kormányzó elnöke kimondatja a Habsburg ház trónfosztását. A szabadságharc bukását követően török földre emigrált, ahonnan az Amerikai Egyesült Államok intervenciója szabadította ki. Az 1851-es amerikai körutazását követően először Londonban, majd 1865- től az olaszországi Torinóban telepedett le, itt élt és itt fogadta magyar tisztelőit 1894-ben bekövetkezett haláláig. Halála után Budapesten, a Kerepesi úti temetőben helyezték örök nyugalomra. A függetlenségért küzdő Kossuth “Magyarország Washingtonja ” Kossuth Lajos élete végéig elszántan küzdött a szabadság eszméjéért, nem tűrt megalkuvást, amikor Magyarország függetlensége volt a tét. Magyar politikustársaival is szemben állt, a magyar történelem olyan tiszteletben álló alakjaival, mint Széchenyi István vagy Deák Ferenc. Mindkettőjük Bécs iránti barátságosabb politikája miatt. Kossuth Lajos társadalmi támogatottságát mind a jobbágyság, mind a nemesség körében a közös nemzeti érdek elfogadtatásával nyerte meg. Kossuth érdekegyeztető politikája révén bírta az egész nemzet rokonszenvét. Mint a tettek embere a gyors, az egész társadalmat érintő változások híve volt. A válságos pillanatokban azonnal cselekedett. Kossuth kiválóan hatásos szónok volt. Reményt nyújtott az elnyomottaknak, büszkeséget öntött a nemesek szívébe. Azt írják róla, hogy amikor beszélt, “a nép sírt, mint ahogy sírnak az oroszlánok”. Néhány szóval, “édes zengésű hangjával” egy perc alatt több sikert ért el, mint bármelyik kortársa. Nagyhatású beszédei tiszteletet keltettek a már emigrációban tett amerikai látogatása alkalmával is. Óriási nemzetközi tekintélynek örvendett és nemcsak a magyarság körében. Amíg Debrecenben a 2004. március “magyarok Mózesének “ hívták, amerikai látogatása alkalmával Európa Washingtonjaként emlegették. New York-ban 1851-beli látogatása során az ujjongó nép úgy köszöntötte a magyar szabadsághőst, mint Washington megtestesült szellemét. New York-ban érkezése hírére a fellobogózott utcákon százezrek tolongtak, Kossuth hintójára minden ablakból virágeső hullott. Tiszteletére pénzt verettek, amely egyik oldalán Kossuthot ábrázolta ezzel a felirattal: “Kossuth Lajos, Magyarország Washingtonja. Nagyszerű beszédeivel fellelkesítette a tömegeket, tiszteletet váltott ki a politikusokból. Tudvalévőén Kossuth, mint fiatal újságíró a börtönben tanult meg angolul a magyar és az angol Biblia segítségével. Beszédeiben számtalanszor hangoztatta meggyőződéses véleményét arról, hogy “sohasem volt ügy igazságosabb, mint a magyar iigy. ” Bármilyen igazságos is volt a Kosssuth által képviselt magyar nemzeti ügy, bármilyen hatásosan lépett is fel annak érdekében, bármennyire is nagy volt Kossuth támogatottsága, Magyarország sorsáról - éppúgy mint 1956-ban - a nagypolitika döntött. Kossuth Lajost a világtörténelem ma is a demokrácia egyik úttörőjeként tartja számon. Élete végéig - az emigáció éveiben is - megmaradt a “szabadság bajnokának”. Személye méltán válhatott nemzeti öntudatunkban a demokratikus gondolkodás példaképévé. A magyarság szabadságvágyát, igazságkeresését öszszességében Kossuth egyénisége és élete fejezi ki a legjobban. Kossuth emlékét mindig is ápolták Amerikában A múlt század második évtizedében az Amerikába emigrált magyarság gondosan ápolta Kossuth emlékét. Az 1851-es diadalmenet emléke éppúgy legendaként élt az Amerikába kivándorolt és szétszóródott magyarság körében, akár csak a híres alföldi toborzóútja, amely itthon megalapozta Kossuth Lajos népmeséi hősként, sőt már már “prófétaként” való tiszteletét. A hazától távol élő amerikai magyarok számára Kossuth emlékének ápolása összetartó erő volt. A különféle magyar egyházak, civil szerveződések, magyar újságok összefogása révén New York városában szobrot emeltek a tisztelet övezte népvezér, Kossuth Lajos emlékére. A Riverside Drive-on emelt Kossuth-szobor felavatása feledhetetlen ünnepként vonult be az amerikai magyarság történelmébe, de New York város életében is jelentős eseménynek számított, (folytatjuk) Marosi Nagy Lajos (Múlt, Jelen, Jövő, Baptista Naptár, 2003, Budapest) Vajon mai iíjúságunk is így gondolja? Mit tartanak ma az emberek Kossuthról? Magam is azok közé tartozom, akik csak diákéveimet követően tudtam igazán felismerni és értékelni Kossuth Lajosnak a magyar történelemben betöltött jelentőségét. Feltűnt ugyan a számomra, hogy Kossuthról szinte minden magyar településen utcákat, tereket neveztek el, szinte megszámlálhatatlan Kossuthszobor áll országunk városaiban, községeiben, de ez nem állt egyenes arányban azzal, ahogyan Kossuth személyét tanították a magyar történelemben. Ma már nyugodtan megállapíthatjuk, hogy bár az elmúlt 40 esztendőben mérhetetlen sokszor hallottuk azt a szót, hogy “szabadság”, mégis más értelmet hordozott. A diktatórikus elnyomó hatalom a szabadság sajátságos értelmezését egyedüli igazságként sajátította ki. Ez a szabadság-fogalom nem azonos Kossuth szabadságeszméjével, amely az idegen hatalomtól való függetlenséget tartotta szabadságnak, amelyért küzdött, és amelynek oltárán feláldozta személyes szabadságát, tehetségét és tudását is. Természetes tehát, hogy az elnyomó hatalomnak nem állt érdekében ifjúságunk felettébb való informálása Kossuthról. Kossuth Lajos ismertségének csökkenése tehát nem csak az idő múlásával, hanem egy tudatos tendencia eredményeként is magyarázható.
