Evangéliumi Hírnök, 2004 (96. évfolyam, 1-3. szám)
2004-03-01 / 3. szám
2004. március 11. oldal MIT TEGYÜNK EGYMÁSÉRT? Mostanában egy komoly műtétre készülök. Sokan tudnak róla, mert a környezetemben mindenki látja, hogy sétabot segítségével közlekedem s megkérdezi, hogy mi a problémám. Mire röviden elmondom, hogy mi történt velem és mi vár rám. Ekkor kedves ismerőseim, barátaim, rokonaim, szomszédaim, lelki testvéreim, s még a kollegáim nagy része is megígéri, hogy imádkozik értem. Ki sem mondhatom, hogy milyen nagy nyugalmat és boldogságot jelent ez számomra! Azzal a bizonyossággal tölt el, hogy sokak imája kísér már most, meg a műtőasztalon és utána is, s kérésükre az Úr fogja irányítani az orvos kezeit, s ö fog gondoskodni az én testemről is. Hisz azt is neki adtam. Ennél nagyobb békét és örömet már csak az okoz, ha fülem hallatára is imádkoznak értem. A Jakab 5:16-ban olvassuk: “...imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok. Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének.” Ennélfogva Isten Igéje ránk bízta ezt a szolgálatot. Szinte egyik legkedvesebb kötelességünk és megtiszteltetésünk lehet, hogy egymásért imádkozunk. Tudom, hogy vannak, akik könnyelműen kimondják, hogy “majd imádkozom érted” de, amint továbbállnak teljesen elfeledkeznek ígéretükről. A mindennapi élettel járó gondok és intéznivalók annyira elfoglalják őket, hogy nem is tudják, hogy hány embernek ígérték meg imatámogatásukat. Ez a kísértés mindannyiunkat tőrbeejthet. A magam részéről úgy próbálok védekezni ez ellen, hogy abban a pillanatban, amikor megígérem, hogy imádkozok valakiért, máris magamban felfohászkodok Uramhoz s kérem, hogy tegye meg, amire az illetőnek szüksége van. Aztán, ha később papírhoz és ceruzához is jutok, akkor meg felírom a nevét s rendszeres imakamrámban előveszem a listámat s annak alapján imádkozom érte és mindazokért, akiket az Úr már előzőleg rámbízott. Visszatérve a műtétemre, ma délután az egyik Isten-félő szomszédunk megállított az utcán. Elmondta, hogy csak most hallotta meg, hogy műtétem lesz. S természetesen megígérte, hogy imádkozik értem, de azt is hozzáfűzte, hogy bármikor, bármire szükségem lesz, csak mondjam meg nekik és ők kisegítenek; legyen az orvoshoz szállítás, bevásárlás, vagy bármi más. Ez a kedves szomszéd tehát még egy lépéssel tovább is ment. Nem csak közbenjáróm lett, hanem támogatóm is. Vagyis annak az Igének is szót fogadott, mely szerint: “Egymás terhét hordozzátok...” (Galata 6:2.) Természetesen az egymás terhének hordozása mást is jelenthet, de az én esetemben most ezt jelenti. Tehát az egymás terhének hordozása is Isten gyermekeinek feladata. A János 13:34 alapján az is feladatunk, hogy szeressük egymást, mert Jézus azt mondta: “Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást! Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást. ” Péter meg arra figyelmeztet, hogy “...egymást kitartóan, tiszta szívből szeressétek...” (lPt 1:22) Vagyis Urunk arra vágyik, hogy halálunkig, kitartóan s szívünk mélyéből szeressük lelki testvéreinket. Ha egymáshoz így viszonyulunk, Jézus szerint ez szavak nélkül is bizonyságot tesz a világ előtt arról, hogy Isten gyermekei vagyunk. Ez azután vonzóvá is teheti számukra az Ő követését. De vajon képesek vagyunk-e arra, hogy kitartón és buzgón szeressük még azokat is, akiknek a természete nem egyezik a mienkkel; vagy akikben csalódtunk, akik esetleg bánatot is okoztak nekünk? Ha nehéz is, meg lehet tenni. Mert az igazi szeretet nem csupán egy külsőségektől függő érzelem, hanem egy elhatározás is. Akit igazán akarok szeretni, azt tudom is szeretni! Isten így teremtett minket. S mivel tudom, hogy ő parancsolta nekem, hogy őszintén szeressem lelki testvéreimet, az elveszetteket, s még az ellenségeimet is, ezért őiránta való engedelmességgel s az ő segítségével meg is tehetem. Mégpedig úgy, hogy az ő szemével nézek mindenkire. S akkor hibáikkal együtt tudom szeretni testvéreimet; meg égő szívvel tudom szeretni úgy a szimpatikus, mint a nem szimpatikus elveszetteket; s megértő szeretettel tudok viszonyulni az engem bántó ellenséghez is. Magamtól nem vagyok minderre képes, de a bennem élő Szent Lélek segít nekem és neked is, - ha kívánod. Az ige még másra is felszólít bennünket. Ilyeneket találunk: “Engedelmeskedjetek egymásnak, Krisztus félelmében.” “Viseljétek el egymást és bocsássatok meg egymásnak... ahogyan az Úr is megbocsátott nektek, úgy tegyetek ti is.” “Legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak...”“...tanítsátok egymást teljes bölcsességgel, és intsétek egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, lelki énekekkel....” Továbbá “...a testvér- szeretetben legyetek egymás iránt gyengédek, a tiszteletadásban egymást megelőzők...” S Jézus visszajövetelének és vele töltött örökkévalóságunk ígéretével “Vigasztaljátok...” is “... egymást...” (Ef 5:21, 4:32, Kol 3:13,16, Rm 12:10, és lThes4:13-18) *** Mit tegyünk tehát egymásért? A Biblia alapján imádkozzunk egymásért; hordozzuk egymás terhét; kitartóan és buzgón szeressük egymást; viseljük el egymást; tanítsuk, és intsük egymást. Továbbá legyünk egymás iránt jóságosak, irgalmasok, gyengédek, meg tisztelettudók; és vigasztaljuk egymást. Bár a Biblia szerint még többet is kell tennünk egymásért, ennyi is elég ahhoz, hogy tovább kutassuk, hogy még mit tehetünk egymás érdekében s elgondolkozzunk azon, hogy vajon szót fogadunk-e az Igének? Megtesszük-e embertársaimért és lelki testvéreinkért mindazt, amit Isten elvár tőlünk? Ha igen, akkor Urunk gazdagon megáldhat és használhat. Ha még nem, akkor most adjuk át magunkat teljesen Istennek, hogy betölthessen Szent Leikével, szeretetével és erejével. Akkor alkalmas eszközzé válunk az O rólunk és másokról gondoskodó kezében. Mátrainé, F.I. 2004. feb. 14. 2004. április 4. AZ ÉGBŐL JÖTT KIRÁLY János 12:12-33 Központi bibliai igazság: Jézus Krisztus azért jött a földre, hogy meghaljon a kereszten, ezért aki valódi követője kíván lenni, annak jobban kell szeretnie őt, mint saját magát. A tanítás célja: A résztvevők szívében szülessen meg a döntés, hogy Jézus Krisztust és az ő követését mindig személyes vágyaik és érdekeik elé helyezik. “Ha visszautasítjuk, hogy búzamagok legyünk - a talajba hullva és elhalva -, nem áldozzuk fel kilátásainkat, nem kockáztatjuk jellemünket, vagyonúnkat és egészségünket; vagy elhívásunkkor nem hagyjuk el otthonunkat, és nem szakítjuk el a családi kötelékeket Krisztusért: akkor egyedül maradunk. Ha viszont gyümölcsöt akarunk teremni, Urunkat kell követnünk, búzamaggá válva és elhalva, aztán sok gyümölcsöt fogunk teremni. ” - T. G. Regland Jézus soha nem titkolta, hogy aki sikeres követője kíván lenni, annak ugyanúgy le kell mondania önmagához való jogairól, mint ahogyan ő tette. Alapigénk egyértelműen igazolja, hogy Jézus Krisztus meghalni jött el az égből a földre, és kitűzött céljától semmi sem téríthette el. Igetanulmányunk során valamennyien szembekerülünk a nagy kérdéssel: Vajon mi szeretjük-e őt annyira, hogy ne csak akkor kövessük, amikor Királyként ünnepük az emberek, hanem olyankor is, amikor ehhez önmagunk feláldozására van szükség?
