Evangéliumi Hírnök, 2004 (96. évfolyam, 1-3. szám)
2004-03-01 / 3. szám
CSEREPKÁÉK ÚJRA BOLÍVIÁBAN! folytatás az 1. oldalról tetején kocsit vezetni, annyi a földcsuszamlás.- Akarsz-e menni, Pásztor Juan? - nézett a szemébe Humberto. - Ez itt a kérdés, hogy akarsz-e menni? Mert van itt a svájci missziónak egy helikoptere, kivisz az bennünket, nem kell oda autó. Humberto tudta, mit beszél. Cserepka Jánosnak nem kellett sok biztatás. Amikor 1980. március 30-án, virágvasárnap reggelén felszállt velük a helikopter, maguk sem gondolták, hogy a kami szerpentin életük Via Dolorosája lesz. Erős köd volt aznap, sehogyan sem akart a felhőpaplan szétnyílni alattuk, ezért csak 2000 m-rel lejjebb tudtak landolni. Kénytelenek voltak gyalogosan folytatni a nem könnyű utat felfelé, de virágvasárnapi örömmel a szívükben mentek, vitték az örömhírt a bányászfalu igére éhes népének. Az apró imaház megtelt, eljöttek sokan olyanok is, akik már régebben elhidegedtek a gyülekezettől. A húsvéti öröm átmelengette a kihűlt szíveket, megvallotta bűneit a bányásztulajdonos is, ígéretet tett, hogy új életet kezd, de kérte a gyülekezet segítségét ebben. Törölgették szemüket még a férfiak is, áldott nap ez Kamiban, áldott szolgálat.- Leviszem magukat a teherautómmal - ugrott Jánosék mellé a bányásztulajdonos az alkalom végeztével, s mire Jánosék beszálltak volna, a plató már tele volt lelkes hívekkel.- Elkísérünk, Pásztor, elkísérünk valamennyien. Férfiak, nők, gyermekek zsúfolódtak fel a teherautóra a pillanat törtrésze alatt. Rossz volt az út, tudta azt mindenki, esős évszakban alig járható, mindenütt hegyomlások, földcsuszamlások zárták el.- Segítsetek! - kiáltott hátra a sofőr, a bánya tulajdonosa, amikor egy meredek emelkedőnél a kocsi köhögve megállt. Toljátok meg a kocsit, hadd induljon! Nem vagyunk már messze, ott a helikopter. A férfiak leugrottak, nekirugaszkodtak, de az autó csak köhögött tovább, nem indult. Kiugrott a sofőr is az autóból, hogy mit gondolt, ki tudhatja, talán mondani akart a férfiaknak valamit, de a mondat sohasem hangozhatott el. Lendületet kapott az autó, alatta 145 méter mély szakadék.- Teremtő Atyám... - csak ennyi nyilallott Jánosba, aztán elsötétült előtte a világ. A platón maradt asszonyok sikítását, a gyermekek sikolyát már nem 4. oldal_______________________________ 2004. március hallotta, a csontok, a csigolyák reccsenését sem, ahogy a sziklafalhoz csapódtak az emberi testek. Margit hangjára eszmélkedett.- Édesapa, gyere gyorsan, jön utánunk a hegy! És a hegy valóban megindult a szakadék mélyében fekvő teherautó után, mintha nem lenne elég ez a borzasztó baleset, azonnal el akarna temetni mindent, nyoma se maradjon.- Gyere, gyere, édesapa segítek! - ölelte Margit Jánost, s testével fogta fel az ablakrésnek csapódó köveket. Gyorsan kellett cselekedni, hiszen a vezetőfülke már megtelt benzingőzzel, elég egy kóbor szikra, bármely pillanatban felrobbanhat, s a lehúzott ablakrész, a menekülés egyetlen útja is mind kisebb lesz, a lezúduló kövek rohamosan zárják el a menekülés lehetőségét. Margit számára minden másodperc hosszúnák tűnt odalenn, a völgyben, s mérhetetlen hosszú volt az út is, mire feljutottak, hiszen segíteni odafentről senki sem tudott a hegyomlás miatt. Minden mozdulatukra megingott a talaj a lábuk alatt, a fájdalmaik is elviselhetetlenek voltak. A helikopter, Cochabamba, Jacuiba elérhetetlen távolságnak tűnt.- Csoda, hogy élnek - mondta a kezelőorvos a cochabambai klinikán. - Önnek, uram, nyaktól lefelé azonnal meg kellett volna bénulnia. Eltörött a gerince. De valaki odatette az ujját.- Igen, főorvos úr, Jézus volt az - válaszolta János az orvosra mosolyogva. De a szíve telve volt fájdalommal. A baleset napján tizennégy koporsót helyeztek el egymás mellett az imaházban. Virágvasámap után nagypéntek következett. János két hónapig feküdt gipszágyban, és tíz napig húzatták a lábát fokozatosan, egyre nagyobb súlyokkal. Kemény áll és tarkógallér rögzítette a fejét, állátói csípőjéig nehéz, durva gipszmellény. Karjait kitárva, megfeszítve gipszelték be. [...] A misszionáriustársak, Humberto és Goytia társaságában adtak hálát életükért, János felépüléséért, hiszen emberileg érthetetlen, hogy a teherautó nem gyulladt ki, hogy a halottak között nem sorolták az ő nevüket is. Lassan gyógyultak testben, lélekben. János rendületlenül hitte, hogy nagypéntek után húsvéthétfő, a feltámadás következik.- Édesanya, én csak egyet tudok - mondtam Margitkának -, hogy én ezt a visszaadott életet nem tarthatom meg magamnak. Ezt oda kell adni annak, aki nekem visszaadta. Ez olyan mélyen bennem volt. Hogy... talán újból a helyünkön leszünk. Igen. Mert Kanadában hiába voltunk otthon évekig, én egy perc nem sok, talán addig sem éreztem otthon magam. Amit mi aggodalomból terveztünk, annak Isten egyetlen percét sem tudta igazolni. Ami igazolás volt benne, az az, hogy újból megérlelődött bennünk: a visszaadott életet nem tarthatjuk meg magunknak, azt le kell tenni Szeretett pásztorától és orvosától búcsúzik a jacuibai gyülekezet az Úr kezébe újból, s aztán ... ezen a turnuson, Jacuibaban fölfakadtak az áldás forrásai, és a puszta kivirágzott. * Ladányi Boglárka és Miklya Luzsányi Mónika, Felhők fölött, zöld pokolban - A Cserepka misszionárius házaspár élete és szolgálata Bolíviában; Harmat - PMTI, 2003. o. 137-143. Megrendelhető a Harmat Kiadónál www.harmat.hu, a budapesti Baptista Könyvesboltban, vagy lapunk szerkesztőjénél. VAlÓBAn ! Az Oscar-díjas színész, Mel Gibson filmje Jézus szenvedéstörténetét mutatja be egy olyan generációnak, amely minden előzőnél inkább, vizuális hatásokra reagálva tanul(hat), ért(het) és értelmez. „A Krisztus passióját” hamvazószerdán kezdik vetíteni. (A nehézkes angol címet - „The Passion of the Christ” - az tette szükségessé, hogy a „Passion” szó címbeli használata jogvédett.) Közel 20 ezren megnézhették már, hívők és hitetlenek, zsidók és keresztyének, gyakori mozilátogatók és / vagy templomba járók. Az ősbemutatót megelőző érdeklődés, viták és előrejelzések nagy sikert jósolnak. Sikeres is lesz, legalábbis az evangéliumi hitű keresztyének között. Dr. Billy Graham mondta, hogy ezután, amikor csak prédikál, a vászonra vetített képekre fog emlékezni. Mások is „áldásukat adták” a 30 millió dolláros
