Evangéliumi Hírnök, 2003 (95. évfolyam, 1-11. szám)
2003-07-01 / 7. szám
2003JÚ1ÍIW 2003. augusztus 3 ÍTÉLETHIRDETÉS Abdiás 1-21 Az edomiták, Ézsaú leszármazottaiként közeli rokonságban álltak Izraellel, de e két nép között sosem alakult ki jószomszédi viszony. Abdiás próféciájának hátterében is az edomiak gyalázatos próbálkozása áll. Amíg a zsidóság Jeruzsálem falai alól igyekezett a babiloni csapatokat visszaverni, Edom orvul hátba támadta (Kr.e. 587). Abdiás igehirdetésében leleplezi Edom gőgjét, és kihirdeti Isten ítéletét. A prófécia beteljesedett, amikor a Kr.e. V. században az arabok, majd két évszázaddal később a nabateus törzsek lerohanták területüket. „Utolsó mohikánjuk” Nagy Heródes lett, akinek az ősei feltehetően a nabateusok elől menekülve telepedtek le Dél-Júdeában. Amint ezt megjövendölték Ézsaiás (34), Jeremiás (49), Ezékiel (25,12-14) és Amósz 1,11-12) próféták is, meredek szakadékokkal körülvett, hegyen ágaskodó fővárosuk, Sela (a későbbi Petra) sem nyújtott menedéket nekik Isten bosszúja elől. Összeférhetetlenségével, gőgjével (amit csak növelt, hogy messze földön is bölcsnek tartották - Jób 4,11), megbízhatatlanságával és ravasz cselszövéseivel Edom magára vonta a környező népek figyelmét is. Ezek a preventív támadásra kész népek Isten eszköze lesznek a büntetésben (l.v.). Akárcsak a bíró végzését közzétevő jegyző, Abdiás próféta is megnevezi az elkövetett bűnöket, mielőtt kihirdetné az ítéletet. A Júda helyreállításáról szóló ígérettel zárja prédikációját. Edom bűne (10-14) - „Erőszakos voltál testvéreddel”. Isten számon tartja a népek bűneit is; nem egy példát találunk „kollektív felelős- ségre vonásról” az Ószövetség történetei között. ÍME AZ ISTEN BÁRÁNYA! “Kinoztatott, pedig alázatos volt, és száját nem nyitotta meg, mint bárány, mely mészárszékre vitetik, és mint juh, melymegnémul az őt nyírok előtt; és száját nem nyitotta meg. " (Ezs 53:7) Halált érdemeltünk, én is, sőt még ti is, Mégis az Ő fejét sebezte a tövis. Tökéletes Bárány, nem volt bűne egyse. Helyettünk szenvedett, töretett meg teste. Miattunk viselt el ostorcsapásokat, S hallgatta el némán a hamis vádakat. Nem kiáltott vissza, nem is védekezett, A kereszten értünk mindent elvégezett. Novák Ilona- Bűnös semlegesség. Karba tett kézzel nézte, tűrte, tán még támogatta is a testvémép kifosztását.- Káröröm. A büntetés (15-21) Az ítéletvégrehajtás idejéül az „Úr napját” jelöli meg a próféta. Megváltónktól tudjuk, hogy az „Úr napjának” közeledtét a naptár nem mutatja, de Isten maga szavatolja. Az edomiták büntetése az lesz, hogy a mások ellen elkövetett rossz most rájuk száll. „Amit vet az ember, azt fogja aratni is” (Gál 6,7). „Az Ítélet irgalmatlan ahhoz, aki nem cselekedett irgalmasságot” (Jak 2,13). Júda helyreállítása (17-21) Isten népe visszatérhet a hazájába, országuk nagyobb lesz, mint volt (az edomiták területeit is hozzácsatolják). Mi az üzenet ebben a próféciában a mi vasárnapi iskolai csoportunkhoz? Ezeket a félelmetesen súlyos történéseket így értette meg és mondta el valakinek egy tinédzser egyszer: „Hatalmas dolgokat cselekedett karjával: szétszórta a szívük szándékában felfuvalkodottakat ...és megalázóitokat emelt fel. Éhezőket látott el javakkal, és bővelkedőket küldött el üres kézzel. Felkarolta szolgáját... Ki is volt ez a jó tanuló? Aranymondás: Abdiás 15 NJ *** Augusztus 10 MEGTÉRÉSRE HÍV AZ ÚR Jóéi 2:1.2, llb-14 Megtérésre hívja fel népét Jóéi szavaival az Úr. Dehát nem ugyanezt üzeni minden prófétával? De igen. A körülmények azonban változnak, az üzenet stílusa más és más lehet. Minden prófétai könyv sajátos, egyedi, a bibliát lapozgatok számára könnyen megkülönböztethető. A megtérés sürgősségét hangsúlyozza Jóéi próféta annak a ténynek a bejelentésével, hogy eljön az Úr napja és közel van az! Nem ijesztgetésnek szánja (ami inkább elbizonytalanítaná az embert), hanem fölkészíteni akar arra. És nem is csak arra akar felkészíteni, hogy nehéz, rettenetes nap lesz az (2,11) (sötétség, homály felhő), hanem azt is meg akarja értetni népével, hogy meg lehet állni, túl lehet élni valahogyan azt. S elmondja, hogy hogyan. De még most... (12-13) A megtérésre -amíg hallod az Úr szavát, szolgáink keresztül a felhívást-, még nincs késő. (Amikor már nem hallod a megtérésre hívó szót, akkor már nincs segítség.) A megtérés módjáról is beszél az Úr: teljes szívetek szerint (nem a ruhákat kell megszaggatni), komolyan (böjtöléssel és sírással). Ki tudja, hátha (14) Istenünk könyörülő és irgalmas, nagy kegyelmű és késedelmes a haragra. De ezzel visszaélni nem szabad. Még maga a próféta is “csak” így fogalmaz: Ki tudja, hátha visszatér, megbocsát, megáld. Nem a hitünk nagyságát mutatja a nagy hőbörgő szavak sokasága, amikor arról beszélünk, hogy az Úr így, meg úgy és természetesen és egészen biztosan így és ezt fogja tenni... és csak hinned kell és mondanod és mégjobban hinned és megtörténik. Istent nem lehet manipulálni ilyen mesterkedésekkel. Ki tudja, hátha... Nem Jóéi bizonytalanságát és kishitűségét, hanem inkább alázatát mutatják ezek a szavak. Ebből pedig nekünk is kellene, sokkal több! Nem kétséges, hogy a bűnbánó szívet nem veti meg, nem kétséges, hogy ha megváltjuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsát, hiszen az igében megígérte és számtalanszor tapasztaltuk, hogy így cselekszik. Az elbizakodottság helyett azonban jobb, ha nem feledjük, hogy Ő úgy és akkor cselekszik, ahogy és amikor akar. Emlékeztessen bennünket Jóéi “Ki tudja, hátha” igéje a megtérés szükségességére és a megbocsátás érthetetlen és kiérdemelhetetlen nagyságára. Aranymondás: Jóéi 2:13. HG Augusztus 17 A HŰSÉGESEK JUTALMA Malakiás 3:6-18 A fogságból visszatért nép életében egymást váltják a lelkes munkával telt és az Istentől való eltávolodás miatt meglankadt, megfáradott időszakok. Malakiás próféta újra figyelmeztetéssel jön. Isten nem változik - tegnap és ma és mindörökké ugyanaz. Választott népéhez hű marad érdemtelenségük ellenére, s a Szabadító) rajtuk keresztül küldi el erre a világra. Újra és újra küld prófétát, aki felébreszti a népet, visszatéríti őket a jó útra: “Térjetek hozzám és én is hozzátok térek. ” Benne van ebben az az ígéret, hogy “aki hozzám jön, semmiképpen ki nem vetem. ” Az Úr és a tolvajok (6-9) Térjetek meg! Miből? Az ember vagy nem akaija tudni, vagy vakságában nem is látja miből. Istent csalni, meglopni? Ő mindentudó, mindenható - eltitkolni előle semmit sem lehet. De parancsait meg lehet szegni és balgán azt hinni, hogy Ő nem tud róla. Isten elrendelte a tized beszolgáltatását az O házába, hogy a Léviták megélhetése biztosítva legyen és a bűnért való áldozatot, és népe megrövidítette a templomban szolgálókat. Az Úr és a becsületes (10-12) Isten a természetnek is ura, sokféleképpen meg tudja áldani azokat, akik parancsolatait megtartják. “Próbáljatok meg engem, azt mondja a Seregeknek Ura. ” Az adakozás, a misszió ma is fontos része hívő életünknek és megtapasztalhatjuk, hogy ha nem vagyunk szűk- markúak, ad az Úr örömet és áldást is annak következtében. 11. oldal
