Evangéliumi Hírnök, 2003 (95. évfolyam, 1-11. szám)

2003-07-01 / 7. szám

12. oldal 2003. július (USPS 716-300) H Rév. Dr. VITÉZ FERENC 493 AMBOY AVE. PERTH AMBOY, NJ 08861 PERIODICAL POSTAGE PAID POSTMASTER: Send Form 3579 to Gospel Messenger, Subscription Manager, 12409 DEVOE ST., SOUTHGATE, MI 48195 USA Az Úr és akik csak beszélnek (13-18) Komolyan vesszük-e a beszédben va­ló vétkezést? Isten ellen és egymás ellen? Nem kisebb az sem a tettekben elkövetett bűnöknél. A szív teljességéből szól a száj. Hogyan gondolkodunk? Hiábavaló Isten szolgálata? Ne ítéljünk a látszat után, hogy az istentelen és kevélynek jobb dolga van, ne a láthatókra nézzünk! Ad­jon Isten nyitott szemet meglátni, hogy nagy különbség van az igaz és gonosz, az Istent szolgáló ember és az istentelen között. Aranymondás: Mai 3:7 Tóth Gyné *** Augusztus 24 ÖRÖKKÉVALÓ KIRÁLYSÁG Dániel 2:26, 36-45 „Milyen szomorúak lesznek ezek a szép, fiatal arcok, amikor egyszer majd győznek...” -írta az 1997-es belgrádi tüntetéseket figyelő Konrád György. Charles Colson, aki Nixon elnök tanácsa­dója volt, a megtéréséről írt könyvében (Bőm Again) elmondja azt is, hogy a győzelem mámora csak egy pillanatig tartott, és a Fehér Házba érkezve, bizony többen is betegek lettek a hirtelen rájuk szakadt nyomás alatt. Úgy tűnik, a hatalom gyakorlása, despotákról, vagy demokratikus államok vezetőiről legyen bár szó, félelmetesen nagy felelősség. A rokonait és leghűségesebb alattvalóit is legyilkoló császár, vagy pártvezér, a vesztegetésre is kész és erkölcsi tartását vesztő politikus példája ugyanazt a bib­liai igazságot húzza alá: a hatalom csak Isten kezében van jó helyen. Ezt tudva, hívő kötelességünk imádkozni „minden feljebbvalóért’ (lTim2,2). Nabukadneccar álmáról, (ill. Álmat­lanságáról!) olvasva, leszögezhetjük a következő tanulságokat:- A hatalom csúcsán álló embernek is vannak félelmei.- Isten mindig megtalálja a módját annak, hogy a legérthetőbb módon beszéljen velünk.- Amennyiben a kijelentés módjául az álmot választja, Ő gondoskodik arról is, hogy annak jelentőségét megértsük. (Bár Freud óta ismét divat lett az „álomfejtés”, a hívő ember a maga szubjektív élmé­nyeit mindig alárendeli a Szentírás tanításának.)- A királyi álom jelentése mellett nem elhanyagolható az a konkrét következ­ménye sem az álomfejtésnek, hogy Dániel és társai így életben maradtak (2,18), majd még nagyobb befolyásra tett szert a pogány Babilóniában a zsidó „Baltazár” (2,46-49).- Nabukadneccar előtt világos volt az álom jelentősége, bár az álomkép részle­teit nem azonosították. Dániel magyará­zatának ez a lényege: „A nagy Isten tudtára adta a királynak, hogy mi tör­ténik majd ezután” (2,45). Mit kellett az uralkodónak megtudni a jövőről? Istentől kapott hatalma nem végtelen (2,36-40). Ha a Babilóniát köve­tő Birodalmak, sok tekintetben különböz­nek is egymástól, a történelem egy pont­ján - nem emberi úton - kezdetét veszi majd egy „örökkévaló királyság” (2,41- 45), vagyis, a történelemnek célja van. A következő évszázadok esemé­nyeinek ismeretében feltételezhetjük' hogy az álomkép négy világbirodalmat jelképez: Babilont, a Méd-Perzsa Biro­dalmat, a Görög Birodalmat és a Római Császárságot. Róma korszakában veszi kezdetét Isten azon országlása (Máté 3,2), melynek majdani eljöveteléről Dániel 7. fejezetében részletesebben is olvasunk. Aranymondás: Dán 2,44 *** Augusztus 31 „FÖLKELSZ KIJELÖLT SORSODRA...” Dániel 12 Dániel próféta könyve két főrészből áll. Az első hat fejezetben Dániel és sorstársainak a babilóniai, majd a perzsa udvarban végzett szolgálatáról, a hetedig fejezettől pedig a próféta látomásairól olvasunk. E látomások között a négy vadállatról (7), a kosról és a kecskebakról (8), a hetven évhétről (9), a szellemi hatalmak harcáról (10), illetve e harc történeti folyamatáról (11) és végül, a választottak győzelméről (12). A jövő kérdése mindenkit foglal­koztat. Ha a jelenét nem Isten kezében látja, jövőjét kutatva könnyen az okkul­tizmus sátáni csapdájába esik az ember,. A Szentírásban található próféciák és a bibliai irodalom sajátos műfajának, az „apokaliptikának” helyes és hasznos értelmezéséhez elengedhetetlen feltétel az igére figyelő lélek állapota. A száraz tudálékoskodás, vagy a túlhajszolt szán­dékok a Bibliának ezeket a fontos részeit gyakran kiforgatták, és úgy a zsidóságon, mint a keresztyénségen belül bántó vitákat, sőt szektás elszigetelődéseket eredményeztek. A mára kijelölt igeszakasz megérté­séhez is azoknál a kulcs, akik együtt tartanak a 10. fejezet tanúsága szerint Isten előtt vajúdó és Őt kérdező prófé­tával. A jövő nagy harcait előrelátva Dánielnek ezek a kérdései: miért és meddig? A miértje nem számonkérés, hanem Isten céljainak a felismerésére irányul; nehogy gyümölcstelen legyen a választottak szenvedése. A meddig sem a menekülő ember Isten-sürgetése, hanem hitének repdeső várakozását tükrözi, amivel ő maga is Isten Országára készül. Hasonlóan a tanítványokhoz, akiknek válaszolva az Úr Jézus idézi is Dániel (Máté 24,15) ihletett szavait. Ahelyett, hogy a részletekbe bocsát­koznánk, netán azokon vitáznánk, néz­zük csak, mit láttatott meg Dániellel az Úr - amiben úgy a diszpenzációs írásma­gyarázat, mint a szövetségi teológia kö­vetői egyetértenek (a magyar baptista kö­zösségekben ez a két irányzat terjedt el). Az idők végén addig nem tapasztalt nagy nyomorúság lesz (Dán 12,1; Máté .-24,21), amit a választottakért megrövidít Isten (Máté 24,22). Bár az „évhét” fele szó szerint három és fél év, de szimboli­kusan ez a megrövidíttetést is jelentheti. Feltámadnak a hívők, de azok is, akik másokat gyötrő, istentagadó élettel szálltak a halálba. A megjutalmazás, de az elvettetés is örökké tart (Dán 12,2). Egyedül az Atya tudja, hogy mikor érkezik el ez a nap. Dániel csak abban lehet bizonyos, hogy amit látott, az mind beteljesedik - ezért a parancs, hogy „zárd be ezeket az igéket, és pecsételd le ezt a könyvet” (Dán 12,4). Nagyon sok a hasonlóság Dániel és János apostol látomásai között is, mint például a 10. versben említett fehér ru­hások, a látnok és kérdései, a „gyolcsru­hába öltözött férfi”, az okosok és a bűnö­sök szembeállítása, az élet könyve, stb. Dánielre figyelve értjük meg, hogy „aki­nek füle van (Jel 2,7) azért képes megér­teni az üzenetet, mert a „süketség” álla­potából megszabadította az Úr („a bűnö­sök közül senki sem érti meg” Dán 12,10). A jövőt nem elrémítésünkre, hanem javunkra láttatja meg velünk is az Ige. Az Úr Jézus népe nem a kikerülhetetlen karma vonzásában egzisztál, hanem bát­ran követi Megváltóját a jövőbe, aminek része lesz az is, hogy „elpihensz, de fölkelsz kijelölt sorsodra a végső napon”. Aranymondás: Dán 12:2 NJ

Next

/
Thumbnails
Contents