Evangéliumi Hírnök, 2003 (95. évfolyam, 1-11. szám)
2003-04-01 / 4. szám
2003. április 111 5. oldal EGY SZÍVVEL - LÉLEKKEL Kiss Zsófia és Macher János fiatalon elmenekült Magyarországról. Még mielőtt elhagyták szülőhazájukat örök hűséget ígértek egymásnak. Azzal a céllal indultak el, hogy külföldön teológiai kiképzést szereznek, aztán megesküsznek, majd kettesben - vagy később családostól - teljes szívvel az Urat szolgálják. Ügy is lett minden. S Isten gazdagon megáldotta illetve gyümölcsöztette munkájukat. Munkájuk hatására rengeteg ember fogadta el az Úr Jézust, nyert bűnbocsánatot és egy mennyei helyet; mások meg teljesen odaszánták magukat Istennek; s voltak, akik megújultak, felfrissültek, vagy észrevehetően növekedtek. Mindez azért történhetett, mert Zsófia és János egy szívvel - lélekkel, buzgón, és fáradhatatlanul fejlődtek, evangélizáltak, tanítottak, imádkoztak, pártfogolták hittestvéreiket, s mentették az elveszetteket. S a kulcs ebben a kifejezésben rejlik, hogy „egy szívvel - lélekkel tettek mindent.” Egyikük sem tekintett magáénak egyetlen munkaterületet sem. Mindent „együtt” tettek. Ez még beszédükből is kitűnt, mert úgy hivatkoztak egy-egy szolgálatukra, mint „ott evangélizáltunk,” „amott gyülekezetét alapítottunk,” „emitt ifjúsági összejöveteleket tartottunk,” stb. Semmit sem az egyik, vagy a másik végzett. Öröm volt velük társalogni és imádkozni. Idővel elérték a nyugdíjas kort s nyugalomba vonultak. De ebben az állapotban is tovább szolgálták szerető Urukat. Ekkor visszatértek Magyarországra, ahol Makón egy egész új munkát indítottak el. Munkájuk eredményeképpen az a közösség ma már templomépítéssel foglalkozik. Áldott Királyunk, lelkünk nagy Királya, Jöttödet néped ma is várva várja. ..... Jöjj hát hozzánk is nagy hatalommal, ' Terjeszd országod diadalommal! \V.V' t/agy Király jön, hozsánna, hozsánna! 'ük, kiáltsuk előtte, utána; tsük be útját mi is zöld ággal, nnepeljünk szent buzgósággal! őség legyen az Isten Fiának, is, békesség az égi királynak, Ög}' vele mi is, kiket megváltott, írhassuk egykor a mennyországot! Palóczi Horváth Ádám (A Hit Hangjai 55) Macher János lelkész nem régen hazatért Urához. Bár szívesen meggyógyult és szolgált volna tovább, mégis - Pál szavait idézve - azt mondta, hogy főként azért esedezik és arra vágyik, hogy “...nagy bátorsággal fog magasztaltatni Krisztus az én testemben, akár életem, akár halálom által.” (Filippi 1:20.) Majd még arról is gondoskodott, hogy temetésére - a családon kívül - senki se hozzon virágot; helyébe az arra szánt összeget adják oda a Makó-i gyülekezet templom-építési alapjára. Mindez szintén megtörtént. Azaz Isten neve valóban megdicsőült halálában, mint ahogy életében is. Azaz minden vágya teljesült. A Bibliában is olvasunk egy ilyen házaspárról. Aquilára és Priscillára gondolok. Krisztus-hivő zsidók voltak. S a zsidóüldözés miatt ide-oda költöztek. Nem voltak ugyan lelkészek. Ennek dacára teljes átadással s a Szent Lélek erejével és áldásával egy szívvel-lélekkel szolgálták Megváltójukat. Pál apostol először Korínthusban talált rájuk Nézzük meg, hogy milyen szolgálatokat végeztek: 1. Vendégszeretetet gyakoroltak. A Cselekedetek 18:1-4 verseiben arról értesülünk, hogy amikor Pál apostol Korinthusba érkezett “...csatlakozott hozzá- juk, és mivel ugyanaz volt a mestersége, náluk lakott, együtt is dolgozott velük; ezek ugyanis sátorkészítő mesterek voltak.” 2. Igeismerők és tanítok, vagy mondhatnánk, misszionárius képzők lettek. Ugyanis, amikor egy Apollós nevű ékesen szóló, lelkes igehirdető jelent meg városukban, akkor ők először szívélyesen meghallgatták. Aztán, amikor rájöttek, hogy az evangéliumot csak a János keresztségéig ismeri, akkor “... maguk mellé vették, és még alaposabban megmagyarázták neki az Isten útját.” S olyan jó munkát végeztek, hogy mire Apollós elment Akhájába már “... nagy segítségükre volt azoknak, akik a kegyelem által hívőkké lettek. Mert... a nyilvánoság előtt bizonyította az írások alapján, hogy Jézus a Krisztus.” (Csel 18:24-28.) 3. Otthonukat megnyitották a helyi gyülekezetek számára; vagyis a rendszeres gyülekezeti élet támogatói illetve elősegítői is voltak. Erről értesülünk a Róma 16:5 és 1 Kor 16:19-ben. 4. Önfeláldozóak voltak. Pál szerint “...életemért saját fejüket kockáztatták.” (Róma 16:4/b.) 5. Széleskörű leki-munkát végezve közismertekké és közkedveltekké is váltak. Ezért írhatta Pál a Róma 16:4/cben, hogy “...hálás” nekik “a pogányok valamennyi gyülekezete is.” (Nem csak egy gyülekezet!) 6. Békés és barátságos emberek is lehettek. Ennek köszönhető, hogy Pál aki -“lakva is megismerte őket” - később ismételten is megemlékezett róluk és küldte üdvözletét nekik. Nyilván szeretettel és áhitattal gondolt rájuk. “Köszöntsd Priszkát és Akvilát...” Továbbá “Köszöntsétek Priszkát és Akvilát, akik munkatársaim a Krisztus Jézusban...” - írta a 2Timóteus 4:19-ben s a Róma 16:3-ban. 7. Féltékenységmentes, Jézusért örömmel együttműködő lelkimunkások lehettek. Elsősorban egymással s aztán több lelki munkással is együttműködtek. Ezért nevezhette őket Pál munkatársainak. Sajnos Isten gyermekei között is előfordul néha, hogy egyéni dicsvágy miatt nem tudnak együttműködni. De Aquila és Priscilla nem ilyen volt. Isten nevének megdicsőítése volt a legfontosabb számukra; mint Pál számára is. S ennek érdekében boldogan és alázatosan együttműködtek mindazokkal, akik Urukat teljes szívből szolgálták. Azaz Jézus befogadása után teljesen odaszánták magukat és házaséletüket Istennek. Majd a Szent Lélek rájuk árasztott ajándékaival buzgón szolgálták Urukat, aki azután gazdagon megáldotta életüket. Csakúgy mint a fent említett Macher házaspárt. *** Kedves Olvasóink! Ha Jézusé már az életetek és házasságra készültök, vagy már megházasodtatok: Emlékezzetek arra, hogy Isten nem csak egyénenként szeretné használni életeteket, hanem közösen is. Ha teljesen odaszánjátok magatokat és házaséleteteket Őnéki, akkor ő megajándékoz benneteket, megnyitja a szolgálat kapuit előttetek és megáld titeket is. Ezt tette a Macher lelkészházaspár és a laikus Aquila és Priszcilla házaspár életében is, amikor vendégszerető, igeismerő és tanitó, otthonukat gyülekezeti összejövetelekre feláldozó, életüket is kockáztató, békés, barátságos és féltékenységmentes lelki munkássá és munkatárssá alakította őket. Lehettek hivatásos lelki munkások, vagy laikusok. Az Úr országában mindkét félére szükség van s ő mindkét féle házaspárt fel tudja használni. Ezt bizonyították a fenti példák. Ha emberfeletti boldogságra, elégedettségre, és céltudatra vágytok, akkor “Az Isten irgalmára kérlek ... titeket, testvéreim, hogy okos tiszteletként szánjátok oda testeteket élő és szent áldozatul, amely tetszik az Istennek...” (Róma 12:1.) Mire Ő megáld titeket is! Nincs annál szebb és boldogabb házasélet, mint amikor ketten egy szívvel - lélekkel szolgálják az Urat! Mátrainé, F. /.
