Evangéliumi Hírnök, 2003 (95. évfolyam, 1-11. szám)
2003-04-01 / 4. szám
4. oldal giuntfffirnSp 2003. április KONFLIKTUSHELYZETEK KEZELÉSE - 13) Sajnos mindnyájunk élettapasztalata a konfliktus. A konfliktusokat az érdekellentétek generálják. A modem magatartás-pszichológia a konfliktushelyzeteket három szinten vizsgálja. Az első szint, a látható felszín, ahol a konfliktusesemény zajlik. A második szint, az indítékok szintje, ahol az adott konfliktus hátterét, mozgató rugóit ismerhetjük fel. A harmadik szint, az ún. alapértékek szintje. Ezen a szinten azt vizsgáljuk meg, hogy a konfliktusban résztvevők élete milyen értékekre épül. Ha például egy hívő emberre gondolunk, azon a bizonyos harmadik szinten keresztyén alapértékeket találunk, úgymint: az Isten iránti engedelmesség, a család szeretete, a gyülekezet iránti szolgáló elkötelezettség, a lélekmentés, stb... Általában konfliktushelyzetben derül ki egy emberről, még inkább egy hívő emberről, hogy mennyire hű az alapértékekhez, amelyeket vall. Ha például azt vallom, hogy nekem fontos a családi harmónia, mégis egy feszült pillanatban durván lekiabálom a feleségemet és a gyermekeimet, egyszerűen arról van szó, hogy nem voltam hű ahhoz, amit vallók. Ezt nevezi a Szentírás képmutatásnak. Ez is egy konfliktushelyzet, amely belső meghasonláshoz vezet. Most pedig vizsgáljuk meg azt a konfliktust, amely Ábrahám és Lót között alakult ki. Az I Mózes 12:1 szerint az Úr Ábrahámot hívta ki Háránból apja halála után, és Ábrahám kapta ott Istentől az ígéreteket. Lót, az unokaöccse, úgy döntött, Ábrahámmal tart. Vándorlása során Isten megáldotta Ábrahámot nagy gazdagsággal. (Abban az időben a nagy vagyont a juhok és a tevék sokasága jelentette.) Ábrahám mellett Lót is meggazdagodott. Neki is lettek juhai és alkalmazottjai. A tulajdonképpeni konfliktus Ábrahám és Lót barompásztorai között keletkezett. Ezek az emberek egymással versengtek a jobb legelő területekért. A juhnyájak, illetve a vagyon további gyarapodása függött azon, hogy ki szerzi meg a gazdagabb pázsitokat. Mint ahogy az elején említettem, a konfliktus mindig érdekellentétből fakad. Ábrahám és Lót érdekei ütköztek. A történetből megtudjuk, hogyan kezelte és oldotta meg Ábrahám ezt a nehéz helyzetet. Nos, nemes egyszerűséggel átengedte Lótnák a választás jogát. Ezt mondta Ábrahám Lótnák: Ne legyen versengés közöttem és közötted, se az én pásztoraim között és a te pásztoraid között. Hiszen atyafiak vagyunk. Avagy nincsen-é előtted mind az egész föld? Válj el kérlek, tőlem; ha te balra tartasz én jobbra megyek; ha te jobbra mész, én balra térek. (8,9) Nézzük meg milyen alapértékek szerint viselkedett Ábrahám abban a feszült pillanatban. Ábrahámnak többet jelentett a békességes testvéri kapcsolat, mint az anyagi előnyök. Jog szerint őt illette volna az elsőbbség a választásban. Mégis lemond erről a jogáról a békesség, érdekében. Tanuljunk Ábrahámtól. Úgy a családi-, mint a gyülekezeti- és társadalmi életben részesítsük előnyben a békességteremtést, szemben önös érdekeinkkel és jogainkkal. Boldogok a békességre igyekezők, mert ők Isten fiainak mondatnak. (Máté 5:9) Ábrahámnak fontosabb volt a botránkozás elkerülése, mint saját érdekérvényesítése. A 7. versben ezt olvassuk: Versengés támada azAbrahám barompásztorai között, és a Lót barompásztorai között. És a Kananeusok és a Perizeus ok is ott laknak vala akkor azon a földön. A kananeusok és a penzeusok mindeddig azt láthatták, hogy Ábrahám időről időre összegyűjti a családját, az alkalmazottait és Lóttal az oldalán áldozatot mutat be az Úrnak. Milyen szép! Meghitt szeretetben és békességben istentiszteletet tart a két család. Az eddigi szép bizonyságtételt rombolta volna porig a kialakult feszültség, ha Ábrahám előtérbe helyezi a saját anyagi érdekeit. De ő nem ezt tette. Inkább kész volt elszenvedni a kárt, nehogy valamiképpen Isten neve és a hívők hírneve káromoltassék a pogányok között. Pál apostol is ezt kérdezi az egymással pereskedő korintusiaktól.: Miért nem tűritek el inkább a kárt? (1 Kor 6:7). Ahhoz, hogy egy konfliktus békességesen záruljon, valakinek mindig el kell tűrni a kárt, legyen az anyagi- vagy erkölcsi természetű. Nevezhetjük ezt a megbékélés árának is,. Ábrahám ezt az árat önként fizette meg. Ő mindent kiengedett a kezéből és lelkében talán azt mondogatta, amit majd később Izsáknak is mondott útban a Mória hegyére: Az Isten majd gondot visel. Lót körülnézett és a Jordán völgyét választotta, a gazdag vidéket. Ábrahámnak maradt a kopár sziklás terület. De miután Lót elment, Isten megszólította Ábrahámot, 14 és 15.vers. Emeld fel szemeidet és tekints északra, délre, keletre és nyugatra. Mert mind az egész földet amelyet látsz, neked adom és a te magodnak örökre. Még néhány tanulságot fogalmazzunk meg ebből a szép történetből. Egy szellemi törvényszerűség az, hogy megáldva kapom vissza Istentől, amit egyszer kiengedtem a kezemből az Úr kedvéért., Ha fontosabb az Isten országa és az Ő igazsága, minden más megadatik csodálatosan és isteni módon. Ábrahám ezt kipróbálta és működött. Ugyanakkor Lót, aki mindent meg akart szerezni magának, végül a puszta életét is alig menthette meg a haláltól. Lót életének az alapértéke a vagyonszerzés volt. Mellesleg ma is sokan ezt tartják a legfontosabbnak. Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, de lelkében kárt vall? (Márk 8:36). Végső soron egy konfliktushelyzet nem arról szól, hogy kinek van igaza. A hangsúly a résztvevők viselkedésén van. Mert bennünket arról ismer meg ez a világ, hogyha szeretjük egymást, ha egyek vagyunk, és ha békességben élünk egymással és minden emberrel. Isten azért engedi meg a konfliktusokat, mert ez által teszteli a hívők lelki érettségét. Ha az Úr Jézus Krisztusra tekintünk, amikor a kereszten rettenetes kínok között, szidalmaztatván, viszont nem szidalmazott és szenvedve nem fenyegetőzött, hanem hagyta az igazságosan ítélőre... (1 Péter 2:23), akkor azt kell megértenünk, hogy a konfliktushelyzetekben számunkra is egyedül ez lehet a viselkedési, norma. Én is ilyen alapértékek szerint akarok élni! Az Úr adjon erre erőt mindnyájunknak! Lukács János Elhangzott a Chicagói Magyar Baptista Gyülekezetben 2002. dec. 4-én. VIRAGVASARNAP A nagy Király jön, hozsánna, hozsánna! Zeng a kiáltás előtte, utána; Zöld ágakat szeldelnek útjára, Békességet hoz népe javára. Áldott, aki jött az Úrnak névé, Általa léptünk az Isten kedvét)t Békesség ott fenn a mennyor. Áldott az Isten a magasságban! O, lelki ország, Istennek o Mily édes ebben Jézus kir. Szelíd, szegény ez és alázott De nagyhatalmú és csodált Igaz ez és a bűntől szabadító, Poklot és halált egyaránt h ' Vas vessző vei bírja ellenségét, f \ \ De szelíden őrzi örökségét. f ÍMwivvh Ó, áldott Jézus, ki bírsz a világ f ' Jöjj mihozzánk is alázatossággí Tégy tulajdon népeddé ben Vezéreld jóra egész életunt =£>
