Evangéliumi Hírnök, 2003 (95. évfolyam, 1-11. szám)

2003-04-01 / 4. szám

2003. április

3. oldal

vAlóiun

Leállt a forgalom. Már tíz perce egy helyben rostokolunk. Előttem is, mögöttem is, és mindkét oldalamon, egyébként dolgukra siető emberek keresnek hasznos látnivalót a nagy veszteglésben.

Valami fényeset gördít elénk a szél. Mindenki lesi, mi lehet ez? Elkapja egy újabb fuvallat, és az én autóm felé pördíti. Hol nagyokat pattan, hol meg nehézkesen sodródik a betonon. Érdekesen ragyog, könnyű, és a formája diktálja az útját. Mi lehet ez? Ni csak, egy koronán szikrázik a napfény, aranyozott, játék koronán. Papírból készített koronán.

Látom, mások is csodálják; együtt lessük, amint újból meglöki a láthatatlan kéz, egy pillanatra eltünteti a szomszéd autó alatt, aztán egy másik alól elővarázsolja, és hirtelen úgy nekivágja az elválasztó betonfalnak, hogy oldalára esik, és egy darabig arra gurul, amerre mi is mennénk.

Keresem, hogy ki hagyhatta el? Talán a nagy melegben lehajtották az ablakot, és egy kisgyerek fejéről lopta le

IFJÚSÁGI CHICAGÓBAN

Május 23-25.

Új parancsolat (János 13:35)

Jelentkezés Gerstner Kornélnál, interneten keresztül a chicagói gyülekezet Web oldalán:

www.angelfire.com/il3/chicagoba ptist/ register.html

vagy telefonon Kulcsár Tihamérnál a (847)392-5653 és Cseh Istvánnál a (773)973-2939 számon.

***

NAPTÁR-CALENDAR

KÖZGYŰLÉS / CONVENTION

Szövetségi közgyűlésünket az idén a Rámái Táborban tartjuk meg. Időpont: Július 4-6.

96th CONVENTION - Rama, Ontario, Canada, July 4-6.

TÁBORI ELŐZETES

Tábornyitó Konferencia

június 28-29.

Gyermek és ifjúsági hét

június 30 - július 5.

Részletes programot a májusi számban közlünk.

a szél, akit koronával tartott a helyén okos anyukája.

Lehet, hogy színpadon király kicsi gazdája hagyta az autóban, tán tegnap, vagy már régen, és nem hiányzik többé senkinek. Nagy gonddal készítették, valaki büszkén viselte, biztosan filmre is vették a kis fenségest, akit néhány percig díszített, aztán elfelejtkeztek róla.

Remélem, nem dolga elől lépett meg, mert korona nélkül nincs király, és nagy baj lesz, ha az utolsó pillanatban derül ki a fényes hiány. Koronát nem lehet percek alatt összedobni, főleg nem ilyen gondosan készítettet, mint ez az útszéli.

Az sem lehetetlen, hogy nekünk készült. Nem viselték, és nem hiányzik majd senkinek, mert az volt a dolga, hogy közénk guruljon hasznosat mondani. Lehet, hogy a Szél rendelte hozzánk, hogy elgondolkozzunk, mielőtt tovább hajtanánk. Nem lehetetlen, sőt valószinű, hogy valahol ott messze előttünk, másról és más eszközökkel tanít ugyanaz a Rendező. Egyikünk sem akart ezen az Előadáson megjelenni, de mindnyájunkat olyan helyzetben talált, ahol szinte lehetetlen másra figyelni.

Egy hete történt velem ez a koronás eset. Nem tudom elfelejteni. Ma is jártam arra, kerestem, de - természetesen - már nem találni. Miért is lenne ott, egy korona az úton?

Értik, hogy mi történt velem? Másoknak is mond valamit ez a korona-eset? Hiányzik esetleg valakinek a koronája? Mit gondolnak, valóban csak egy papírkorona volt az, és nem valami sokkal értékesebb?

Novak József

NINCS A HELYÉN

“Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon; olyan vagyok, mint a magányos madár a háztetőn. ” (Zsolt 102:7-8)

A nyomorultnak imádsága - ezt olvashatjuk a zsoltár első sorában. És ha van nyomorúság, amit egy ember átélhet, ebben a zsoltárban szinte mind benne van. Néha azt gondoljuk - talán még mondjuk is -, hogy a hívő ember nem lehet szomorú, nála mindennek rendben kell lennie, minden időben, hiszen különösebb baj nem is érheti. De én azt hiszem, ez nem igei. (Lásd pl. Mt 26:37). E zsoltárban egy hívő ember hallatlanul nyomorultul érzi magát - pedig Isten gyermeke, aki zsoltárt is írt, sőt imádkozik.

Az idézett igében három madár van: a pelikán, a bagoly és a magányos madár -,

de egyik sincs a helyén! Mélyebb jelentésük van ezeknek, mint ahogy ezt az első olvasásra gondolnánk. Hasonlatra várnánk, de ez több, mint hasonlat.

A pelikán nem pusztai madár. A vizek partján él, és hallal táplálkozik. Ha a pelikán most a pusztában van, az neki a halál. Nincs a helyén! A bagoly nem a romokon él - ott nincs biztonsádban -, hanem a sziklarepedésekben; vagy a faodvak az otthona. Tehát a bagoly nincs otthon a romokon, nincs igazán a helyén. A magányos madár a háztetőn - ennél szomorúbb képet még elképzelni sem lehet. Szinte olyan ez, mint amit Arany János A rab gólya című versében ír. “Árva gólya áll magában /Egy teleknek a lábjában, / Felrepülne, messze szállna, /Messze messze, / Tengerekre, / Csakhogy el van metszve szárnya. ”

Három madár, és lehet három szimbólum is. Mind a három arról ad bizonyságot: nincs a helyén! Nincs fészke, ezért halálra van Ítélve. Elrepülne, de elsodorta a vihar, bárcsak tudna repülni! De magában gubbaszt a háztetőn, a romokon és csak bolyong. A pelikán pedig a pusztában éhhalálra van ítélve. Tehát egyik sem találja a helyét.

És ebben máris mai a zsoltár, vagyis ennek mondanivalója. Ember, aki nem találja a helyét, és így tulajdonképpen elveszett emher. Olyan, mint a juhocska; elveszett, keresi a pásztor, de nincs a helyén. Sokszor nem tudjuk, miért kesergünk, ide-oda kapkodunk, keressük a helyünket, de nem találjuk. Segítőre van szükség, aki visszavezet a jó útra, vagy pedig bekötözi a sebeket.

Van azért egy örömhír is a szomorú zsoltárban. Minden bizonnyal, ha most Isten szent házában vagy, akkor a helyeden vagy. Itt van ami igazi fészkünk, a valódi otthonunk. Én fel nem cserélném egyetlen hatalmas dómért, vagy egy sok tomyú templomért sem. Isten megajándékozott téged is, engem is egy meleg fészekkel. Nemcsak azért meleg, mert jó a fűtésünk, hanem azért, mert akik melletted ülnek, vagy előtted, vagy a hátad mögött, azok melegszívű testvérek. Ők azok, akik megkérdezik tőled szeretettel, hol voltál a múltkor, üres volt a helyed, és ezért hiányzott is a te melegséged. Látod, nem vagy magányos ember, nem vagy egyedül, nem vagy elveszett.

De az is örömhír, hogyha mindennek vége és az életben minden elhagyna, nyomorúságba jutok, napjaim elszállnak, de te Uram örökké megmaradsz!

Szeressük, becsüljük Isten szent házát, azokat, akik velünk együtt ott vannak, és valljuk boldog hittel: “Itt jó nékem, az Úr szent házában... / Itt a helyem, Uram, itt maradok. ”

Dr. Viczián János