Evangéliumi Hírnök, 2003 (95. évfolyam, 1-11. szám)
2003-03-01 / 3. szám
rnö 6. oldal 2003. március lelkimunkás az erdélyi magyar baptista gyülekezeteket képviselte. Mindezek mellett rendkívüli élményként őrizzük emlékezetünkben a Magyarországi Baptista Egyház Központi Énekkarának a múlt nyáron Amerikában tett kőrútjának emlékét. Ilyen még a mi közös történelmünk során nem fordult elő. Az, hogy egy 50 fős szolgáló csoport az Óhazából meghívást kapjon, zökkenőmentesen kiutazzon, ott minden szükségéről gondoskodjanak, szinte a tenyerén hordozzák őket. Testvéreim, ez minden elképzelést felülmúlt. Azt a szeretetet, ahogyan ti ezt a szolgáló csoportot fogadtátok, hallgattátok, segítettétek, anyagilag támogattátok, az minden reményünket meghaladta. Nagy hála van szívünkben Istenünk iránt, aki ezt megengedte és végbevitte. De nektek is teljes szívünkből újból megköszönjük, - a gyülekezetek lelkipásztorainak és tagjainak, a szövetség vezetőinek és minden áldozatot vállaló testvérnek. Ez nagyon szép volt! Valószínű, hogy az ilyen típusú találkozókat is folytatni kellene, de most már úgy, hogy ti j öttök Magyarországra... Isten áldjon meg mindezekért benneteket. Köszönöm a válaszokat, beszámolót. Szeretettel gondolunk szükebb családodra - feleségedre, gyermekeidre - és a magyarországi baptisták nagyobb családjára is. Kicsit többet látunk így életetekből. Itt ragadom meg az alkalmat arra, hogy megköszönjem imádságaitokat, amit itthoni szolgálatunkért, a magyarországi misszió felvirágzásáért mondotok. Nem volt könnyű a mögöttünk hagyott időszak. Lelkünk ellensége mindent elkövet annak érdekében, hogy megakadályozza és hátráltassa a lélekmentő munkát. De hát ebben nincs semmi meglepő. Krisztus óta, az apostolok során át, az evangélium győzelméért szenvedők, sőt mártíromságot is vállaló hitelődeink élete sem volt különb. Alaptalan támadások, hazugságok, testi vagy lelki megpróbáltatások sem tudták eltántorítani őket a tiszta evangélium képviseletétől. Futásukat elvégezték, a hitet megtartották és meg voltak győződve arról, hogy eltétetett nékik az élet koronája. Ebben a meggyőződésben kell ma is küzdenünk. Ezért kérlek tehát benneteket, hogy továbbra is imádkozzatok értünk, most különösen feleségemért, akit az elmúlt évek próbái testileg is meggyengítettek. Míg rendületlenül hisszük, hogy Isten meggyógyíthatja őt, addig vigasztal az ige minden időkre vonatkozó bátorítása: “Elég néked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el... ” (2. Kor. 12:9) Szeretettel gondolunk mi is az Amerikában élő magyar testvéreinkre. Isten áldását kívánjuk az Evangéliumi Hírnök szolgálatára, szerkesztőjére, Herjeczki Géza testvérre és a lap kedves olvasóira. Tűz. Tűz? Tűz!!! Megrázó riport a Torontói Talán méternyi lehet a távolság köztem és a tűz között. Nézem és csodálom a lángok szépségét és sokszínűségét. A mellettem levő fiataloknak is felhívom a figyelmét erre az apró csodára, és most már együtt nézzük a lángokat és élvezzük a meleget, ami a kandallóból árad felénk. Éjszaka van, csupán néhány óra telt el még azóta, hogy megérkeztünk erre a csodálatos helyre, ahová évek óta feljárunk telente kirándulni. Ideális a csoport, 12-en vagyunk, éppen annyian, mint egykor a tanítványok. Jó a légkör is, hiszen szeretjük az Urat és szeretjük egymást is. Örömmel gondolunk az előttünk levő napokra, és ott a reménység bennünk, hogy majd lelkileg és testileg felfrissülve térünk haza a gyülekezetbe és otthonainkba. Késő éjjel van, mire elhalkul a beszélgetés, és a fiatalok az álmok mezején haladnak tovább. Reggel frissensült croasant illatára ébred a csapat az asztal terítve vár. ifjúság téli kirándulásáról Miközben a reggelit fogyasszuk a napi programot tekintjük át. Mielőtt bármi mást tennénk kezdetét veszi a csendességünk. Éneklés, imádság és néhány bevezető gondolat után a fiatalok egy - egy igeszakaszt olvasnak el és kiegészítik saját gondolataikkal. Érdekes beszélgetések alakulnak ki, igen aktívak a fiatalok! Szól az ének: "Az Úr gondol ránk..." , majd újabb igék kerülnek elő. Aztán hirtelen egy füstcsík jelenik meg a helyiségben, ami a plafonról ereszkedik lefelé. Majd egyre több helyről és egyre több füst árasztja el a helyiséget. Miközben a fiatalok egyrésze szalad, hogy kabátot vegyen, addig néhányan a tűz és füst okát keressük. Az események kergetik egymást, mintha egy film peregne amiben mi vagyunk a főszereplők. Érkeznek a tűzoltók, rohanó emberek mindenhol és egyre több füst és láng. A ház tóparti részéhez szaladok, éppen akkor mászik ki négykézláb két tűzoltó A fiatalok a leégett ház előtt - a tűzoltókkal együtt. A társalgó szobából az elszenesedett falak és a jégcsapokon keresztül az eget láthattuk. maszkkal az arcán. A másik ajtóhoz futok ott áll Dávid és John, kevés a szó köztünk de tudjuk, hogy valamit még tennünk kell. Berohanunk a házba hogyha lehet még néhány dolgot kihozzunk és ellenőrizzük, hogy nem maradt bent senki. Ők az egyik szobába futnak nekem a ház másik oldalába kell eljutnom. Még utánuk kiáltok: "Ha nem jövök ki gyertek be értem!" Hirtelen mozdulattal leveszem a sapkám és a konyhai
