Evangéliumi Hírnök, 2003 (95. évfolyam, 1-11. szám)
2003-02-01 / 2. szám
4. oldal >ai líí5ntKlm8i 2003. február AZ ÖRÖMMEL ELVISELT SZENVEDÉS SZOLGÁLATA folytatás az 1. oldalról indította tanítványait a Mester. Tanítvánnyá „tenni”, tökéletessé „lenni” úgy lehet, ha „bt hirdetjük, miközben minden embert teljes bölcsességgel intünk és tanítunk”. Mint szülő a gyermekét, úgy nevelte az evangélium ismeretére testvéreit az apostol. A 26-27. versekben a rábízott üzenettel kapcsolatban pontosít. Kétszer is „titok”-nak mondja Isten igéjéből az „Immánuel” jelentőségét. A jelentését ismerjük: „velünk az Isten”. A jelentősége ennek a kijelentésnek Pál szolgálatában, és így az újszövetségi korban az lett, hogy „Krisztus közöttetek van ”, mármint a „pogány népek között”. „Ennek szolgájává lettem a szerint a megbízatás szerint, amelyet Isten nekem a ti javatokra adott...”. Más szóval, Pál sáfárságára lett bízva az „Immánuel” meghirdetése a pogányok között. És valóban, a tanítványok többsége a zsidóság körében munkálkodott, míg Pál mindig újabb, pogány területekre és népek közé vitte az evangéliumot. Most elérkeztünk a 24. vershez. A „tiértetek” alatt tehát a pogányság értendő, akikhez szenvedések árán is, de örömmel ment, hogy feltárja előttük „az Isten igéjét, mégpedig azt a titkot...” (25.v.). Nyílván való, hogy ha a megbízatásnak nem tett volna eleget, vagy nem engedelmesen, a Krisztus ereje által végezte volna azt, akkor a „titok” feltáratlan maradt volna azok előtt, akik javára Isten olyan csodálatosan felhasználta az apostolt. Krisztus gyötrelmeinek az okát, a váltságmű hírét, jelentőségét és gyümölcseit tárta fel szolgálatában előttük, mégpedig szenvedéseket is vállalva. Lehetetlen olyan szépen elmondani ezt magyarul is, mint ahogy Joszif Tzon testvér angolul megfogalmazta: „Christ’s cross was for propitiation; our is for propagation”. A Krisztus áldozata a Helyettesítő áldozata, a miénk a hirdetőké. A Kereszten történtek hiteles elmondása áldozattal jár. A Filippiekhez írt levél 2. fejezetében olvasunk Epafroditoszról, a gyülekezet vezetőjéről, akivel elküldték a Pálnak gyűjtött szeretetadományokat. Útközben megbetegedett, majdnem meghalt. „A Krisztus ügyéért került közel a halálhoz, amikor életét kockáztatta azért, hogy helyettetek szolgáljon nálam”. *2 A filippiek ajándéka (ádozata) Epafroditosz áldozatával jutott el Pálhoz, mint ahogy a Krisztus áldozata is Páléval a pogányokhoz. Márk evangéliuma 8. fejezetben olvassuk az Úr Jézus szolgálatáról, amikor „tanítani kezdte őket (a tanítványokat) arra, hogy az Emberfiának sokat kell szenvednie. ..”(31 .v.). Vajon véletlen az, hogy a Szenvedő Emberfiát követni kereszthordozást is jelent? „Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét és kövessen engem. Mert aki meg akarja menteni az életét, az elveszti, aki pedig elveszti az életét énértem és az evangéliumért, megmenti azt” (34-35). A mi kereszthordozásunk nem érdemszerző áldozat. A szolgálatnak viszont gyakran kísérője a szenvedés. „Ha gyűlöl titeket a világ, tudjátok meg, hogy engem előbb gyűlölt”. *3 „A szolga nem nagyobb az uránál, sem a küldött nem nagyobb annál, aki elküldötte*4 A Krisztusért vállalt szenvedés bizonyító erővel hat a hírt értetlenkedve, vagy éppen ellenséges indulattal fogadókra. Az őskeresztyén gyülekezet mártírjai ezért tekintették szolgálatuk megkoronázásának a halált. Két történettel hadd illusztráljam ezt. Amikor először gyülekeztek Amszterdamba az utazó evangélisták Billy Graham testvér hívására, mindenkinek feltűnt egy afrikai népviseletbe öltözött atyafi, József testvér, a masai törzsből. Elmondta, hogy utazás közben találkozott az első keresztyénnel, aki tanúságot tett neki Jézus Krisztusról. Olyan világos és szívébe markoló volt az, amit hallott, hogy ott, azonnal bűnbánatra jutott, és megtért. A Szentlélek újjáteremtő ereje, öröme és békéje átjárta, és hamarosan ő maga is lelkesen hirdette az evangéliumot. Alig várta, hogy a falujába visszatérve, saját népével is megossza az örömét. Hazaérve, ajtóról ajtóra járt, és boldogan újságolta, hogy kitől kapott és hogyan új életet. Nem tudta megérteni, hogy mi történik körülötte. Az embereket nem érdekelte, sőt hamarosan ingerelte az igyekezete. Kérték, figyelmeztették, majd megfenyegették: hagyja már békén őket. Egy nap a férfiak rárontottak, megkötözték, és a nőkkel verették véresre. Azért a nőkkel, mert úgy még megalázóbb. Vastag, szigetelt elektromos kábeleket adtak nekik, azzal verjék a hátát, míg a bőre ki nem hasad, mert masai harcos létére ilyen bolondságokat híresztel. Eszméletlen állapotában kivitték az erdőbe, és ott hagyták. Amikor magához tért, kúszva-kapaszkodva ért el a forráshoz. Az emberek nem akartak hinni a szemüknek, amikor véresre verve, alig vonszolva magát, ismét a faluban látták. Most még nagyobb haraggal estek neki. O harmadjára is visszament. Már maguktól rohantak rá az asszonyok. Szóhoz sem jutott, verték, ahol csak érték. Úgy érezte, hogy ezt már nem éli túl. Ahogy záporoztak rá az ütések, minden erejét összeszedve mondta nekik, hogy ő szerétéiből jött vissza, mert az Úr Jézus vele olyan jót tett... Arra ébredt, hogy nem az erdőben, hanem lakásban van, és nők serénykednek körülötte. Akik már háromszor elverték, most gondozták. Kiderült, hogy amit az ütéseik alatt mondott, azt mind, kivétel nélkül megértették, és bár ő eszméletét vesztette, az asszonyok leálltak, sőt sírva köré rogytak, és most azt várják, de a férfiak is az ajtó előtt(!), hogy beszéljen arról, akiért ennyi szenvedést vállal. Az egész falu megtért. *5 Egy indiai evangélista mezítláb rótta a kilométereket, egyik faluból a másikba. Bár a hinduk általában nem ellenségesek más vallások iránt - sajnos, elég könnyen beillesztik sok istenük közé akárki másét is - az egyik faluban különös ellenállást tapasztalt. Elérkezett az este, másnap szeretett volna tovább próbálkozni, hát kiment a falu szélére, és lefeküdt a fűre. Reggel arra ébred, hogy egy csoport férfi áll körülötte. A faluból jöttek ki, és kérik, hogy fáradjon vissza és beszéljen nekik Jézusról. Honnan a hirtelen változás? Később elmondták, hogy az egyik gyerek odasettenkedett, amíg ő aludt, és észrevette, milyen hólyagos, véres és sebes a talpa a sok gyaloglástól. Elmondta a felnőtteknek is, amit látott. „Aki véresre járja a lábát értünk, azt kötelességünk meghallgatni” - határozták el a falu vezetői. „Most örülök a tiértetek elviselt szenvedéseimnek, és testem elszenvedi mindazt, ami a Krisztus gyötrelmeiből még hátravan, az ő testéért, amely az egyház. ” Novák József * 1. ApCsel 1:8; 2. Fii 2:30; 3. Jn 15:18; 4. Jn 13:15; 5. Michael Card, "Wounded in the House of Friends, ’’Virtue, March/April, 1991, 28-29,69. o.
