Evangéliumi Hírnök, 2003 (95. évfolyam, 1-11. szám)
2003-02-01 / 2. szám
Imi 2003. február 5. oldal “Mindannyian meg akarjuk ismerni Krisztust... de nem sokan kívánunk részt vállalni szenvedéseiből.” JONI EARECKSON TADA Kérdésekre válaszolva Joni elmondja, hogy rokkantsága nem gyengítette, hanem inkább elmélyítette Istennel és az emberekkel való kapcsolatát. Kérdés: Mit tanultál meg Isten természetéről a tapasztalataid által? Felelet: Amikor szenvedünk, nehézségeken, vagy nyomorúságokon megyünk keresztül, gondolatainkban lehet, hogy megkérdőjelezzük Isten jóságát. De az a tény, hogy Isten nem kerüli el a szenvedést, nagyon csodálatos nekem. Az élet Istene legyőzte a halált az által, hogy elfogadta azt. Jézus lerombolta a bűn erejét a kereszthalál elfogadása által. Ő nem magyarázza körül sok szép szóval a szenvedéseinket. Ő a testté lett ige - sérült, véres, ütött, megsebzett, megköpdösött, megvetett. A szívem ugyan fáj a szenvedéseim miatt, de vigasztal a tudat, hogy Jézus is borzalmasan megsebesült a kereszten. Tolókocsiban telik az életem. Számomra nagyon sokat jelent, hogy Isten miattam bántalmaztatott - ez teszi számomra igazán kedvessé és értékessé a Megváltót. A kereszt Isten ereje. Mik azok a dolgok, amik kitartóvá tettek a nehézségek idején? A vízbeugrásos balesetem után - ami megbénított 17 éves koromban - depreszszióba estem. A depressziómból gyógyulóban az egyik kedvenc igeversem a Filippi 3:10 volt: “Hogy megismerjem Ót és az Ó feltámadásának erejét, és az Ó szenvedéseiben való részesülésemet, hasonlóvá lévén az Ó halálához." Nem hiszem, hogy valóban értettem ennek a jelentését a balesetem megtörténtéig. Úgy gondolom, hogy mindannyian meg akarjuk ismerni Krisztust, mind; annyian meg akarjuk ismerni az Ő feltámadásának erejét. De közülünk * * Forrás: DECISION, 11/2002. Page 24ff. A Conversation with Joni Eareckson Tada; interviewed by Jim Dailey nem sokan kívánnak részt vállalni az Ő szenvedéseiből és senki sem akar hozzá hasonló lenni a halálában. Pedig így leszünk hasonlóvá hozzá - a halála által. Amikor felvesszük a keresztünket, hasonlóvá válunk hozzá, meghalunk a bűn számára, amiért Ő már meghalt. A szenvedés segít megérteni ezt az összefüggést. A szenvedésben az aggodalmaskodásnak is meghalunk. Meghalunk a félelem számára. Megszűnünk elégedetlenkedni a keresztünk súlya miatt. Nem gondoljuk többé, hogy Jézus nem törődik velünk, vagy másoknak sokkal kellemesebb életet adott, mint nekünk. Amikor meghalunk e gondolatok számára, akkor hasonlóvá leszünk Őhozzá - az általa adott új életben. 35 éve vagy tolókocsiban. Hogy kezeled azokat a problémáidat, amik a legjobb igyekezeted ellenére is mindennapi erőpróbát jelentenek? Néha, amikor felébredek, azt gondolom: “Én már nem tudom ezt csinálni - olyan nehéz!” De akkor újra eszembe jut: “boldogok a lelki szegények: mert övék a mennyek országa. ”ó) Boldogok, akik tudják, hogy saját erővel nem bírják, mert övék a mennyeknek országa, övék az Isten kegyelme. Isten ellene áll az elbizakodottaknak, de kegyelmet ád azoknak, akiknek igen nagy szükségük van őrá. Márk evangéliumának első részében olvasunk arról, hogyan válaszol Jézus a gyógyítást követelő tömeg igényére. Az egyik nap Jézus gyógyított Kapernaumban. A következő nap, kora reggel félrevonult imádkozni. Simon és társai keresték őt és amikor megtalálták, a Biblia azt mondja: “felkiáltottak: mindenki téged keres.” Jézus igy válaszolt: “menjünk a közelvaló városokba, hogy ott is prédikáljak, mert azért jöttem.” (Mk 1:36-37) Úgy gondolom, hogy azok, akik időt töltenek a Megváltóval, felismerik, hogy az Ő szíve vágya annak az üzenetnek az átadása, hogy a bűn megöl, a pokol valóság, Isten kegyelmes és meg akar változtatni téged. Amikor (a szentírásban) az emberek ezt nem vették észre, amikor csak azért jöttek hozzá, hogy a fájdalmaiktól, problémáiktól megszabaduljanak, éppen a lényeget nem értették meg: Isten megváltó munkáját. Naponta el kell fogadnod mások segítségét. Legtöbben közülünk önellátók akarunk lenni. Hogy lehetünk képesek arra, hogy szívesen fogadjuk mások segítségét a gyakorlati életben, amikor inkább “magunk csinálnánk ”? Nehéz dolog ez, mert független, önállósághoz szokott személy vagyok. Ilyen a természetem. S hogy más mossa a hajam, a fogam, hogy más mosdat és öltöztet, vágja fel az ételemet, tesz az ágyba, akasztja fel a ruhámat, hogy más mos rám és hajtja össze a törülközőimet -, ezt néha nehéz elfogadnom. De ilyenkor arra gondolok, amit Pál apostol írt a küzdelmeiről a Korintusiaknak: Ezek azért történtek, “hogy ne bizakodnánk mi magunkban, hanem Istenben, aki feltámasztja a holtakat. ’’ ól Ezek a dolgok azért történnek velünk, hogy ne a magunk erejében bízzunk, hanem Istenben, aki gondoskodik egy férjről, feleségről, szomszédról, barátról, rokonról, ápolónőről, vagy valaki másról, aki segiteni tud. Emlékeznem kell arra, hogy a mi nehézségeink lehetőséget adnak más embereknek a szolgálatra. Az a személy, aki egy pohár vizet ad nekem, vagy felöltöztet engem reggel, megérti, hogy mit gondolt Jézus, amikor azt mondta: “Az Embernek fia nem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem, hogy ö szolgáljon. ” ól JONI bizonyságot tesz a BUDAPEST ‘89 evangélizáción a Népstadionban Hogyan segít neked a menny reménysége abban, hogy a csapásokat helyes perspektívában lásd? Amikor a mennyben leszek és visszatekintek az életemre, mit fogok látni? Látni fogom, hogy a szenvedés hogyan erősítette meg a hitemet, hogy építette a jellememet, hogy fordította helyes irányba a gondolataimat és értékrendemet, hogy érzékenyebbé tette mások iránt? Néha olyan én-központúak tudunk lenni a szenvedéseinket illetően. Boldog leszek valaha? Meg fogom-e érteni valamikor, amit Isten cselekszik velem? Fájdalommentes leszek-e valamikor? A szenvedés célja, hogy Istenközpontúvá váljunk. Isten néha nagyon magasra helyezi a problémáinkat, hogy azok a mennyre irányítsák a gondolatainkat, !
