Evangéliumi Hírnök, 2003 (95. évfolyam, 1-11. szám)

2003-01-01 / 1. szám

H

Rev. Dr. VITÉZ FERENC

493 AMBOY AVE.

PERTH AMBOY, NJ 08861

(USPS 716-300)

PERIODICAL

POSTAGE

PAID

POSTMASTER:

Send Form 3579 to Gospel Messenger, Subscription Manager, 12409 DEVOE ST, SOUTHGATE, MI 48195

2003. február 9.

BARNABÁS

ApCsel 4:32-37; 9:26-27; 11:22-30

1. Barnabás, a hívó' ifjú

Ciprusi származású, lévita, görög kultúrán nevelkedett. Korábbi neve József volt, az apostolok nevezték el Barnabásnak, mert számukra ő volt a “Vigasztalás fia.” (Mennyivel mást fejez ki ez a név, mint a “Mennydörgés fia!”) Már fiatalon is kiemelkedő tagja volt az első gyülekezetnek, vagyonát is közre adta. Szentlélekkel és hittel teljes férfiú volt (11:24).

2. A Saulból lett Pál pártfogója (9:26-27)

István vértanúsága után érthető volt a kétely és félelem, a közösség nem akarta befogadni Pált, volt társai pedig életére törtek. Ebben a nehéz időben állt ki mellette Barnabás, mint igaz barát _ és testvér. Meggyőzte az apostolokat. így aztán Barnabás kulcsszereplő lett a keresztyénség történetében. Ó volt az eszköz, aki által Isten a missziónak ajándékozta Pál apostolt. Ettől kezdve rohamosan terjedt az evangélium.

3. Barnabás, Pál munkatársa (11: 22-26)

Az üldözés által szétszórt keresztyének eljutottak Antiókiáig. A vegyes lakosságú városban nemcsak a zsidónak, hanem a görögnek is hirdettetett az evangélium. Ebben kiváló eszköz volt a ciprusi Barnabás. Később Pál is odahívta Tárzusból, hogy munkatársa legyen. A híveket itt nevezték először keresztyéneknek.

4. A szegények támogatój a (11:27-30)

A mai napig is példamutató cselekedet a hívek összefogása az éhező testvérek megsegítésére. (Mint ma az imaházépítéseknél.) Mindez Pál és Barnabás vezetésével történt. Ok ketten még sokáig együtt járták a misszió útjait, s intézték a gyülekezetek sorsát. Az ApCsel 14-ben említésre méltó az az alázat, amivel elhárították a tömeg istenitésig fokozódó ünneplését. Végül Barnabás volt az, aki a súlyosan sebesült, megkövezett Pált elvitte Derbébe. A második misszió út előtt váltak el egymástól, Barnabás Márkot vette maga mellé, Pál pedig Sílást.

Aranymondás: ApCsel 11:23-24

2003. február 16.

PRISCILLA ÉS AKVILA

ApCsel 18:1-4; 18-19; 24-26; Rm 16:3-5a

“Ha valaki egy mérföldre hív el... ” A megtért római zsidó házaspár jól ismerte a második mérföld titkát, sőt, a sokadikét is. Hosszú utat jártak meg az Úr szolgálatában. Feladatuk az úgynevezett “háttérszolgálat” volt, amelyre a misszióban mindig szükség van. Vándorlásuk okát igénk 2-3. versében találhatjuk meg. Útjuk Rómából Korintusba, majd Efézusba vezetett, végül vissza Rómába.

1. Korintus

Athénhez hasonlóan telve volt bálványokkal. Főistenük Afrodité volt, az ő tisztelete címén virágzott az erkölcstelenség. Nagy szükség volt a Pál által hirdetett evangélium tiszta fényére. Itt lettek munkatársai Priscilla és Akvila, fizikailag és lelkileg is. Otthont is náluk talált. A másfél évi kitartó szolgálat, - a kezdeti eredménytelenség után - meghozta gyümölcsét. Beteljesedett Isten kijelentése, hogy “Néki sok népe van abban a városban. ” Másfél év után

Efézusba mentek az apostollal. Ez Diána városa volt, ahol életveszélybe jutottak az ötvösök lázadása, majd Skéváh fiainak támadása miatt. Isten Lelke azonban itt is diadalmasan munkálkodott. A házaspár fájdalmas búcsút vett a Jeruzsálembe tartó apostoltól, s ezután Apollóssal társultak. Apollós a Szentírás tudósa volt, de nem jártas a legutóbb történt dolgokban, az apostolok tanításában, s csak a János keresztségét ismeri. Priscilla és Akvila bizonyságtétele felvilágosította. Szolgálatuk eredményes volt. Apollós alázatát mutatja, hogy vállalta a más után való “öntözés” szolgálatát.

3. Visszatértek Rómába.

Valószínűleg Klaudius halála után, Kr.u. 54-ben. A római hívek az ő házuknál jöttek össze. Itt is hűségesen szolgáltak. Pál apostol levelei végén külön köszönti őket. (Nevüket három helyen említi az ApCsel, Pál levelei szintén háromszor.) A szívbéli szeretettel írt köszöntések sorában legszebb a Róma 16:3-4. verse.

E házaspár misszionáriusi lelkületű volt, a külmisszióban szolgáltak. Nem keseregtek az otthonból való elűzetésükön, de mindenütt megtalálták helyüket a szolgálatban, és áldására voltak kömyezetüknek. Bárhová kerüljünk is a világban, Isten feladatot bíz ránk. Kövessük engedelmesen!

Aranymondás: Róma 16:3-4

***

2003. február 23.

TIMÓTHEUS

Alapige több helyről

Az idősebb korosztály véleménye a “mai fiatalok”-ról mindig ugyanaz volt. Isten azonban mindid talált olyan fiatalokat, akik átvették a stafétabotot, folytatták a munkát. így tudtak a gyülekezetek fennmaradni és növekedni. Ezek közt is kiemelkedő példakép az ifjú Timótheus.

Nevének jelentése: Istent félő, tisztelő. Hazája: Listra, vagy Derbe, Galácia déli része, a mai Törökország területe.

Bemutatása: ApCsel 16:1-5

Az apostol első látásra felismeri benne az alkalmas lelkületet, s az atyafiak részéről is jó bizonyságot nyer.

Pál elhívja a missziómunkára

Miután lerendezte a fizikai feltételeket, kirendelése valószínűleg imádsággal és kézrátétellel történt, amint egy későbbi helyen megemlékezik erről. Az apostol Timótheust lelki gyermekeként vezeti be a szolgálatba. A munka gyümölcse hamarosan megmutatkozik.

Hűséges a szolgálatban (lKor 4: 14-17)

Pál minden új megtértet gyermekeként, szeretettel gondozott, bár sokféle pogány szokással, tévelygéssel kellett megküzdenie. De mindezt felülmúlja ifjú munkatársa iránt való szeretete. Timótheus töretlen hűsége, ragaszkodása érték és vigasztalás volt számára.

Filippi 2:19-22

Az örömről szóló levélben úgy ajánlja őt, mint aki szívén viseli lelki atyja és a gyülekezetek sorsát. Ezekről jó híreket visz, amik felvidítják az apostol szívét. “Senkim sincs hozzá hasonló indulatú, ” “együtt szolgál velem, mint atyával a gyermek. " A végső elváláskor hullatott könnyek is ennek bizonyságai. A Timótheushoz írt levelek valóban atyai hangvételűek, telve bölcs tanácsokkal, később pedig a kész igehirdetőhöz szóló komoly intésekkel, amelyeket megszívlelhet a késői kor minden lelki szolgálattevője. A levelek minden része értékes és evangélizáló tanításra alkalmas.

Timótheus hitének alapja (2Tim 1:3-7)

Karaktere gyermekkorától kezdve formálódott. Szívhezszóló tanulság: milyen sokat jelenthet egy hívő édesapa, nagymama! A kiválasztás az Úr részéről megtörtént, az apostol kézrátétele által pedig elnyerte a Lélek ajándékát. Timótheus nemcsak a hűséges szolgálatban, de életében is megvalósitotta: “Légy példa a hívőknek!" Adjon az Úr ma is ilyen lelki vezetőket nekünk!

Aranymondás: !Kor4:17 G.O.

12. oldal 2003. január