Evangéliumi Hírnök, 2003 (95. évfolyam, 1-11. szám)
2003-01-01 / 1. szám
2003. január inti 11. oldal vet, akkor fenyítéket arat, mígnem felismeri, belátja, megvallja, és elhagyja azt és vállalja, hogy ezután Isten dicsőségére él. Az 1 Sámuel 13-ban meg Saul király kibúvójáról értesülünk. Mégpedig arról, amikor ijedtében olyat tett, amit - Isten utasítása alapján - csak papnak volt szabad megtenni. Égőáldozatot mutatott be. Mire Sámuel próféta felelősségre vonta mondván: Mit tettél? Saul így felelt: Amikor láttam, hogy a nép széledezni kezd tőlem, te pedig nem érkeztél meg a megállapított időre, de a filiszteusok, már összegyűltek..., azt gondoltam, hogy mindjárt rám_ törnek... és én még nem esedeztem az Úrhoz. Összeszedtem tehát magam, és bemutattam az égőáldozatot. Akkor ezt mondta Sámuel Saulnak: Ostobaságot követtél el! r Nem teljesítetted Istenednek, az Úrnak a parancsát... pedig most véglegesen megerősítette volna az Úr Izráelben a királyságodat. Most azonban nem lesz királyságod maradandó - Keresett magának az Úr szíve szerint való embert, és öt tette... népe fejedelmévé, mert te nem tesjesítetted, amit az Úr parancsolt. (ISm 13:11-14) Saul király tehát azzal védekezett, hogy - király létére - azért áldozott, mert az ellenség túl közel volt és a Sámuel meg túl távol. Ennélfogva nem volt, aki áldozatot mutasson be és győzelemért esedezzen vele az Úr előtt. O sem tartotta hibásnak magát bűnéért. De neki is meg kellett lakolni. A királyságot vette el érte tőle az Úr. Egy másik esetben meg azt a megbízatást kapta Saul király Istentől, hogy verje meg Amáleket, irtsa ki az egész népet, meg ölje meg egész állatállományát is amiért a választott nép vándorlása alatt csúnyán bántak velük. Megindúlt a csata. Saul csapata vágta a népet. Csakhogy a királyukat és az állatállomány legjavát életben hagyták. Saul meg eltűrte. Mire ez esetben is Sámult küldte hozzá az Úr, hogy felelősségre vonja engedetlenségéért mondván: Miért estél neki a zsákmánynak, és miért követtél el olyat, amit rossznak lát az Úr? Saul ezt felelte Sámuelnek: Hiszen hallgattam az Úr szavára, és eljártam abban a megbízatásban, amiért elküldött... elhoztam Agágot, Amálek királyát, az amálékiakatpedig kiirtottam. A nép azonban elvette a zsákmányból a kiirtásra szánt juhok és marhák javát, hogy feláldozza Istenednek... Akkor ezt mondta Sámuel: Talán ugyanúgy tetszik az Úrnak az égő- és véresáldozat, mint az engedelmesség ...? Bizony, többet ér az engedelmesség az áldozatnál, és a szófogadás a kosok kövérjénél! Olyan az engedetlenség, mint a varázslás vétke, és az ellenszegülés, mint a bálványimádás. Mivel te megvetetted a Úr igéjét, őmeg elvetett téged... (1 Sámuel 15:19-23.) Ebben az esetben Saul tehát azzal védekezett, hogy Istennek akart tetszeni, mikor megengedte, hogy a nép életbe hagyja az állatok javát. Vagyis, jószándékból tette, amit tett. Tehát ártatlan. De az Úr ezt sem nézte el neki. Sőt akkor mondatta ki Sámuel által azt a mindmáig érvényes és fontos igazságot, mely szerint Isten előtt az engedelmesség mindennél fontosabb! Fontosabb az áldozásnál, sőt még fontosabb az imánál is! •kJckick A Bibliában és mindannyiunk ismeretségi körében akadnak olyan emberek, akik bármilyen bűn elkövetése alkalmával azonnal találnak kibúvót. Az ilyenek sajnálatra méltók. Legyünk azonban óvatosak, hogy magunk ne essünk bele ugyanebbe a bűnbe. S ha netán egy óvatlan pillanatban mégis beleesünk s észrevesszük, hogy mit tettünk, akkor azonnal vállaljuk érte a felelősséget s megbánva, megvallva, bocsánatot kérve és elhagyva azt - kezdjünk új életet. Mert - mint említettük - Istennél az engedelmesség mindennél fontosabb! Mátrainé, F.I. 2003. február 2. PÁL (AGRIPPA ELŐTT) ApCsel 26:12-29 Előzmények. Pál, mint olyan zsidó, aki nem hitt Jézusban, gyűlölte azokat, akik hittek benne. Erőszakos üldöző volt. De nem volt boldog. Az Úr Jézusnak az a mondása, hogy nehéz néked az ösztön ellen rugódoznod, jelenthette azt is, hogy Pál szenvedett, a lelkiismerete nem volt nyugodt. De tette, mert úgy vélte, ez a kötelessége. Amikor pedig hitre jutott, őt üldözték a nemhívő zsidók. Életére törtek, összeesküvést szerveztek ellene. A római katonák mentették ki kezeik közül. Átvitték Czézáreába a negyedes fejedelem székhelyére. Félix, a kormányzó érdeklődött a Pál ügye iránt, de nem tett lépéseket. Börtönbe záratta, abban a reményben, hogy váltságdíjat ajánlanak fel. Ez nem történt meg. Két év múlva Félixet Festus váltotta fel. Pál még mindig a börtönben volt. A zsidó vezetők kérték, hogy vitesse vissza a zsidó tanács elé, de Pál nem akart Jeruzsálembe menni, mert tudta, hogy kiújulna az összeesküvés. Ezért mint római állampolgár a császárra apellált, a császár elé kívánt állni. Festus olyan helyzet elé került, hogy a császár elé kellett küldenie valakit, aki nem vétett a római jog ellen. Ekkor jött Agrippa meglátogatni az új kormányzót. Agrippa egész Palesztina királya volt. Festus úgy vélte, hogy Agrippa tud segíteni a vád összeállításában, a kísérő levél megírásában. Ezért akarta Pált Agrippa előtt kihallgatni. Agrippa kész volt meghallgatni Pált. Ismerte a zsidó szokásokat és sokat hallott a keresztyének felől. Egész családja belekeveredett ebbe az ügybe. A nagyapja ölette meg a gyerekeket Bethlehemben. Egyik nagybátyja fejeztette le Keresztelő Jánost. I. Ágrippa ölette meg Jakabot. És most itt van ő, II. Agrippa. Jól megértette Pált. Pál szívesen mondott védőbeszédet, mert ez alkalom volt arra, hogy bizonyságot tegyen Jézusról, személyes hitéről. Festus az egészből annyit értett, hogy Pál a sok tudománytól megőrült. A tarthatatlan vád. Pál farizeus volt. A farizeusok hittek a feltámadásban, amit Pál hirdetett. Az ellentét abban volt, hogy a zsidók nem hitték, hogy Jézus feltámadt. Először Pál sem hitte. De miután Jézus neki megjelent, személyesen győződött meg róla, hogy Jézus él. Pál Jeruzsálemben nevelkedett, sokan ismerték. Gamáliel lábainál tanult; feddhetetlen életű, szigorú farizeus volt. Tudták, hogy üldözte a keresztyéneket. Ezért szavainak súlya volt, sokan hittek neki. A zsidó vezetők képtelenek voltak elhinni, hogy Jézus él. Nem is tehették. Rossz volt a lelkiismeretük. Agrippa ismerte a próféciákat, az atyáknak tett ígéreteket. Ézért lehetséges, hogy komolyan gondolta, amit Pálnak mondott: “Majdnem ráveszel, hogy keresztyénné legyek.” De lehet, hogy csak iróniának szánta azt. Három fontos személy volt a teremben. Mind a hárman akartak valamit. Festus bűnlajstromot szeretett volna Pál ellen. Tévedett. Agrippa meg akarta ismerni Pált, és valószínű, hogy a zsidóknak is kedvében akart járni. Bizonytalan értékű siker. Pál győzni akart a Jézus nevében. “Kívánnám, hogy mind azok, akik itt vannak, olyanná lennének, mint én, kivéve a láncot.” A fő dolog megtörtént, a többi hallgatóságán múlott. Ahogy ma is. Sok-sok igehirdetés és még több majdnem keresztyén. De akik elfogadják Jézust, azok boldogok, mint Pál. Aranymondás: ApCsel 26:22 Oláh Lajos
