Evangéliumi Hírnök, 2001 (93. évfolyam, 1-12. szám)
2001-02-01 / 2. szám
2001. február A Szentlélek Lukács, az Újszövetség egyetlen nem zsidó származású írója, első könyvében (Lukács evangéliuma, keletkezése Kr.u. 60-ra datálható) Jézus földi életéről, tetteiről, és tanításairól tudósít. Itt az Apostolok cselekedeteiben (Kr.u.63-ban keletkezett) pedig arról ír, mi történt Jézus mennybemenetele után, amikor a Szentlélek vette át az apostolok életének irányítását. Az egész könyv kb. 30 évet ölel fel. Kezdődik az Egyház születésével (Pünkösd), és Pál római fogságával fejeződik be. Megörökíti, hogyan teijedt a kereszténység Izrael határait átlépve, a Földközi tenger északi része felé: a mai Szírián, Törökországon és Görögországon keresztül egészen a Római Birodalom szívéig. A könyv túlnyomó része Péter és Pál apostolok cselekedeteiről szól. Lehetne az egész könyv címe a Szentlélek Cselekedetei, hiszen minden esemény a Szentlélek vezetése alatt történt. Lukács életéről keveset tudunk, azonban munkái rendkívül megbízhatónak bizonyultak. A tudósítások során több helyen átvált a többes szám harmadik személyről a többes szám első személyre, ami bizonyítéka annak, hogy több eseménynek is személyes résztvevője volt. Az is bizonyos, hogy együtt volt Pállal Filippiben, elkísérte végzetes jeruzsálemi útjára, mellette maradt Caesareában, és együtt utazott vele Rómába. Nagy lelkesedéssel számol be arról, hogyan terjedt az evangélium a pogányok között, akik sok zsidóval ellentétben készek voltak meghallgatni Isten üzenetét. Lukács figyelmét az sem kerüli el, hogy leírja az igehirdetéseket követő gyakori zaklatásokat. Nem egy alkalommal éppen a római hivatalnokok, katonák mentették és védelmezték meg a keresztényeket a tömeg dühétől. Pedig sokszor nem kissebb dolgokkal vádolták meg őket, mint zaklatás, állam ellenes tevékenység, stb. Lukács ezt a könyvét is, akárcsak az evangéliumát, a római Teofilusnak ajánlotta. Az a szándék vezethette, hogy megbízható, hiteles információkat adjon neki Jézusról és követőiről. Ugyanis valószínű, hogy sok furcsa, elferdített szóbeszédet, és kicsavart történeteket hallhatott róluk. 2001. március 4. A Szentlélek ígérete és Jézus m ennybem en etele Apostolok Cselekedetei 1:1-14 Azt parancsolta a tanítványoknak, hogy maradjanak együtt addig, amíg az Atya ígérete be nem teljesedik. (4.v) Megkérdezték Tőle, hogy nem ebben az időben állítja vissza a királyságot Izraelben? (6bv) Jézus válaszában egyértelmű a figyelmeztetés: ne azzal törődjetek ami nem a ti dolgotok, hanem azzal, amire el lettetek híva. Különös jelentőséggel bír Jézus e földön elmondott utolsó mondata: "Ellenben erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeábán és Samáriában, sőt egészen a föld végső határáig. " Pontosan ez az Egyház feladata ebben az üdvtörténeti korszakban. Lássuk meg a munkaterületet: ”a föld végső határáig!" Erről már beszélt Jézus korábban is. (Máté 28:19) A felemeltetés után mintha az angyalok is szemrehányóan mondanák az apostoloknak: „Galileai férfiak, miért álltok itt az ég felé nézve? Ez a Jézus, aki felvitetett tőletek a mennybe, úgy jön el, ahogyan láttátok őt felmenni a mennybe. ” (11b) Hasonló a jelenség a Lukács 24:4-7- ben: „Mit keresitek a holtak között az élőt?” Jézus mindent megmondott előre. A feltámadását is, meg azt is, hogy elmegy és helyet készít az övéinek. Ezeket még akkor is így kell elfogadni, hogyha a természeti ember korlátolt értelme nem tudja elképzelni hogyan is történhet meg mindez. Azért ne hamarkodjuk el a véleményünket, hogy milyen értetlenek voltak a tantítványok. Mi sem csodálkoztunk volna kevésbé ilyen rendkívüli események láttán! Tehát, Jézus megmondta, úgy fog történni! Tudomásul kell venni, hogy Jézus teste már a múlté. De amilyen bizonyosak lehettek abban, hogy felemeltetett (hiszen látták!), ugyanolyan bizonyosak lehetnek a visszajövetele felől is, mert azt is megígérte! Az ég felé nézés helyett álljatok neki a munkának! - sugallják az angyalok. És a tanítványok el is indulnak. Bementek Jeruzsálembe, és egy szívvel lélekkel kitaróan imádkoztak. Lukács fontosnak tartja név szerint is felsorolni Jézus legszűkebb tanítványi körét. Első három helyen azon apostolok, akik a könyv további részének úgymond főszereplői. Kitartóan imádkoztak a Szentlélek eljövetelére várva. Az így könyörgő, imádkozó gyülekezet bizonyul Jézus igazi követőjének. Ha ez nálunk, nálatok nem így van, akkor felül kell vizsgálni, kit is követünk mi tulajdonképpen. Fontosabb tanulságok: A saját dolgoddal törődj! Higgy Jézus ígéreteiben (még ha nem is könnyű megérteni, felfogni, elképzelni)! Csak Jézust kövesd! Mindenben példát adott. Imádkozásban, alázatban, gondolkodásban, cselekedetekben, szeretetben, stb. Igenis tudd, hogy "minémű lélek lakik benned! ” Aranymondás: ApCsel 1:8 Március 11 A Szentlélek kitöltése ApCsel 2:1-4; 37-47 Pünkösd: az ősi Izrael évenkénti 3 nagy ünnepe közül a 2-ik, a búzaaratás befejezése után következik. A Páska ünnepe után 7 hétre tartották meg, és mivel a görögben az ötven jelentése pentekoszt, így ezt a nevet kapta ez az ünnep. Amíg a Páska ünnep tárgya az Egyiptomból való szabadulás, addig a Pünkösdé, a Sinai-hegyi törvényadás. Ezen Pünkösdi ünnep alkalmával teljesedett be az, amit Keresztelő János meghirdetett, és a Feltámadott Jézus Krisztus megígért! Azt írja Lukács: "mindnyájan együtt voltak, ugyanazon a helyen... ” A szélesebb körű tanítványsereg értendő itt, az asszonyokkal együtt, mintegy 120 fő. Ezen eseménynek maga Isten is tevékeny részese. Mivel emberi szem nem láthatja Őt, a Szentlélek kitöltése, a természeti ember számára is érzékelhető formában (vihar zúgása, lángnyelvek) történt. A Szentlélek által betöltött tanítványok érthető nyelveken kezdenek beszélni. Ezen nyelvcsoda révén, a Lélek ajándékaként, a mondottakat mindeki megértette. Lukács ezt is fontosnak tartja megjegyezni. Péter pünkösdi beszéde nagy hatással van az emberekre. Sokakat megérint, megszólít, válaszra ösztönöz, sőt tettekre sarkall; "Mit tegyünk Atyámfiái, férfiak? ” (37v) És a tanítványok rávezetik őket, mi ilyenkor a teendő. (38v) A ’’siker” óriási! 3000 lélek csatlakozik hozzájuk. "Ezek pedig kitartóan részt vettek az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban. ” (42v) Megalakult az első gyülekezet. Mi lett a gyakorlatuk? 4 alapvető dolog. Apostoli tanítás: a földi, és a feltámadott Jézus szem- és fültanúi tanítják a gyülekezetét. Közösség: itt vagyonközösségről van szó, amely teljesen önkéntes alapon, szinte a Lélek gyümölcseként jelenik meg, belülről nő ki. A kenyér megtörése: gyakorlatilag az Úrvacsora, amelyet eredetileg szeretetvendégség keretében költöttek el (lKor 11:20) Az imádkozás: Lukács könyveiben nagyon fontos szerepe van az imádkozásnak, mind Jézus életében és igehirdetéseiben, mind a gyülekezet életében. Az apostoli tanítás és az imádkozás helye a templom, ahol naponta összejöttek. Az Úrvacsora ünneplese azonban a magánházakban történt. így ezen a bensőséges, és meghitt eseményen csak azok vettek részt, akik eljutottak a Krisztusban való hitre, és megkeresztelkedtek. Nyilvánosság kizárva. (46) Az első gyülekezet puszta léte, minden mozzanatában, eseményében alapvető missziói tevékenység volt. "...dicsérték az Istent, és kedvelte őket az egész nép. ” Az Úr áldása kísérte azt. Növekedett a gyülekezet lélekben és számban egyaránt. (47v) Aranymondás: ApCsel 2:38 11. oldal
