Evangéliumi Hírnök, 2001 (93. évfolyam, 1-12. szám)
2001-02-01 / 2. szám
(USPS 716-300) H Rev. Dr. VITÉZ FERENC 493 AMBOY AVE. PERTH AMBOY, NJ 08861 PERIODICAL POSTAGE PAID POSTMASTER: Send Form 3579 to Gospel Messenger, Subscription Manager, 12409 DEVOE ST, SOUTHGATE, MI 48195 Március 18. A Lélek ereje, hatalma és munkája ApCsel 3:1-11; 4:1-4; 13 Péter és János együtt mennek a templomba imádkozni. Az Ékes kapuban belebotlanak az odarakott koldusba. Meggyógyítják. Tudják, és egyértelműen mondják is, hogy a feltámadott Jézus hatalmával cselekszenek, és az eredmény nem a maguk produktuma, "...a názáreti Jézus Krisztus nevében, kelj fel, és járj!" (3:6) ’’Szenzáció!?” Igen. Egy születése óta sánta férfit gyógyítanak meg. Figyelemre méltó ’’apróság”, hogy ebben az új ’’állapotban”, megtért, megváltozott életben, ahol már nem maguk élik a saját életüket, hanem a Szentlélek vezeti őket, a mélyvízbe (az élet sűrűjébe) kerülve is megállják a helyüket az apostolok. Mert nem nő meg az ’én” bennük, nem kap az erőre, és nem billennek meg! Mindez a nagy hatalom, erő, nem teszi őket felfuvalkodottá, sőt még inkább árra készteti őket, hogy megalázva magukat, még jobban odafigyelve végezzék a munkájukat, feladatukat. Tudják mindez ajándékként adatott nekik, amit a mások javára kell kamatoztatni. Lássuk meg, hogy minden alkalmat megragadnak a cselekvésre, a szólásra, az igehirdetésre. "Mivel ez az ember feltartóztatta Pétert és Jánost, az egész nép megdöbbenve futott össze hozzájuk a Salamon csarnokába. ” (1 Ív) Rögtön megragadja az alkalmat Péter és szól a néphez. Ez aztán már több a soknál! Eddig is éppen eléggé felborították a város rendjét ezzel az új eszmével, még a templomban is felfordulást okoznak? ”... bosszankodtak ugyanis azon, hogy tanítják a népet, és azt hirdetik, hogy Jézus által van feltámadás a halálból. "(4:2) A templomőrség parancsnoka, és a szadduceusok börtönbe vetették Pétert és Jánost. A templomőrség parancsnoka feladatai közé tartozott a rendőri teendők ellátása a templom körzetében. A szadduceusok: az egyik jelentős vallási párt. Ok képviselték a felsőbb papság érdekeit, és nem hittek a feltámadásban (ellentétben a farizeusokkal. Pontosan ennek a kérdésnek a segítségével zúzta szét később Pál apostol a farizeusok és szadduceusok egységét!) Mivel a keresztyénség egyik alapeleme a feltámadásba vetett hit, közöttük az összeütközés előbb- utóbb elkerülhetetlenné válik. Ezek lesznek a Keresztyén mozgalom fo ellenségei. A tanítványok börtönbe kerültek. De még így is eredményes volt az igehirdetés, mert: "azok közül, akik hallgatták az igét, sokan hittek... ” A gyülekezet rendkívül gyorsan növekszik, hiszen a férfiak száma már 5000 fő (4:4). A Nagytanács emberei látták azt, hogy milyen értelmesen és bölcsen szólnak a tanítványok, noha írástudatlan és iskolázatlan emberek, és elcsodálkoztak ezen. Ráadásul még a fenyegetésektől sem ijedtek meg. Keményebb mértékű büntetést meg nem mertek alkalmazni, mert féltek a nép miatt. Ugyanis a nép dicsőítette az Istent. Tanulságok röviden: A Szentlélek ereje, hatalma ma sem kissebb! A mi odaadásunk igen. A kissebb eredmények (ha vannak!), a részleges önátadásunknak köszönhetőek. Hitelődeink, hithőseink mind-mind teljesen odaszentelték Istennek életüket, semmit nem tartottak maguknak meg abból! (Luther, Kálvin, Studd, Spurgeon, Komya...) A Szentlélek pedig sokkal intelligensebb annál, minthogy tolakodnék! Áldott emlékű Oláh Lajos bácsi szokta mondani: ”ha megszomorítod a Lelket, akkor visszavonul!” Isten teljes embert kíván! Aranymondás: ApCsel 4:13 ieieit Március 25. Engedelmeskedni a Léleknek ApCsel 5: 27-42 Az események kezdenek Jézus galileai működéséhez hasonlítani. Mint Jézus, az apostolok is sok embert meggyógyítanak, és a befolyásos zsidók féltékenyek lesznek rájuk. Azonban az apostolokat semmivel sem lehet viszszafogni, vagy megijeszteni. Hűen szolgálnak tovább az Isten erejével. Igénkben újra a nagytanács előtt látjuk őket. A főpap felháborodottan mondja nekik hogy: „Szigorúan megtiltottuk nektek, hogy tanítsatok annak nevében, és íme, betöltitek az egész Jeruzsálemet tanításotokkal, és ránk akarj átok hárítani annak az embernek a vérét. "(5:28) Jézus nevét még csak véletlenül sem mondja ki. Egy embernek a vérét valakire hárítani annyit jelent, hogy haláláért őt tesszük felelőssé, és méltó büntetésre juttatjuk. A főpap és társai lázadástól tartottak. Péter válaszában az Isten iránti engedelmességet előbbre helyezi az embereknek való engedelmességnél. Ráadásul megint a fejükre olvassa Jézus halálát, megismételve a vádat (30v). Világos, hogy „dühbe gurultak.” De feláll Gamáliél. Ő egy jelentős zsidó írástudónak, Hifiéinek volt az unokája. Pál tanítójaként is ismert az igéből (ApCsel 22:3) Farizeus lévén teljesen másként viszonyul a feltámadáshoz, mint a szadduceusok! Óvatosságra inti a nagytanácsot, és bölcsen kifejti, hogy az idő majd eldönti, hogy Istentől való ez, vagy sem. Rájuk terheli annak felelősségét, hogy amennyiben Isten van e dolgok mögött, akkor hiába is próbálnák megakadályozni annak terjedését. Mi több: „még úgy tűnhettek fel, mint akik Isten ellen harcoltok. "(5:39b) Megemlíti Teudás, és a galileai Júdás vezette felkeléseket. Nem véletlenül említi meg ezen messiási mozgalmakat. Az történt ugyanis, hogy amint a vezető meghalt, a követők szétszóródtak. Ezt az utalást Lukács fontosnak tartotta, mert ezek világossá tehetik, hogy mennyire más a Jézustól kiinduló mozgalom. A nagytanács tagjai megfogadták Gamáliél tanácsát. Mielőtt elengedték az apostolokat, most első ízben fizikailag is megbüntették őket, és újra megparancsolták nekik, „ hogy ne szóljanak a Jézus nevében. "(5:40) Mintha nem értették volna meg az apostolok korábbi érvelését az engedelmességgel kapcsolatban. A megveretés zsinagógái fenyítést jelentett. Ez maximálisan 1 híján 40 botütés lehetett. Emelt fővel viselik ezt a büntetést, sőt már emlékeznek Jézus korábbi mondataira, (Mt5:10-11) és dicsőségnek tartják az érte elszenvedett verést. Azt olvassuk: „ Ők pedig örömmel távoztak a nagytanács színe elől, mert méltónak bizonyultak arra, hogy gyalázatot szenvedjenek az ö nevéért; "(5:41) Folytatták tovább a szolgálatot, mintha mi sem történt volna: „nem hagytak fel a..." (5:42) Egyértelműen érezhető ebből a versből is, hogy ezzel nincs még vége az eseményeknek, lesz még ennek folytatása. Tanulságok röviden: A Szentlélekkel kapcsolatos eseményeket értetlenül szemlélte a világ akkor is, ma is. Nem értik, nem tudják mi a lényege, mi a mozgatója ezen eseményeknek, a változásoknak az emberben. „Mi pedig tanúi vagyunk ezeknek az eseményeknek, és tanúja a Szentlélek is, akit azoknak adott az Isten, akik engedelmeskednek neki. "(5:32) Csak azok értik mindezeket, akiket betöltött a Lélek. Akik engedelmeskednek neki! Ez a Lélek csodálatos munkája, amit elvégez bennünk. A ma embere is hasonló szituációkban találhatja magát, de azt az örömet semmi nem pótolhatja amit a Szentlélek ad. A Jézust követő hívő útja nincs kikövezve. Itt a földön bizonyosan nincs. Az odaát vár reánk! Úgy legyen! Aranymondás: ApCsel 5:29 Katona Géza 12. oldal 2001. február
