Evangéliumi Hírnök, 2001 (93. évfolyam, 1-12. szám)

2001-02-01 / 2. szám

10. oldal 2001. február kaphat az Úrtól, viszont: nagy hatása van az igaz ember buzgó könyör­gésének. Fontos ma feltennünk a kérdést, hogy mi egyáltalán elkezdtünk-e már hittel imádkozni az ébredésért, vagy csak beszélünk ennek szükségességéről. És ha elkezdtük már az imádkozást, akkor igaz, őszinte hittel tesszük-e? Te mire építesz? Egy híres igehirdető egyszer az imádságról beszélt. Többek között ezeket mondta:- Ha a pénzben látjuk nehézségeink megoldását, a pénztől elvárható ered­ményekhez jutunk. Ha a szervezettségre alapozunk, megkapjuk azt, amit a szer­vezettség nyújthat. Ha a képzettségben bízunk, a képzettség is megadja, ami tőle elvárható. Ha az ékesszólásra építünk, az is megadja a tőle telhetőt. Nem akarom lekicsinyíteni ezeknek a ténye­zőknek a jelentőségét, mert mindegyik jó a maga nemében és a maga helyén, de ha az imára alapozunk, akkor azt kapjuk meg, amit Isten adhat! Az, hogy az ébredés még mindig várat magára, nagyrészt annak köszön­hető, hogy az emberek az odaszánt imaéletet kihagyva, más módszerekkel akarták elérni az ébredést. Sok mindent megtapasztaltunk már, de az ébredést csak akkor fogjuk átélni, ha az Isten szerinti úton közeledünk felé. Ez az út pedig az odaszánt, magunkat és másokat is meggazdagító imaélet. Milyen az imaéleted? Némely ember imaélete olyan, mint a rángatós kút: csak különféle nyomo­rúságok, betegségek rángatják meg alkalmilag. Másoké olyan, mint az artézi kút: ezek követik az Úr intéseit, hogy mindig imádkozni kell, és meg nem restülni. De van ennél magasabb fokozat is: a szökőkút, amikor a szív úgy megtelik hálával és dicsérettel, hogy mindig ujjongva szökik elő belőle az imádság. Tudunk-e olyan lelkesen imádkozni az ébredésért, mint ahogyan a szökőkút lövelli az ég felé a vizet? A mester kezében Egy kanna megkevert festék hasz­nálatra készen állt a padlón. A festék beszélni kezdett: Millenniumi Emlékpark Dr. Hubmayer Baltazár 1481-1528 Neve, születési ideje és életének korábbi ideje nem pontosan ismert. Egyesek szerint Johann Eck (1486- 1543) római katolikus profesz­­szornak, Luther Márton szenvedélyes ellenfelének volt a tanítványa. Katolikus pap, 1512-ben teológiai doktor, ismert tanár és 1515-ben a regensburgi székesegyház plébánosa. Itt kezd hódolni a reformációnak, amit a Habs­burgok mindenütt csírájában fojtottak meg. Ezért került gyorsan a svájci határon fekvő falucskába, a Rajna északi partján lévő Waldshutba. Itt bontakozott ki reformátori ké­pessége és végleges iránya az anabaptista mozgalomban. 1524-ben Waldshutba összehívta a káptalanságához tartozó római ka­tolikus papokat és felvilágosításukra evangéliumi szellemű vitákat rendezett. 18 pontba foglalta össze véleményét.- Most kifestem szépen a lakást és gyönyörű lesz. Erre az asztalon heverő ecset is megszólalt:- Tulajdonképpen a lakást én festem ki, nélkülem mit sem csinálhatsz. A létra sem maradt csendben:- Ugyan, mire mentek nélkülem - jegyezte meg önhitten. A szobába lépő festő hallva a tár­salgást, magában ezt gondolta:- Ügy látom jobban teszem, ha egy szabadnapot csinálok magamnak. Majd meglátjuk mi történik. Kiderült, hogy a festék, az ecset és a létra semmire sem mehet a festő nélkül. Vele azonban az egész lakást széppé tehetik. Ma a legnagyobb probléma az egy­házakban és gyülekezetekben, hogy - festékként, ecsetként és létraként, - a Mester nélkül végzik munkájukat. Amíg ezen a területen nem történik változás, addig az ébredés csupán elérhetetlen álom marad. Ha azonban készek vagyunk a mester kezében eszközökké lenni, akkor elkezdődik az Istentől jövő csoda. Szerinte ami nem a Bibliából származik, az elvetendő. (Mise, böjt, képek tisz­telete, tisztítótűzbe vetett hit stb.) Az „Eretnekek és megégetőik” című iratával na­gyon keményen leplezi le a r. k. feje­delmek emberi jo­got tipró despotiz­­musát. A füzete 1 524-ben jelent meg, s ettől kezdve minden kiadványát a híressé vált jel­mondatával zárja: „Az igazság halha­tatlan. ” Svájcban foko­zódott az anabap­tisták üldözése. Hubmayer gyüle­kezete is bujdosott. Morvaországban erdőkben, parasztok házaiban jöttek össze, legalább 180 helyen. A többségében német lakosságú Nikolsburgban volt a központjuk. Waldshutban, 1525 húsvétján, Reublin Vilmos baptizálta. Nikolsburg­ban Liechtenstein Lénárd és testvére is elfogadta dr. Hubmayer tanítását és baptizáltak. Mint a környék nagy földesurai védelmet nyújtottak Hub­­mayemek és népének. Aktív irodalmi munkáját jelzi, hogy 25 nyom­tatványból 18-at Nikolsburgban adott ki. Dr. Hubmayert Waldshuti fellépése óta veszedelmes forradalmárnak ítéli a császári udvar, ezért menlevéllel Bécs­­be idézik, ahova felesége is elkíséri. Utolsó írása 1528. január 3-án, fog­ságban készült. Ebben számot ad nézetéről, majd alázatosan kéri a fe­jedelem bocsánatát, - de meghalllgatást nm talált. Az anabaptisták biblicista irányzatú nagy formátumú teológusa baptizálása után három évre 1828. március 10-én máglyán halt meg. A hamvait a Dunába szórták. Felesége haláláig mellette maradt, és erősítette. így megállt, a kínok között sem vonta vissza tanait. Feleségét három nap múlva vízbe fojtotta a bosszúálló bécsi hatalom. „Vízzel vétkezett (baptizált), vízzel bűnhődjön.” Meghaltak a halhatatlan igazságért! Dr. Mészáros Kálmán Dr. Hubmayer Baltazár (1481-1528). Reformátor, anabaptista teológus. Hithűségéért máglyán elégették. Feleségét a Dunába fojtották.

Next

/
Thumbnails
Contents