Evangéliumi Hírnök, 2001 (93. évfolyam, 1-12. szám)
2001-10-01 / 10. szám
10. oldal 2001. december Graham szervezete továbbított oda, ahol arra szükség volt. Már készítjük a dobozokat erre a karácsonyra. Azt hiszem Magyarországra is megy a dobozok közül. Remélem a magyar gyülekezeteink is hozzájárulnak az ilyen jótékony munkához. Hála az Úrnak, hogy most éppen egy magyar származású baptista leány végez vezető szerepet ebben a fontos munkában. Feladatai között van az is, hogy gyülekezeteket látogat, ahol ismerteti ezt a szolgálatot. Lori Christensen egy délkarolínai baptista egyetemen szerezett diplomát. Első missziós megbízatása a Dominikai Köztársaságba vitte, ahol orvosok mellett szolgált fordítóként. Hét évig szolgált a hadseregben, különböző beosztásokban. Tovább kereste azt a helyet, ahol talentumát az Úr szolgálatában kamatoztathatná. Imádságaira választ talált, amikor néhány hónapja meglátogatta szüleit. Otthon kezébe került Franklin Graham könyve, melyben munkájáról írt. Azonnal úgy érezte, hogy valami ilyesmire készítette őt elő az Ur. Azonnal felhívta ezt a szervezetet, s a hamarosan sorra kerülő interjú során kölcsönösen úgy érezték, hogy az Úr Lórit lépésről lépésre vezetve arra a munkára készítette föl amire éppen szükségük volt. Eddigi tapasztalatai jól fogják segíteni új munkájában. A cipősdobozok összegyűjtése és szétküldése mellett Lóri egy volt azok közül, akiket a terrortámadás után New Yorkban megnyitott Samaritan’s Purse irodába küldtek. Ez az iroda hónapokig nyitva lesz, alkalmat adva a rászorultak vigasztalására, lelkigondozására. Adjunk hálát Istennek elődeinkért, azokért a magyar testvéreinkért, akik egy új országban, megváltozott körülmények között változatlan hittel és hűséggel nevelték gyermekeiket úgy, hogy közülük sokan az Úr szolgálatába álltak és állnak még ma is. Nem sok magyar baptista gyülekezet lett nagy - számban; de ha látnánk mindazokat, akik azokban a kis gyülekezetekben növekedtek és ma hűségesen szolgálnak az Úrnak, nagy csoport állna eló'ttünk. Valaki azt mondta, hogy “kis gyülekezet nincs, csak kis tagok vannak. Testvéreim, legyünk nagy tagok a kis gyülekezetünkben és meglátjuk, hogy az Úr mit tud általunk elvégezni az 0 dicsőségére és országa építésében. Molnár Balázs nyugalmazott lelkipásztor (*Ezért lehet is imádkozni, hiszen Molnár testvér nem régen töltötte be 85-ik évét, szellemi frissességben. Az Úr áldja meg őt és kedves feleségét. Szerk.) ilTO/KiÓk rovatvezető: Dán László Hol leszel, mikor Jézus jön? Fiatal hívőt rávettek a barátai, hogy menjen el velük szórakozni. Azonban alig foglalta el a helyét azonnal felállt.- Mit csinálsz? - kérdezték.- Felállók - felelte ő.- Hová mégy? - kérdezték újra.- Megyek ki - mondta.- Hiszen csak most jöttél be - mondták csodálkozva.- Tudom - szólt most már határozottan - én mégis most megyek ki innen. Tudjátok, én hiszek a bibliában. Az én bibliám azt mondja nekem, hogy az én Uram bármikor megjöhet, nem szeretném, hogy engem az ő ellenségeinek a tüzénél találjon. Tied lehet a házam! Egy hívő orvos igyekezett inasa érdeklődését lelke üdvösségének az érdekében felkelteni. Egy este elmagyarázta neki, hogyan fog maga az Úr leszállni az égből. így fejezte be_ a beszélgetést:- János, ha az Úr jön, tied lehet a házam. A fiú meglepődött. Még nagyobb lett az ámulata, amikor az orvos így folytatta:- Azután a bútorom és a pénzem is a tiéd lehet majd.- Kö - sző - nőm - hebegte a meglepődött fiú. Agyában végiggondolta a dolgot. Eltűnődött, s így töprengett: Ha a doktor elmegy a mennybe, mit csinálok én itt az ő házával, kocsijával, pénzével és a többi holmijával, és hol leszek én? Felköltötte gazdáját és kijelentette, hogy ő Krisztushoz akar tartozni. O is a Krisztust várók táborához csatlakozott. Egy nemesember hagyatéka Egy bizonyos hegyi faluban évszázadokkal ezelőtt egy nemesember azon gondolkodott, hogy milyen örökséget hagyjon a falu lakóinak. Végül eldöntötte, hogy templomot épít hagyatékként. A templomépítés tervét titokban tartotta egészen a befejezésig. Amikor az emberek összegyűltek, csodálkoztak a templom szépségén és tökéletességén. Sok dicsérő megjegyzés után egy jó megfigyelő megkérdezte: “De hol vannak a lámpák? Miként világítják meg a templomot?” Anélkül, hogy válaszolt volna, a nemes rámutatott a falon lévő lámpatartókra, aztán minden egyes családnak adott egy lámpát, hogy vigyék magukkal az istentiszteletre és függesszék fel a falra: “ Valahányszor itt vagytok, az a hely, ahol ültök, világos lesz ’ - felelte a nemesember." Amikor pedig nem lesztek itt, az a hely sötét lesz. Amikor távol maradtok a templomtól, Isten házának bizonyos része sötéten marad." Vajon a mi lámpásunk meg van gyújtva? Azon a helyen világítunk ahová Isten helyezett minket? Ha a megfelelő helyen világit életünk akkor igazi a mi Krisztus várásunk. Milyenek vagyunk mi? Advent idején álljunk meg egy kicsit, és tartsunk önvizsgálatot, milyen is valójában az életünk. Ha találunk benne olyan negatív jellemzőket, mint amilyeneket a következő felsorolásban látunk, akkor addig ne nyugodjunk míg Isten segítségével meg nem szabadulunk tőlük. Egyes gyülekezeti tagok olyan makacsok, mint az öszvér, a lelki munka végzésekor, de olyan ravaszok, mint a róka, amikor saját üzleti ügyeikkel foglalkoznak. Olyan szorgalmasok, mint a méh, amikor a legújabb pletykát szedik össze és terjesztik tovább, de olyan csöndesek, mint az egér, Krisztus evangéliumának terjesztésében. Sokan olyan vakok, mint a denevér, és nem látják meg mások hiányait, de sasszeműek, amikor az emberek hibáit figyelik. Olyan mohók, mint a hódok, amikor délutáni partira kell menni, de olyan lusták, mint a kutya, ha imaösszejövetelt hirdetnek a gyülekezetben. Egyesek oroszlánként ordítanak, amikor valami nem tetszik nekik, de bárány szelídek, amikor szükségük van a lelkipásztorra. Olyan zajosak, mint a kékszajkó, ha tanácsot adnak a gyülekezetben, de olyan félénkek, mint a kiscica, amikor az elveszettekkel kellene beszélni, és olyan lassúak, mint a csiga, a hiányzók vagy betegek fölkeresésekor. Sokan éjszakai baglyok szombat éjszakánként, de “poloskák” vasárnap reggelenként, és hétköznap esténként olyan ritkán láthatók, mint a tyúk fogai. Azonnali ima Ha a vízpumpát gyakran használjuk, a víz az első nyomásra kiárad, mert magas a vizszint. De ha a pumpát sokáig nem használjuk, a vízszint lesüllyed, és hoszszabb ideig kell pumpálni, mire vizet kapunk. így vagyunk az imádsággal is. Ha készek vagyunk minden helyzetben imádkozni, akkor azonnal vágyakozunk imába foglalni kéréseinket és hálánkat. De ha elhanyagoljuk az imát, nehéz ismét imádkoznunk, mert a víz szintje lesüllyedt a kútban. Jaj annak a keresztyénnek aki az imádságot hanyagolva, csak szavaival hangoztatja, hogy várja az Urat. Az ilyen ember várakozása teljesen értelmetlen és hamis.
