Evangéliumi Hírnök, 2000 (92. évfolyam, 2-12. szám)

2000-11-01 / 11. szám

2000. november 3. oldal Először - s talán utoljára? Emlékeim a Világtalálkozóról Végre itt vagyunk a II. Világta­lálkozón, amit én magam is szívszo­rongva vártam. Már az elején arra kértem az Urat, tartson meg még augusztus 11-13-ra, hogy lássak és halljak én is egy Világ­­találkozót egy­szer életemben... És hála érte, megadta aján­dékba nekem is. Kedves volt, hogy sok távoli, találkozhattam. Mikor megláttak messziről mosolyog­tak és a jelvényként is szolgáló kitűzött névjegy nevükre is emlékeztetett. Sok új testvérrel is megismerkedtem. De tulajdonképpen mi volt az, ami engem közelről érintett és maradandó nyomot hagyott bennem? Megható volt például, amikor a több mint 10 országból érkezett honfitársaink felsorakoztak színes nemzeti zászló­jukkal. Végül, a sötét alapon piros kereszt, fehér mezőben, a keresztyének zászlaja, az Úr Jézus értünk való szenve­désére emlékeztetett. Mi a célja egy ilyen találkozónak? Mi más, mint újra egyesülni a “Fejjel” (Krisztussal) és a tagok egymással, hiszen “egy reménységre kaptunk el­hívást. ” Erre irányultak az igehirdetések, bizonyságtevések, énekek, imák: Minden szív magasztalja az Ég Urát, Szerelmes Fiát és az Ő Szent Lelkét! Isten bennünket úgy teremtett, hogy egy üres helyet hagyott bennünk a maga számára. S ezt a helyet mi “pót anya­gokkal” töltöttük ki, vagy be, és ezért vakvágányra és zsákutcába érkeztünk és ott megfeneklettünk. A Biblia ezeket bálványoknak nevezi. Minden bálvány, amitől szabadulást, boldogságot várok vagy remélek - Istenen kívül, vagy aminek megmentő, megváltó, boldogító hatalmat tulaj­donítok. Az Ige szerint “szájok van, de nem beszélnek, szemük van, de nem látnak, fiilük van, de nem hallanak, kezeik, de nem tapintanak, lábaik, de nem járnak, nem szálának torkukkal. ” És most jön az ítélet: “hasonlók legye­nek azokhoz készítőik és mindazok, akik bíznak bennük! ” (Zsolt 115:5-8) “Óh Istenem, őrizz! Mielőtt olyan élettelenné válnék, mint bálványaim és hozzájuk hasonló lennék, megtérek Hoz­zád bűnbánattal és parancsolj ki és nem-et nekik. Én egyedül Benned aka­rok bízni és hasonlóvá lenni Tehozzád! ” Amikor a végén egyik lelkipásztor testvér hívogatott a megtérésre, úgy éreztem nekem is ott lenne a helyem a többi megtérő között... visszanyerni az első szeretetet. Jézus Krisztus a gono­szok közzé számiáltatott, mennyivel inkább ott van az én helyem is mellette (Luk 22:37). Hiszen a mi hívő életünk­ben az “ÉN” odatolakszik mindenhová, pedig a halálos ítélet ki van mondva felette: Jézussal együtt megfeszítettem, meghaltam, élek pedig többé nem én, hanem Krisztus él énbennem! Amikor utolsó este hazmentünk, magyarországi vendégeink közül, egy hívő lány sírva adott hálát az Úrnak, hogy szabaddá tette a bűnkorlátoktól, amelyek addig fogvatartották. Másnap reggel nővére, aki 3 fiú­gyermek édesanyja, könnyek között köszönte meg, hogy ő is megérezte Jézus Krisztus bűnbocsánatát. Akiket a Fiú megszabadít, azok valósággal szabadok! (Jn 8:36) Az Istenről való beszéd életté vált sokakban és megújította az élet­kedvet, mely elnyeli a depressziót. A hallott Ige leleplezte a szivek titkait, napvilágra, világosságra jöttek és az Úr azt mondta “Én meggyógyítom őket’'(És 57:19). Isten szava megcélozta szívünket, magunkra ismertünk és belebeteged­tünk, majd átéltük a gyógyulást is. (Csak annak nincs gyógyulása, aki nem beteg. Az egészségeseknek nincs szükségük Orvosra (És 57:15). Ezen a találkozón éltem át azt is, hogy nem lehetnek olyan súlyos gondjaink, terheink, melyeket nem emelhetnénk Isten felé az ének szárnyain. Azok a bajok, problémák, amelyeket nem emelünk Istenhez, megölnek bennünket. Amelyeket Hozzá emelünk, éltetnek, örömre derítenek: Az én igám könnyű és gyönyörűséges! Higyjük, hogy azoknak életében, akik résztvettünic e Világtalálkozón, akiket a sötétségből az O csodálatos világosságára hívott el, az Úr dicsősége egyre jobban kiábrázolódik! Ámen. Balk Margit Balk Margit közelebbi testvérrel Lapozgassuk a Bibliát! HÁLA Ezúttal arra kérem a bibliát la­pozgatni szerető testvéreimet, hogy gyűjtsenek össze olyan igéket, hely­megjelöléssel együtt, amelyek a háláról, hálaadó lelkűidről szólnak, vagy hálára szólítanak fel bennünket. Ilyenekre gondolok: Hálákat adok néked Atyám, menny­nek és földnek Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és az értelmesek elöl és a kisdedeknek megjelentetted. (Máté 11:25, Lk 10:21) Az Istennek pedig legyen hála az Ó kimondhatatlan ajándékáért. (2Kor 9:15) Aki tíznél több ilyen igét talál, küldje el ezeket az igéket megfejtésként a szerkesztőnek, január végéig. Megfejtések: augusztus - Találkozások 1. ISm 10:5; 2. lKir 11:29; 3.Neh6:2; 4. Mt 18:28; 5. Mt 27:32; 6. Jn 1:42; 7. Jn 5:14; 8.És34:14; 9.Zsolt85:11; 10.Péld 22:2. Jó megfejtést küldtek: Mezei Ilona (LA), Bánás Péter Tamás (CA), Podobni Erzsiké (Toronto), Jenei Miklós (To­ronto), Dr. Varga Lászlóné (Pécel), Hufnägel Zsolt (Vadkert), Marton Sándor (Tahi). SZÉP MA AZ ÉLET (Zsolt 98:1) Új éneket zengeni jertek az Úrnak! Az Úrnak énekelünk. 4 1 Már messze az éjszaka, 1 itt van az új nap. \ í* Az új nap i új dala száll. Most félre a gondokat! ! Szálljon a hála! ' i A hála . töltse szívünk! v \ül Lit Mert itt van az Isten és V1 szép ma az élet! ¥H Az élet V Véle csodás. Vi Y Herjecí

Next

/
Thumbnails
Contents