Evangéliumi Hírnök, 2000 (92. évfolyam, 2-12. szám)
2000-11-01 / 11. szám
4. oldal 2000. november Az üdvösség útja A Római levél szerint A legfontosabb témánk októberben? Nem, nem a választás előtti hadjáratok állása, bár tudom, hogy nem mindegy, hogy ki kerül a Fehér házba. Nem is a megint pattanásig feszült jugoszláviai helyzet, bár annak kimenetele több százezer magyar ember sorsát is meghatározhatja. Nem is a Jeruzsálemi templomtéren kirobbant és terjedő véres csatározások. Bár igen fontos, hogy milyen kapcsolatban vagyunk egymással, - egyéni, közösségi és társadalmi szinten is, a legfontosabb és az alapkérdés az, hogy milyen kapcsolatban vagyunk Istennel. Ezt a kérdést el lehet tussolni, figyelmen kívül lehet hagyni, - de aki ezt teszi, ne csodálkozzon, ha nem fogja megérteni a világban lévő feszültségek okát, a feltörő gyűlölet és a fékezhetetlennek tűnő békétlenségek eredetét és következményeit. Az embernek Teremtőjével való kapcsolatáról sokat tudnánk beszélni. De nem az a lényeg, hogy mi hogyan képzeljük el azt, hanem sokkal inkább az, hogy Isten mint vélekedik e kapcsolat felől. Isten igéjében gyakran olvashatunk erről. Jézus Krisztus szerint a bűneiben élő ember számára egyetlen út létezik Istenhez - ez pedig Ő maga; Én vagyok az út, az igazság és az élet, senki sem mehet az Atyához, hanemha énáltalam - mondta. (Jn 14:6) Az Úr Jézus tanítását, az általa hozott üdvösséget, vagyis az Istennel való megbékélés lehetőségét a legérthetőbben Pál apostol fogalmazta meg, például a Római gyülekezetnek írt levelében. A következőkben Pál apostolnak a Római gyülekezethez írt leveléből idézek néhány igeverset, melyek az üdvösség útját rajzolják meg számunkra. (Környezetünkben, angolul a Romans road-ként szokták emlegetni ezeket az igéket.) A kiinduló, helyzet-felmérő tétel ez: Mindnyájan vétkeztek, és szűkölködnek az Isten dicsősége nélkül. (Róma 3:23) De a bűneiben élő embert is szereti az Isten, és megmentésére elküldte Fiát. Erről ezt olvashatjuk az 5:8-ban: Az Isten pedig a mihozzánk való szerelmét abban mutatta meg, hogy mikor még bűnösök voltunk. Krisztus érettünk meghalt. Nem csak eljött közénk az Úr Jézus, hanem készen volt arra is, hogy meghaljon helyettünk, bűneink miatt, a Golgotán. Hiszen (és újra idézem az igét:) ... a bűn zsoldja halál; az Isten kegyelmi ajándéka pedig örök élet a mi Urunk Krisztus Jézusban. (6:23) Ezt az elkészített “kegyelmi ajándékot, a halál helyett az örök életet Jézus Krisztustól kérhetjük és meg is kaphatjuk, hiszen ezt olvashatjuk a 10:23-ban: Mert minden, aki segítségül hívja az Úr nevét, megtartatik. Isten kegyelméből azután még másoknak is segíthetünk, ha elmondjuk, hogy mit tett velünk Jézus Krisztus: hogy megbocsátotta bűneiket, békességet szerzett köztünk és Isten között, örök életet adott. Nem csak lehet, hanem szükséges is erről bizonyságot tenni, mondja Pál a 10:9-ben: Mert ha a te száddal vallást teszel az Úr Jézusról, és szívedben hiszed, hogy az Isten feltámasztotta őt a halálból, megtartatol. Végül még egy igét idézek, a 12-ik részből. Pál Jézus Krisztus követőitől azt kéri, hogy szánják oda magukat teljesen Istennek, bízzanak Benne, sőt igazodjanak Őhozzá, ne ehhez a világhoz: Kérlek azért titeket atyámfiai az Istennek irgalmasságára, hogy szánjátok oda a ti testeiteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos tiszteleteteket. És ne szabjátok magatokat e világhoz... (12:1-2) Pál tehát a Római levélben az idézett igékkel egy járható - a kezdeti lépésektől a célig vezető utat jelölt ki. Ez a legfontosabb téma a mai ember számára is. Vagyis az, hogy hogyan lehet békességre jutni, megbékélni Istennel. Ezen az Isten készítette úton már nagyon sokan jártak. Milliók nyerték el bűneik bocsánatát és az üdvösséget. De nem tömegesen, hanem személyesen, egyenként. Senki nem hihet, dönthet, indulhat el valaki más helyett. Ezért van az, hogy az igehirdető sokszor egyesszámban fogalmaz, általánosítások helyett téged szólít meg kedves barátom. Nem tiszteletlenség ez! Azért teszi ezt, mert az üzenet egészen személyes. Te vagy az, aki elutasítod, elhalasztód, nem törődsz vele és akkor haladsz tovább a kárhozat útján, vagy te vagy az, aki elfogadod - és bűnbocsánatot és üdvösséget nyersz, békességre jutsz Istennel. Azt kívánom, hogy ez utóbbi folyamat menjen végbe olvasóink szívében, életében. Akiknél pedig ez már megtörtént, legyenek készen arra, hogy másokat is elvezessenek az üdvösség csodálatos és járható útjára. Herjeczki Géza iiiraciók rovatvezető: Dán László Ezekben a hetekben és hónapokban sokat hallunk majd Jézus Krisztus személyéről. Az igék olvasása alatt és az igehirdetések hallgatása közben mindig arról az Úrról hallunk, aki azért jött, hogy az embert megkeresse és megmentse. Vajon mi milyen érzésekkel gondolunk szeretteinkre, akik még Jézus Krisztus nélkül élik életüket? A következő történet adjon bátorítást arra nézve, hogy ne szűnjünk meg imádkozni szeretteinkért. Tudom, hogy elfogadtad Jézust! Egy karácsony esti összejövetel végén jól öltözött férfi emelkedett fel a helyéről, s ezt mondta:- Én elfogadom Krisztust Üdvözítőmül! Másnap este karján egy vézna kisfiúval lépett a terembe. A gyermeket az emelvényre téve a prédikátorhoz lépett és súgva mondta:- Ez az én kis Józsikám. Az orvosok szerint nem élhet sokáig, megkell hallnia. A prédikátor ránézett a gyerekre. Látta, hogy arca túl fehér, karjai vékonyak. Ezután az apa csenevész gyermekéhez lépve büszkén mondta:- Ez Józsika. O vezetett engem Krisztushoz. A prédikátor kissé meghökkent, mert azt hitte, hogy az embert ő vezette az Úrhoz.- Józsika így szólt hozzám: “Apu, én nem mehetek a templomba, de anyu elmegy veled, én pedig az egész idő alatt imádkozom.” Esténként ahogy hajlékunkba benyitottam, a gyerek kis mankójával az ajtóig jött. Én karjaimba vettem. Ilyenkor minden este megkérdezte: Apu, elfogadtad ma este Jézust? Tegnap este azonban amikor karjaimba vetette magát, nem tette fel a kérdést. Ehelyett arcocskáját a vállamba temetve könnyes örömmel mondta: “Apu, tudom, hogy te ma este elfogadtad Jézust!” Testvérem, én azért tértem meg, mert ez a gyermek imádkozott értem. Hívő emberek között is sokszor elhangzik a kérdés: bizonyosak vagyunk-e az örök életünk felől? A következő sorok hiszem, hogy sokakat mélyen elgondolkodtatnak. Nagyon bízom abban, hogy olyanok is lesznek, akik hűségesebben kezdik el követni Jézust. Bárcsak mindannyian felkészülve várnánk a mi Mennyei Atyánkkal való találkozást. A kis Adorján álma Rendkívüli álma volt a kis Adorjánnak. Látta a menny gyönyörű kapuit és falait. A kapukon kívül állt a föld összegyűjtött népe. Ő maga is ott volt a nagy seregben. Ótt volt édesapja, édesanyja és ott volt két testvére, Edit és Ernő. A menny kapujához közel, kezében egy nagy könyvvel angyal állt és szólította azok nevét, akik bemehetnek. Akinek a neve elhangzott, az otthagyta a tömeget és belépett a gyönyörű városba. Egyszer csak hallja, hogy édesanyja nevét kiálltják. Öda rohant ő is, megragadta anyja kezét, s kérte: 71
