Evangéliumi Hírnök, 2000 (92. évfolyam, 2-12. szám)
2000-02-01 / 2. szám
2000. február 11. oldal 2000 március 5 KRISZTUSIAK KÖZÖSSÉGE lKor 1:1-17 Pál első levele a korinthusiakhoz az őskeresztyén gyülekezet életét tárja elénk. Olvasunk az örömeikről, a közösségi élet áldásairól, és látni fogjuk, hogy a mi “modemek” gondolt bajaink (gyülekezeti, vagy egyéni) már az első keresztyének életében is jelentkeztek. A második levélből kitűnik, hogy az apostoli tanácsra (1:1) hallgatva sok e levélben említett problémát megharcoltak a korinthusiak. Ha rajtuk segítettek Pál apostol ihletett tanácsai, balgák lennénk, ha mi nem tanulnánk azokból. Az apostoli tanítás öt jól megkülönböztethető témát érint, melyeknek tárgyalását a “Khloé emberei” (1:11) által Pálhoz juttatott hírek tették szükségessé.: * Testies gondolkodásból adódó problémák (1:10-4:21) * A test cselekedetei (5:1-6:20) * A keresztyén felelősséggel megélt szabadsága (7:1-11:34) * Lelki ajándékok (12:1-14:40) * A feltámadás evangéliuma (15:1-58) A mára kijelölt igeszakaszban arról tanulunk, hogy amíg a gyülekezetünkben megosztottság (pártoskodás) van, addig a Krisztus keresztjéről szóló vallástételünk hatástalan (1:17). MI A GYÜLEKEZET (1:2-3)? A Gyülekezet azoknak a helyi közösségeknek (“amely Korinthusban van ”) az összessége (“mindazokkal együtt”), melyek az Úr Jézus Krisztussal való kapcsolatukból adódóan (“Krisztus Jézusban megszentelteknek’’, “akik Urunk nevét segítségül hívják”) Isten akarata szerint élnek és szolgálnak (“megszentelteknek”). A Gyülekezet Isten tulajdona. Mint Izráel, az újszövetségi Gyülekezet is Isten kiválasztása szerint az O népe (kegyelmére szorul és azt élvezi). Az újszövetségi Gyülekezet kizárólag az Úr Jézus Krisztussal való kapcsolatban létezik (a fenti felsorolásban ez a legfontosabb!). Nézzük ajándékait, melyekkel a közösség életét gazdagítja az Úr! 1. Apostolokat hagyott a Gyülekezetre (1 .v.) - reánk, apostoli tanítást 2. Megszenteli a hívőket (2.v.) 3. Általa vagyunk kapcsolatban az Atyával (2.v.) 4. Kegyelmet és békességet nyerünk Tőle (3-4.v.) 5. Személyes meggyőződésünket és szolgálatunkat erősítő ajándékokat oszt (5-7.V.) 6. Kegyes életre (életszentségre) nevel, üdvbizonyosságunkat így erősítve meg (7-8.v.). LEGELSŐ KÖZÖS BAJUNK: A PÁRTOSKODÁS (10-17) A pártoskodás ma is * a leggyakoribb (miért?), * legkönnyebben felismerhető (hogyan?), * de legritkábban orvosolt baja a helyi közösségnek (miért nehéz ezt orvosolni?). Amikor az apostoli tanácsot figyelmen kívül hagyjuk (“ugyanazzal az érzéssel és ugyanazzal a meggyőződéssel igazodjatok egymáshoz ” -10.v.), foszladozni kezd a gyülekezet ajándékba kapott egysége (az egységet nem lehet kialakítani, arra vigyázni kell!); * személyiségek, * szellemiségek * és szeszélyek mentén új csoportok alakulnak, amelyek már nem a Krisztussal való kapcsolatban élnek, mégha az Ő nevére “keresztelik” is el magukat (gyakran éppen a “Krisztus-párt”-tal a legnehezebb zöldágra vergődni). Az apostol egy gyakorlati példával is illusztrálja hogyan igyekezett elejét venni a pártoskodásnak (13-17.V.). A bemerítés szolgálatát azért hagyta másokra, hogy a hívő élet kezdetén erre hajlamos testvérek személyéhez való káros kötődését megakadályozza. Mit tehetünk azért, hogy megelőzzük a pártoskodást a gyülekezetben? Pál apostol példája, és másutt található tanításai alapján, miben látod a bemerítés jelentőségét? Aranymondás: IKorl:10 *** március 12 ISTEN LELKÉNEK DOLGAI lKor 2:1-16 A levél 2. fejezetét olvasva arra következtetünk, hogy a korinthusi testvérek között kialakult pártoskodásnak egy olyan egyszerű, közöttünk is fellelhető oka volt, hogy szerettek “jó prédikációkat” hallgatni. Ékesszólásban és bölcselkedésekben gyönyörködtek ők (2:1) akkor, de valljuk csak meg, hogy mi is szívesebben hallgatunk egy “élvezetes” beszédet, mint X.Y-ét! A kérdés, hogy amit mi é/vezetesnek tartunk, az vajon éltető is? Pál apostol olvasói emlékezetébe idézi köztük végzett szolgálatát, melyet nem a tőle elvárt és akkor dívó “bölcsesség fölényével” (2:1), “nem emberi bölcsességből tanult szavakkal, hanem a Lélektől jött tanítás” (2:13) szerint látott el. Különbséget tesz “emberi bölcsesség” és “isteni eredetű bölcsesség” között, ez utóbbi közvetítőjének a Szentlelket nevezve meg. ISTEN LELKE A SZOLGÁLATOT VÉGZŐ, ÉS ÍGY A GYÜLEKEZET TANÍTÓJA IS Miró'l lehet felismerni, hogy a szolgálatot végző' a Szentlélektó'l tanult (l-5.v.)? 1. Tudatosan uralkodik olyan képességein és hajlamain, óvakodik olyan helyzetektől, melyekről önmagát és hallgatóit ismerve tudja, hogy az Ige helyett személyére irányítanák a figyelmet. 2. Szolgálatának a “visszhangja” nem más, mint a megfeszített Krisztus által kínált üdvösség valósága. Hogyan lehet az emberé, hogyan “érkezett” hozzánk Isten bölcsessége? (3-13.V.) * A Lélek által felkészített emberi eszközök által (3.v.) fogadva és megörökítve (így jutott hozzánk a Szent Biblia, Isten Igéje) -1. akiknek miután kinyilatkoztatta Isten az Ő akaratát (10.v.), 2. vigyázta azt is, hogy a majd továbbadott beszéd ihletett maradjon (11-13.V.). * A Lélek által felkészített embereknek hirdetve -3. akik előtt világossá teszi az “Ige” jelentését (12.v.) 4. és annak éppen aktuális jelentőségét (13.v.). Ki a “lelki ember”? Isten bölcsességének, tehát a kinyilatkoztatott Igének a “befogadója” (próféták, apostolok, tanítók és tanítottak). Mit tanított erről a magvető példázatában az Úr Jézus? Miért zárait le a Biblia a Jelenések könyvével? Mikor kell “igei rangúnak” tekintenünk egy kortársunk kijelentését? Mikor nem az? Aranymondás: lKor 2:2
