Evangéliumi Hírnök, 2000 (92. évfolyam, 2-12. szám)
2000-02-01 / 2. szám
(USPS 716-300) 12. oldal 2000. február H Rev. Dr. VITÉZ FERENC 493 AMBOY AVE. PERTH AMBOY, NJ 08861 PERIODICAL POSTAGE PAID POSTMASTER: Send Form 3579 to Gospel Messenger, Subscription Manager, 12409 DEVOE ST, SOUTHGATE, MI 48195 2000. március 19 KRISZTUS SZOLGÁJA IKor 4:1-13 Ebben a levélben Pál apostol a “Khloé embereitől” hallott rossz hírekre válaszol. A korinthusi gyülekezet az apostol munkálkodása nyomán alakult meg. Mivel Pál jól ismerte ezt a közösséget, és ha a levélben megpendített problémákból erre következtetni lehet, akkor az apostol meglátása szerint a bajok gyökere Korinthusban a szolgálatot végzők lelkisége és a velük szemben tanúsított elvárások körül keresendő. Mi jellemzi azt a gyülekezeti munkást, akinek a szolgálata a közösség javára van? Krisztus szolgája - Isten titkainak sáfára (1-8.V.) Ezt várják tőle, így tekintsenek rá, de ő mindenképpen úgy éljen, hogy ez a kettős megnevezés igaznak bizonyuljon róla. Még a hitetlenek is elismerően nyilatkoznak a “történelmi Jézus” személyéről, aki végtelen emberszeretettel, alázatosan, előítéletek nélkül, sőt azokkal szembeszállva szolgálta embertársait. Méltányossága, szelídsége, de mép szent haragja révén is az “igaz ember’ örök eszményképe lett, akit hívő kötelességünk “imitálni” (Kempis Tamás). “Isten titkainak sáfára”. A 2. fejezetben tárgyaltakhoz kapcsolódik ez a megnevezés, de a “sáfár” megnevezés arra is emlékeztet, hogy * szolgálatunk Isten tulajdonát érinti (az Ige és a gyülekezet az Övé), és * Neki tartozunk számadással; “Ő a Gazdánk” (dr. Gyökössy Endre). A SZOLGA / SÁFÁR - ÉLET PÉLDÁI: PÁL, APOLLÓS ÉS AZ APOSTOLOK (6-13.V.) 1. Példájukkal tanítottak (6.v.) 2. Alázatos lelkülettel vigyázták egymás szolgálatát (6.v.) 3. A szolgálatukban megmutatkozó értékeket Istennek tulajdonították (7.v.) 4. A szolgálattal járó nehézségeket vállalták (8-13.V.)- derűjüket, egészséges életkedvüket nem veszítve,- de a halált is vállalva. 5. Szorgalmasan dolgoztak, hogy mások terhére ne legyenek (12.v.) 6. Szelidségük, ellenségeik iránt tanúsított szeretetük Krisztus földi életére és tanítására emlékeztette kortársaikat Miért nevezzük szolgálatnak a gyülekezetben elmondott szavalatot? Mitől szolgálat egy tevékenység? Miért szolgálunk? Kinek szolgálunk? Aranymondás: lKor 4:5 ★ ** március 26 FENYÍTÉS - A FEGYELMEZŐ KÖZÖSSÉG SZOLGÁLATA lKorintus 5 Minden egészséges tevékenységnek alapfeltétele a fegyelem. Fegyelmezett emberek céltudatos törekvései jó eredményekhez vezetnek, legyen az munkahelyi közösség, vagy éppen a gyülekezet. Fegyelemnek nevezhető bármely közösségre értelmezve az az állapot, amikor általánosan elfogadott normák szerint élünk. A gyülekezetbe újjászületés által “gyermekekként” kerülünk, és nevelésre szorulunk. Ha ez valami okból elmarad, mint sok példa is bizonyítja, deviáns, Isten akaratától eltérő hajlamaink erőre kapnak, és ha továbbra is elmarad a testvéri segítség, botránkoztató magatartássá erősödik a bűn. A nevelésnek része a fegyelmezés, aminek fokozatai vannak (Máté 18). Súlyos fenyítésre - Isten népe között(!) - akkor kerül sor, amikor a közösség korrigálni igyekszik korábbi mulasztásait. A bűnben élő kizárása - ebben az esetben is - egy fegyelmezetlen közösség utolsó szolgálata volt (“ti pedig felfuvalkodtatok ahelyett, hogy inkább megszomorodtatok volna"- 2.V.). Az én meggyőződésemet ebben a kérdésben az Ige tanulmányozása mellett olyan gyülekezeti tapasztalatok és lelkipásztorok alakíttatták, ahol “kizárásra” nem került sor. Éppen ezért, én nem a fenyítés módjában, magában az eljárásban látom az általánosítható példát, hanem abban a folyamatban, minek során egy közösség elveszíti azt a pozitív hatást a tagjai felé, amire rendeltetett. Néhány megfigyelés ennek az esetnek a tanulányozásából: 1 .Nem véletlen, hogy a Pál figyelmébe ajánlott súlyos bűn éppen a korinthusi gyülekezetben fordul elő. Az sem, hogy csak az előbbiekben tárgyaltak után tér rá. Ahol szétszaggatta a Sátán a gyülekezet egységét, ahol “válogatott” igehirdetők szólalhatnak csak meg, ahol a Krisztus szolgáit nyilvánosan gúnyolják, ott fordulhatnak elő “pogányokat is elpirító bűnök”. 2. Pál egy konkrét helyzetben adott tanácsot feltételezhetően olyanoknak, akik annyira távolra kerültek már az apostoli tanitástól (“nem jól dicsekedtek. 6.v.), hogy a véleményére sem voltak kiváncsiak. 3. Az apostol a gyülekezetét is feddi, nem csak a “bűnöst . 4. A fenyítés célja helyreállítás, nem büntetés (5.v.) 5. Egy előző levelében már tanította a gyülekezetét arról, hogy miként kell ilyen esetekben eljárniuk (9.v.), de félreértették, még az is lehet, hogy tudatosan félremagyarázták (10-1 l.v.). 6. A lelkigondozói szolgálatban különbséget kell tennünk egy egyszeri tett (egy testvér is követhet el bűnt), és bűnös magatartás között (nem testvér az, aki a bűnben él; lásd: ÍJán!). 7. A “gonosz magunk közül való eltávolításának” több módja is van. A pusztai vándorlás idején, hasonló helyzetben ez megkövezést jelentett (3Móz 18:8). A korinthusi gyülekezet Aquilláék házánál gyűlt egybe, akik jómódú emberek lévén helyet biztosítottak a közösségi alkalmaknak. Tudjuk, hogy ez rendszeresen “agapéval”, szeretet-vendégséggel egybekötött összejövetel volt. Indokolt és törvényesen kivitelezhető volt az apostoli tanács is: tagadjátok meg attól az engedetlen férfitól a közösség örömeit, áldásait, hogy magára maradva rádöbbenjen az állapotára és megtérjen! Azokban a történelmi időkben, amikor egyletekbe, klubbokba, pártokba tartozni, vagy éppen azoktól távolmaradni nagyobb jelentőséggel bírt, a “tagsági igazolvány ’ kiadása bizony súlyos fenyítékként hatott. Aztán ott volt a “szégyenpad”, a leghátsó sor az imaházban, ami mára sokak kedvenc, foglalt helye - aligha hatásos módja a büntetésnek. Baptista elődeink, itt Amerikában “put a fence around the Table”, azaz nem szolgálták ki az úrvacsora jegyeit az engedetleneknek. Sokféle módja van annak, hogy jobb belátásra bírjuk segítségre szoruló testvéreinket. (A világi törvények - itt Amerikában - megkövetelik tőlünk, hogy amennyiben egy közösség gyakorolja tagjainak a nyilvános fenyítését, úgy annak a módja a gyülekezet Alapszabályzatában bennefoglaltassék, és azt a gyülekezethez csatlakozókkal ismertessék.) 8. Ne legyünk felületesek, közömbösek, de ítélkezők sem! Vigyázzuk úgy a gyülekezetünk tisztaságát, hogy mi magunk szentül élünk. Végezzük folyamatosan, bölcsen, sok szeretettel a nevelés szolgálatát, akkor ritkábban kell mulasztásaink miatt az “utolsó” szolgálat módján gyötrődnünk! Aranymondás: Máté 18:11 Novák József
