Evangéliumi Hírnök, 1999 (91. évfolyam, 1-12. szám)
1999-04-01 / 4. szám
4. oldal 1999. április Cserepka János, a magyar baptista külmisszionárius folytatás az 1. oldalról Jelentkeztem és másnapra be is hívott. Elmondta, hogy a Misszió Bizottság elé kell majd állnunk, ahol kérdéseket tesznek fel nekünk. Közben gyerekeket adoptáltunk, 2 gyermeket. Mi lesz most? Az ügyvédtől nem jött meg még a papír, hogy örökbe vannak a gyerekek. Ezen töprengtünk, amíg várakoztunk. Akkor a főtitkár kijött a gyűlésből, bevitt. Kérdéseket tettek fel, majd kiküldtek egy pár percre. Amikor visszamentünk, nagy tapssal fogadtak. Dr. Hillyer kijelentette, hogy föl vagyunk véve. Augusztus 5-én Vadász János már vitt is New Yorkba, hajóra. S a New York-i gyülekezet szépen elbúcsúztatott, ki se tudom mondani, milyen volt. A Konvenciót ők képviselték. Ténylegesen elindultunk a külmisszióba - Bolíviába. (Tahitól amíg Bolívia földjére léptünk 27 esztendő telt el.) A szívünk olvadt az örömtől, hogy a magyarok is törleszthetnek valamit a missziós adósságból. Az 1000 éves magyar keresztyénséget is képviseltük. * Részletek a Rámái Táborban, 1996. június 30-án készült riportból. Megjelent az Evangéliumi Hírnökben, 1996. augusztusától 1997. februárig, öt részletben. Szöveg, hangfelvétel Herjeczki Gézánál, aki a riportot készítette. CSEREPKA JÁNOS (1919-1999) A Magyarországi Pest megyében található Püspökszilágyon született 1919. február 4-én a népes Cserepka család 10. gyermekeként. 14 évesen értette meg, hogy Jézus Krisztus felé is nyújtja átszegzett kezét. Sok örömet lelt abban, hogy Jézus fiatalon megtalálta. 1936-ban Tahiban, 17 évesen hallgatva Molnár Mária misszionáriusnőt, a szívében elhatározta, hogy az Úr szőlőskertjében szeretne munkálkodni. Szikra gyúlt a szívében a külmisszió iránt. Hosszú éveket kellett várnia, mígnem vágyai, álmai teljesültek. Az Úrtól kapott elhívatását követően jelentkezett a Baptista Szemináriumba. Tanulmányai befejezése után a Szilágyságban (Erdély) végzett lelkipásztori szolgálatot a nehéz háborús évek alatt, ahol 1948. novemberéig munkálkodott. Ezután a Pesterzsébeti Baptista Gyülekezetben volt lelkipásztor 8 esztendeig. A háború utáni időszak nehéz évei voltak ezek, de mint áldott évekre emlékezett vissza rájuk Cserepka testvér. Ez idő alatt választotta élete segítő társául Ilonka Margitot, aki Csernátoni (Erdély) születésű, lelkipásztor család leánya volt. Ilonka testvémő a Marosvásárhelyi Orvostudományi Egyetemen szerzett diplomát, ami valóban az Úr áldott tervének a része volt. 1956-ban kötöttek házasságot, majd nem sokkal később, a forradalom idején válaszút elé kerültek: indulni a nyitott kapukon, vagy sem? Ekkor kapta testvérünk a csodálatos Ezsaiási biztatást: “Én megyek előtted, a rögös utat elegyengetem, az ércajtókat betöröm, és a vaszárakat leverem. Neked adom a sötétség kincseit... ”, Az Úrtól vették az indíttatást és elindultak. Ausztriában 10 hónapot töltöttek a népes menekült magyarság között, ahol Cserepka testvér tábori missziót végzett. A várakozás ideje után útnak indultak. Torontóban telepedtek le, ahol Cserepka testvér az Első Magyar Baptista Gyülekezet lelkipásztora lett hamarosan. Felesége Dr. Ilonka Margit sikeresen megszerezte a kanadai orvosi diplomát és úgy tűnt, hogy hosszas, áldott szolgálat vár rájuk Torontóban. Valóban a gyülekezet növekedett számban és lélekben egyaránt, ekkor vásárolták meg a Ráma tábort is. De szívük nem A Tábor 25. éves jubileumán, 1985-ben, balról: Dr. Udvarnoki Béla és Ruby, Cserepka János, Dr. Haraszti Sándor, Herjeczki Éva és Géza volt nyudodt, nem felejtették el az Úr hívását. 1963. májusában jelentkeztek a missziós szövetségnél külmissziós szolgálatra. A Kanadai Baptista Szövetség elfogadta őket, mint külmisszionáriusait és az év augusztusában el is indulhattak Bolíviába, a külmisszióba, 5 évi szolgálatra. Boldogok voltak, mert az Úr meghallgatta szívük kérését. Cochabamba-ban 8 hónapig tanulták a spanyol nyelvet, majd La-Paz-ba, a fővárosba kerültek. Cserepka testvér ott volt lelkipásztor 10 hónapig, míg felesége egy kórházban dolgozott orvosként. Amikor egy alkalommal lelátogattak a trópusra, a dzsungelbe, és meglátták a különféle betegségektől gyötört színesbőrű embereket, visszagondoltak az Úrtól kapott ígéretre, és meglátták, hogy ott a helyük és hamarosan le is költöztek Chapare-ra, az Amazonas gyűjtővidékére. Az ott élő egyszerű emberek eleinte idegenként fogadták őket, majd hamar megnyíltak a testüket gyógyító orvos és a lelkűket formáló pásztor felé. Gyülekezet plántálásra voltak kiküldve. Az életük így is telt: evangélizáltak úton-útfélen, az orvosi munka közepette is. Innen jutottak el a tőlük 3 napi járófóldre lévő Jura törzshöz is, ahová még nem ért el a civilizáció és az evangélium sem. Ahol igazán nagy volt a szükség, ott munkálkodhattak. Ebben az időben sikerült felépíteniük a Bethesda Klinikát Chapare-n, ahol gyógyították a betegeket, rászorulókat, és képeztek ápolónőket. "Mi mindannyian kígyó marta áldozatok vagyunk, de Jézus Krisztus vére meg tud szabadítani, és ez az egyedüli ellenszer: felnézni Jézusra." Szolgálatuk 2. szakaszában 1968- 1973-ig újból a trópusra tértek vissza és folytatták az igen széleskörű kórházi munkát. Ez idő alatt volt lehetőségük Brazíliában egy kurzuson részt venni, ahol Cserepka testvér a kígyómarásokról és a mérges kígyókról tanulhatott, míg felesége a trópusi medicinákat tanulmányozta. Visszatérve szolgálati helyükre nagy áldását vették az új ismereteknek. Cserepka testvér gyűjteményt készített a kígyókról, amit preparálva a kórházban helyezett el, lehetőséget adva az embereknek, hogy megmutassák, melyik kígyó marta meg őket, ez segített a legmegfelelőbb gyógymód megtalálásában. Ezt a gyűjteményt több turista csoport is megcsodálhatta. Ilyen alkalmakkor Cserepka testvér bemutatta a turistáknak a kígyókat, majd megragadva az alkalmat a Bibliából olvasott, figyelmeztetve az embereket, hogy mi mindannyian kígyó marta áldozatok vagyunk, de Jézus Krisztus vére meg tud szabadítani, és ez az egyedüli ellenszer: felnézni Jézusra. Cserepka testvér könyvét a kígyómarás okrók és azok kezeléséről igen nagyra értékelték; e kiadványnak úttörő szerepe volt Bolíviában, hiszen ez volt az első kézbe adható könyv erről a témáról. Ebben az időszakban láttak meg egy újabb lehetőséget is a folyók menti munkájuk alkalmával. A nagyrészt magyar pénzen felépített kórházhajó az ő kezdeményezésük és áldozatos munkájuk eredménye lett, mely a Clinica Flotante Be-
