Evangéliumi Hírnök, 1999 (91. évfolyam, 1-12. szám)
1999-04-01 / 4. szám
1999. április 5. oldal thesda nevet kapta. A Bethesda hajó lett az eszköz ahhoz, hogy az evangélium és a gyógyszer eljusson a nagy folyók mentén élő népekhez, ahová más út nem vezetett. Szolgálatuk 2. szakasza után vissza tértek Kanadába. Gyermekeik: Katalin és Barnabás ekkorra már középiskolás korúak lettek és a Bolíviai évek után Torontóban folytathatták tanumányaikat. Néhány év elteltével újból visszatértek a missziómezőre, ez volt az utolsó külmissziós szakasz: 1979-1983-ig. Ekkor egy egészen más területre helyezték őket, Bolívia déli részére a Chaco vidékére, az Argentin határ mellett elhelyezkedő Yacuiba nevű városba, ahol nem volt még gyülekezet. Ezen a vidéken a legközelebbi baptista gyülekezet 18 órás útra helyezkedett el. Eleinte az iskolákba jártak be, tanítani a gyermekeket, és a szomszédokat hívogatták Bibliát olvasni. Munkájuk nyomán hamarosan gyülekezet alakult és sikerült is egy régi házat imaháznak felújítani. Az Imaház átadására 1982-ben került sor. Folytatódott a munka: a gyermek klubbok és az asszonyok külön összejövetele is rendszeressé vált. Ez idő alatt látogattak el a Mataco törzshöz is, ahol szintén az új missziós lehetőségeket látták meg. Vállalva a munkát, az Úr áldott eszközei lehettek abban a törzsben is. Sok helyen járva, sok ember csoportot megismerve újból és újból felerősödött bennük az Úr szava: “Az aratnivaló sok, de a munkás kevés! ” Amikor visszatértek Kanadába, a Missziós Szövetség kitüntetését vehették át a külmisszióban végzett 21 éves munkáért. 1984-ben a Nyugat-Kanadai Kelowna városban telepedtek le. Itt sem élhetett Cserepka testvér tétlenül, a magyarokat az ige köré gyűjtötte össze, hogy a saját nyelvükön hallják az evangéliumot, vallási felekezet nélkül. Testvérünk feladatának érezte a betegek látogatását, a szenvedésben lévőknek a vigasztalását az evangélium erejével, így vélekedett: “Nincsen nagyobb áldása az életnek, mintha a szükségben lévőn segítünk. ” Szolgálatát végezte, míg ereje engedte. Életének utolsó évében 1998-ban az Úr megengedte, hogy hazalátogasson még egyszer Magyarországra és Erdélybe. A sok gazdag élménnyel hazatért testvérünk szervezete igen megterhelt volt már különféle betegségekkel. A gyógyíthatatlan rák sem kerülte el, ami halála okozója lett. Betegségeit türelemmel hordozta, sohasem zúgolódva. liumíRbnöj? Naponként az Úrtól fogadta el a rá mért szenvedéseket, és a hozzá szükséges erőt is. így szólította haza az Úr 1999. március 10-én, amikor csendesen elaludt, átkelve a túlsó partra. Igyekezett mindenben az Úr akaratát és áldását keresni. Élete, munkája példaértékű, fogadjuk meg a misszióval kapcsolatos bíztató szavait: “Amit odaadsz Jézusnak, O sokszorosan adja vissza és abban meggazdagítja a te életedet! Amit te le mersz tenni az O kezébe, 0 azt akarja és tudja is használni!" Danné Cserepka Annamária BESZÁMOLÓ A TEMETÉSRŐL A sokak által ismert, sokak “lelki atyjának” tekintett lelkipásztor-misszionárius testvérünket hazahívta Mennyei Atyánk. A ravatalnál, jobbról: Özv. Cserepka Jánosné, gyermekik: Barna és Katalin, valamint Danné Cserepka Annamária Az elmúlt évi Magyarországi látogatásából sok gazdag élménnyel hazatért testvérünk súlyos egészségi problémákkal kellett szembenézzen. A hónapok múltával állapota nem javult, hanem egyre csak romlott. A többféle betegségektől megrongált szervezetet a kíméletlen rák is utolérte. Szenvedéseit türelmesen hónapokig hordozta felesége Margitka fáradhatatlan, szeretetteljes ápolásával, míg végül a betegágyon kapta meg a hazahívó szót, és csendesen elaludt 1999. március 10-én. A gyászistentiszteletre március 13-án került sor a Nyugat-Kanadában lévő Kelowna városban, ahol élete utolsó szakaszában munkálkodott az Úrért. Ezen az alkalmon nagy számban lehettünk együtt, mintegy 250-en: a szűk család, gyermekeik: Barnabás és Katalin, missziós munkatársak, barátok és lelki testvérek. Az Észak Amerikai Magyar Baptista Szövetséget Kulcsár Sándor, New York- i lelkipásztor a szövetség elnöke és Danné Cserepka Annamária, torontói lelkipásztomé képviselték. Testvérünk halálát követően, néhány napon belül megtörtént a gyász Istentisztelet, így sokan nem tudtak részt venni ezen az alkalmon, de együttérzésüket nagyon sokan kifejezték levélben, telefonon vagy virág küldeménynyel, itt maradt felesége felé. Az Istentiszteletet elköltözött testvérünk lelkipásztora Rev. Scott Martyn vezette, aki angol nyelven hirdette az igét a Jó Pásztorról. Cserepka testvér kifejezte kérését még életében: “Ne rólam beszéljetek majd, hanem az én Jó Pásztoromról." így hallhattuk az igeszolgálatot az Úr Jézusról, aki minden elveszett gyermekét még ma hazavárja. Ehhez kapcsolódott az angol gyülekezet énekcsoportjának éneke a bárányról, aki leesett a szakadékba, de a Pásztor megtalálta és ez a Bárány én vagyok - énekelték emlékezve testvérünkre. A Kelownai Magyar Misszió Gyülekezet lelkipásztora Dr. Viczián János testvér a 23. Zsoltárt olvasta fel búcsúzásul. A magyar gyülekezet tagjaitól hallhattunk egy mély üzenetet hordozó ének hangszeres szolgálatát. A Cserepka család nevében Danné Cserepka Annamária énekszolgálata is elhangzott: “Légy mindhalálig hű, mint az Üdvözítő. ” Az Észak Amerikai Magyar Baptista Szövetség nevében Kulcsár Sándor elnök testvér szolgált az Igével. Kulcsár testvér szívet megható üzenetében próbáltunk mindannyian megnyugodni, aki Eliézer szavait idézte: “Bocsássatok el az én Uramhoz. ” Valóban nehéz dolog elszakadni attól, akit szívünkből szeretünk. Kulcsár' testvér beszélt még arról a sokrétű missziós munkáról, amit Cserepka testvér egész élete során végzett. Áldott legyen az Úr neve a hűséges szolgálatért és a megváltozott életekért! Megható pillanata volt még az alkalomnak, amikor egy bolíviai misszionárius testvér szeretetteljes szavakkal emlékezett meg Cserepka testvér áldott bolíviai szolgálatáról. Egy emberélet véget ért. A szolgálata, az Úrhoz való hűsége példaként itt maradt előttünk. De végezetül álljanak itt az ő szavai, amelyeket őrizzünk meg szívünkben: “Ha rólam el is felejtkeztek, de arról az Úr Jézusról, akit prédikáltam nektek, aki életét adta a kereszten mindannyiunkért, róla semmiképpen el ne felejtkezzetek! ”. Danné Cserepka Annamária
