Evangéliumi Hírnök, 1999 (91. évfolyam, 1-12. szám)
1999-11-01 / 11. szám
5. oldal 1999. november A RÁMÁI TÁBOR MÚLTJA ÉS JELENE A közelmúlt egyik kiemelkedő ünnepi istentiszteletére készült programon olvastam a következő idézetet: "Akit nem érdekel a múltja, az lemondott a jövőjéről. ” Istentől kapott csodálatos ajándék az ember számára az emlékezés. Amikor szeretett rámái táborunk jelenlegi helyzetéről szeretnék beszámolni a testvéreknek, teszem ezt úgy, hogy visszanézek a kezdetekre is. 1960. júliusában Amerika és Kanada magyar baptistái különös híradást olvastak az Evangéliumi Hírnök Misszió Mezőkről c. rovatában. Cserepka János tv., a torontói gyülekezet lelkipásztora rövid cikkében táborvásárlásról, a gyülekezet ehhez fűzött reménységéről ad hírt, s egyúttal meghívja az olvasókat a július 24-i tábomyitási ünnepélyre: "Az Úr iránti hálával közöljük az Evangéliumi Hírnök olvasóival, hogy Júniusban a gyülekezet megvásárolt egy testi-lelki üdülésre alkalmas helyet. Szeretettel kérjük mindazokat, akik e sorokat olvassák, hogy imádkozzanak velünk együtt azért, hogy a Szentlélek Isten használja e helyet, s áldásait adja az itt megjelentekre. ” Elkezdődött a munka és Isten áldásait tapasztalhatták meg mindazok, akik kivették részüket a táborépítés és szépítés lelki-anyagi és fizikai terheiből. Mi is azonosulunk azzal a megállapítással, amit a torontói tudósító 1965-ben így fogalmazott meg cikkében, amit az Evangéliumi Hírnök 1965. szeptemberi számában olvashatunk: "Kedves Cserepka testvér! Nem volt hiába a te hősi erőfeszítésed a tábor kezdetén, a fáklyát, melyet meggyújtottál, átvette valaki és lobog a láng, melegít, világít. Az elhintett magvak kikeltek és izmos fácskákká növekedtek. Az elkezdett munka folyik tovább, az Úr népe együtt van és együtt örvendezik. ” A meggyújtott fáklyát Cserepka testvér kezéből továbbvitték a torontói lelkipásztorok: Lehmann János, Kun Gyula, Viczián János, Gerő Sándor, Herjeczki Géza, Oláh Lajos és Dán László testvérek. Istené legyen a hála azért, hogy minden időben adott olyan testvéreket, akik akár a táborbizottság vezetőiként, akár bizottsági vagy gyülekezeti tagként erejüket, idejüket és anyagi javaikat is az Úr kezébe tették le. Minden korszakban meg voltak a megoldásra váró feladatok: ebédlő építés, kápolna építés, meglevő épületek felújítása, új női és férfi mosdó elkészítése. A jelenben két nagyobb munka kivitelezése van folyamatban. Régi vágyunk válik valóra, amikor a kor igényeit figyelembe vevő szálláshelyet építünk. Ebben az épületben 5 hálószoba, 2 fürdőszoba, tágas nappali és egy konyha kap helyet. Örömmel írhatom le, hogy az építkezés az ősz folyamán nagy lendületet vett és mire a kedves testKészül az új épületünk a táborban vérek e sorokat olvassák, már a külső burkolás a befejezéséhez érkezik, belül pedig a víz és villanyszerelési munkálatok folynak. Azzal a hittel írom le a következő sorokat, amilyen hit mindenkor jellemezte elődeimet is. Ha az Úr úgy akarja és megáld bennünket anyagiakkal és a munka végzéséhez fizikai erővel is, akkor 2000. júliusában az ünnepi, 40-ik tábori konferencián szeretnénk rendeltetésének átadni az új épületet. A hivatalos szervek feltételként szabták az épitési engedély kiadásához, hogy készítsük el a tábor új szennyvíz rendszerét. Ez a munkálat is elkezdődött, felmérték a területet és elkészítették a terveket. A kivitelezés a tavasz folyamán történik meg. Jó reménység- gél vagyunk, hogy a következő nyáron már az új szennyvíz rendszer mindannyiunk megelégedésére fog működni. Természetesen ezek a nagy beruházások a helyi gyülekezetei terhelik elsősorban. A gyülekezet mindeddig példásan helyt állt az áldozathozatalban és munkavégzésben egyaránt. Látjuk azonban azt is, hogy nélkülözhetetlen a tágabb testvériség imatámogatása és anyagi áldozathozatala. Ezúton szeretnénk megköszönni mindazoknak, akik már eddig is sokat imádkoztak értünk és anyagi áldozatot is hoztak azért, hogy terveink megvalósuljanak. Imádságos szívvel gondolunk az Észak Amerikai Magyar Baptista Szövetségre, a Palm Bay-i Bethesda Otthonra, az Ifjúsági Szövetségre, a New York-i és Chicago-i gyülekezetekre, valamint azokra a magánszemélyekre, akik kisebb vagy nagyobb összeggel támogatták ezen terveink megvalósulását. Akik ezután szeretnének csatlakozni a tábori munkák támogatásához, kérjük hogy gyülekezetünk címére küldjék el felajánlásaikat, a megjegyzés rovatban megjelölve: Rámái tábor. Gyülekezetünk címe: First Hungarian Baptist Church, 157 Falkirk St. Toronto, M5M 4K4, Canada Befejezésül hadd álljon itt, gyülekezetünk egyik megbecsült tagjának Somogyiné Csorna Irén testvémőnek Hálaadás című verséből egy idézet, ami kifejezi belső érzéseinket, amikor kedves táborunkra gondolunk: "Néhány szót suttogok ma halkan, csendben, E néhány szó ma szívedig fog érni. A vágyam száll, a lelkedet eléri, S körül vesz, mint esti virágillat, Mint simogató fuvalom a csendben,Testvér, - Testvérem, Velünk jár az Isten!" Dán László Együtt... “Megerösíték kezüket a jóra. ” Igen! Csak így válhatott valóra az a hatalmas munka! így épülhetett fel újra Jeruzsálem lerombolt kőfala. Együtt! Jeruzsálem maradék népe, s a távoli városok lakói, közemberek és fejedelmek, együtt a szegény szolgákkal, papokkal és lévitákkal,- egyik kezükben fegyverrel, másikban munkaszerszámmal - építgettek, javítgattak. Mindenki a maga helyén, ahol feladatot kaptak. Juh-kapu, vagy forrás-kapu, völgyi kapu, szemét-kapu, vagy a város romos fala: mind egyformán fontos munka! Javítgattak, építgettek. Nőtt a fal, nőttek a tornyok, álltak már az ősi kapuk, csillogó új záváraik kizárták az ellenséget. S a támadás semmivé lett a hívek összefogásán, egyakarat és közös szolgálat szorosra kovácsolt láncán. Lám, az Ige feljegyezte a hős építők névsorát, akik újjáépítették Jeruzsálem romos falát. Legyen ma is élő, ható a sokezeréves példa! Oly sok a javítani való! Romos a fal, nincsen kapu... Nyomor, sír... munkánkat várja! Álljunk be ma névtelenül az építők szent sorába! Erősítsük meg kezünket a jóra! Oláh Lajosné
